Literally Fictional

Mondd... 7. fejezet

2012-01-10T06:42:00.001-08:00

Vigaszdíj

Három hét telt el a meccs óta. Vagyis három hét azóta, hogy olyan furcsán viselkedtem a meccs után… aminek köszönhetően Neil kissé felbátorodott. Nem lep meg, hiszen végül is nem küldtem el melegebb éghajlatok felé, mint ahogy az várható lett volna. Azt hiszem, ezen leginkább én lepődtem meg és nem ő…
Az, hogy nem tettem így, elég sok következménnyel járt. Neil most már nem próbálta annyira visszafogni magát. Ezt úgy kell érteni, hogy mostanában a szükségesnél jóval többször ér hozzám. Persze ezt számomra eléggé feltűnően teszi. Túl közel ül hozzám, vagy éppen feltétlenül szüksége van arra a tárgyra, ami az én közelemben van, és esze ágában sincs megkérni, hogy adjam oda, inkább keresztülmászik rajtam. A legutóbbi rajzórán komolyan gondolkodtam rajta, hogy megkérdezem tőle nincs-e kedve az ölembe ülni, hiszen már nem választja el sok tőle… Vagy pár napja, mikor rájött, hogy van mobiltelefonom képes volt letérdelni előttem, hogy megadjam neki a számomat. Igazából a helyzet eléggé vicces volt, de ha belegondolok, hogy ez hogyan nézhetett ki egy külső szemlélőnek, akkor kínos is… Végül persze megkapta, bár közöltem vele, hogy sokra nem megy vele, mert úgysem beszélek senkivel, sőt, magam sem értem, minek nekem ez. Összesen két szám van benne. Az övével együtt három… és amióta megkaptam, körülbelül egy éve, azóta nagyjából tízszer, ha használtam. Ez is csak annyiból állt, hogy a nővéremnek küldtem üzenetet. Vagy éppen ő nekem… Neil ennek ellenére hihetetlenül örült neki.
Úgy egy hete pedig, megígértette velem, hogy megint elmegyek a meccsére. Csak nagyon nehezen tudott rávenni. Rengeteg érvet hozott fel, hogy miért feltétlenül szükséges, hogy én ott legyek, és ráadásul felajánlotta, hogy megint letérdel elém, de közöltem vele, hogy ha ezt megteszi, egészen biztos, hogy nem megyek. Aztán megemlítette, hogy ez az éved utolsó meccse – és igazából ez volt az, amivel megnyert magának. Többet nem fog nyaggatni ilyesmikkel. Legalábbis egy ideig biztosan nem. Úgyhogy beleegyeztem.
De csak ezután jött a java… miután már megígértem, hogy elmegyek, feltűnően csendes lett. Látszott rajta, hogy valamit nagyon el akar mondani, de hallgatott. Nekem pedig eszem ágában sem volt megkérdezni mi az. De nem sokáig tartotta magában a dolgot. Mikor hazafelé tartottunk, kibukott belőle.
- Szóval… - kezdi, amikor már éppen el akarok köszönni tőle. Vártam, hogy folytassa, de elakadt. Egy ideig csak zavartan meredt maga elé. Ebből aztán sejthettem, hogy valami olyasmit akar mondani, amire én valószínűleg hasonlóan fogok reagálni. Nem is tudom, megérné-e meghallgatni, vagy egyszerűbb lenne, ha csak úgy eltűnnék, amíg még lehet.
Neil megköszörüli a torkát, majd ismét nekifut.
- Szóval csak azt akartam mondani, hogy lesz a meccs ugye… és ez lesz az utolsó az évben. Szóval, ezzel dől el a bajnokság is. És ha nyerünk, esetleg… kaphatnék valamit? Mondjuk egy csókot…
Mindezt olyan gyorsan hadarja el, hogy egy pillanatig fel sem fogom, amit mond. Aztán persze, miután sikerült feldolgozni az információt, elképedve pislogok rá vissza. Az egy dolog, hogy előző alkalommal kapott… nem, inkább csak szerzett tőlem egy csókot, de az egészen biztos, hogy most nem fogja kikunyerálni. Legalább is, mindent megpróbálok, hogy ne sikerüljön neki...
Neil reménykedve néz rám. Nem tudok mit válaszolni. Legszívesebben talán egy határozott nem kíséretében otthagynám. Másrészről viszont, nehéz lenne ezt megtenni. Nem is tudom… kedvelem őt. Persze azt nem mondhatnám, hogy úgy, ahogy azt ő szeretné.
Mivel nem tudok mit kezdeni a helyzettel, azt teszem, amit ilyenkor a hozzám hasonló gyáva alakok: megfutamodom. Igazából, ez részemről annyiból áll, hogy megfordulok, és szépen elindulok hazafelé. Csak pár lépésig jutok, mikor utánam szól.
- Tehát ezt most vegyem úgy, hogy nem? - kérdezi. A hangja bizonytalan. Nem merek megfordulni, de nem bólintok rá a dologra. Megvonom a vállam és megyek tovább. De ezzel nem oldottam meg semmit, Neil elindul utánam, hamarosan utolér. – Lehetséges, hogy van egy kis esélyem?
Most már egészen vidámnak tűnik. Eléggé optimista lehet, ha ő ebből a vállrándításból azt következtette ki, hogy esetleg megteszem, amit kért. Pedig leginkább egy amolyan „csinálj amit akarsz" gesztus akart lenni. Nem felelek semmit.
Már a bejárati ajtó előtt állok, de ő még mindig itt van. Megáll a járdán, nem jön közelebb, csak áll ott, és engem néz. Olyan, mint azokban a családi filmekben a kóbor kutya, aki hazáig követi a főszereplő gyereket… Csakhogy nálam az ilyesmi egyáltalán nem jön be. Legalábbis kutyákkal. De az a helyzet, hogy Neil sokkal jobban csinálja ezt, mint bármilyen kisállat. Megfordulok, és sóhajtok egyet. Mi a fenét csináljak vele? Egy ideig csak állunk ott, és nézzük egymást. Úgy tűnik, Neil nem adja fel, amíg nem kap valami egyenes választ. Vajon mit gondolhatnak a szomszédok most? Furcsán festhet, ahogy itt állunk, én a bejáratnál, Neil pedig pár méterre tőlem, a járdán, és csak bámuljuk egymást.
Feladom… Megfordulok és kinyitom az ajtót. A szemem sarkából látom, hogy meg sem mozdult. Most mégis mit tervez? Éhségsztrájkba kezd az ajtónk előtt, amíg bele nem egyezek az idióta kérésébe?
Újabb sóhaj a részemről. Visszafordulok hozzá.
- „Nem akarsz inkább bejönni?" - kérdezem. Az a helyzet, hogy kinézem belőle, hogy ha most itt hagynám, még órák múlva is ott ácsorogna.
De erre a kérdésre széles mosoly jelenik meg az arcán, és szinte már rohan hozzám.
- De, szívesen. - mondja, és besétál. Lehet, hogy egész végig ezt tervezte…?
Megáll az előszobában és körbenéz. Túl sok látnivaló nincs, elég szerény a berendezés. Kevés a bútorunk ehhez a nagy házhoz.
- Azért, remélem nem zavarok… - szólal meg egy kis idő után. - Vagy nincs itthon senki?
Megrázom a fejem.
- „A nővérem dolgozik." - egy kicsit habozok, de aztán úgy döntök, folytatom. - „Anya kórházban van."
Neil meglepetten pislog. Ugyanaz a reakció, mint minden esetben. Nem szeretem megemlíteni a kórház dolgot, mert mindenki úgy reagál, mintha anyának legalább egy halálos betegsége lenne.
- Hú… öhm… - ennyit kapok válaszul. Úgy tűnik eléggé letaglózta a dolog. - Valami komoly dolog? - kérdezi végül.
- „Nem. Az idegeivel vannak gondok." - persze igazából súlyos a dolog, a maga nemében. Bár, ez leginkább nézőpont kérdése.
- Értem. - egy kis szünet. Neil várja, hogy elinduljak valamerre, ugyanis még mindig a bejáratnál ácsorgunk. Egy kis mérlegelés után úgy döntök, irány a szobám. Gondolom, úgyis arra kíváncsi… Elindulok a lépcső felé, ő pedig követ. Aztán, mikor megszólal, rájövök, hogy ez nem volt jó ötlet.
- És… mi van az édesapáddal? - kérdezi. Nem nehéz kitalálni, miről jutott eszébe a dolog. A lépcsőnél ugyanis, a falon van néhány családi kép. Jó régiek, apa is szerepel rajtuk.
Ez sem az egyik legszívesebben emlegetett témám, de Neilnek különösen jó érzéke van ahhoz, hogy ilyenekről kérdezzen. De most mégis, mit mondhatnék neki? Hogy hagyjuk? Nem beszélek róla? Nem vagyok az a fajta, aki ha történik valami rossz, úgy csinál, mintha csak álmodta volna. Közhelyes, de igaz: ami történt, megtörtént.
Csak akkor válaszolok, mikor már felértünk a lépcsőn.
- „Meghalt." - válaszolom egyszerűen. Persze nem egyszerű ezt kimondani, mert akár akarom, akár nem, eszembe jut az egész. Görcsölni kezd a gyomrom… Aztán gyorsan elhessegetem az emlékeket. Nem, akármennyire is úgy gondolom, hogy nincs értelme elfutni a múlt elől, rá kell jönnöm, hogy mégis csak azt csinálom. Nem akarok emlékezni apa halálának a napjára.
Neil még inkább meglepetten néz rám. Aztán kissé zavartan köhint egyet.
- Én… nagyon sajnálom. - mondja. De tényleg látszik rajta, hogy sajnálja. Csak az a gond, hogy úgy érzem, hogy nem a történteket, hanem engem. Nem szeretem ezt…
- „Már régen történt." - felelem. Benyitok a szobámba, és remélem, hogy nem kell erről tovább beszélgetnem vele.
Szerencsémre Neilt leköti az, hogy körbekémleljen mindent. Én leülök az ágyamra, és hagyom, had bámuljon meg mindent. Úgy viselkedik, mint egy gyerek a cukorkaboltban.
- Jó sok könyved van. - jegyzi meg egy idő után. - Ezt én is olvastam. - bök rá az egyik kötetre. - És ezt is.
Ez még így folytatódik egy ideig. Körülbelül minden második könyvemre igaz az, hogy ő is olvasta, vagy neki is megvan. És igazából jó ideig nem is beszélünk másról, csak ezekről. Valahogy egészen olyan, mintha elfejeltette volna, hogy miért is van itt.
Legalábbis addig, amíg az ajtóhoz nem kísérem.
- Akkor… ha nyernénk esetleg… - kezdi, de nem hagyom, hogy befejezze.
- „Nem ígérek semmit…" - vágok közbe, és szinte átlököm a küszöbön, majd becsukom az ajtót.
- Azért már ez is valami… - hallom a hangját az ajtó mögül. Ez a srác vagy nagyon hülye, vagy tényleg ennyire optimista. De az az igazság, hogy ezzel engem is jobb kedvre derít…

Még egy hét volt a meccsig, és azt gondoltam, hogy Neil ez alatt az idő alatt végig a „jutalmával" fog zaklatni, de nem így lett. Ugyanis, hétfőn nem jelent meg az iskolában. Persze én már kora reggel megtudtam, hogy miért. Küldött ugyanis egy üzenetet, ami annyiból állt, hogy megfázott, és otthon kell maradnia, de a meccsen mindenképpen ott lesz, szóval nekem is feltétlenül mennem kell. Először nem akartam válaszolni neki, de nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy, körülbelül két órával az után, hogy megkaptam az üzenetét, küldtem neki egy választ. Igaz, nem voltam valami bőbeszédű, mindössze ennyi állt benne: Ok. De ahogy Neilt ismerem, ő már ennek is nagyon örült.
Az, hogy mennyire elszoktam attól, hogy teljesen egyedül legyek az iskolában, csak most tűnt fel, hogy Neil hiányzott. Régebben, az előző helyeken mindig jól elvoltam egyedül, de az utóbbi időben, mindig akadt társaságom, ha akartam, ha nem, és szépen lassan hozzászoktam. Azon kapom magam, hogy rettenetesen unatkozom a szünetek alatt. Neil mindig ott lógott a nyakamon, le sem lehetett vakarni, és tulajdonképpen egész jól elszórakoztatott… most pedig, hiába hoztam magammal könyvet, nem tud lekötni. Még az olvasást is unom. Ez azért egy kicsit ijesztő…

A péntek meglepően lassan jött el. A meccs nem sokkal az óráim után kezdődik, úgyhogy inkább az iskolában maradok, nincs értelme hazamenni. Bár, gondoltam arra is, hogy hagyom a fenébe az egészet, úgysincs kedvem hozzá, egyáltalán nem érdekel a foci, jobb lenne lelépni, amíg még lehet, mégis maradok. Elég volt magam elé képzelni Neilt, mikor rájön, hogy nem vagyok ott… Vagy a meccs után, egészen biztosan valami családi drámába illő arckifejezéssel közölné velem, hogy mennyire csalódott. A hideg futkos a hátamon a gondolattól… Így hát nem maradt más választásom, mint a sportpálya felé venni az utamat. Két lehetőségem van, hogy elkerüljem a nem kívánatos személyeket, és úgy általában a tömeget. Az egyik, hogy korán odamegyek, meghúzom magam az egyik sarokban, az emberek elmennek mellettem, és észre sem vesznek. A másik az, hogy megvárom, amíg körülbelül mindenki letelepedik, és csak akkor megyek oda, keresni egy nem túl feltűnő helyet. De mivel nincs kedvem sokáig várakozni, az első megoldás mellett döntök.
A hely, ahol a legutóbb ültem, éppen megfelelő lesz. Bár eleinte a lelátó fele rajtam keresztül fog áthaladni, de a meccs végén hamar el tudok slisszolni. Ugyanis pontosan ezt terveztem. Ha le tudok lépni azelőtt, hogy Neil megtalál, és megpróbálja beválttatni a nem létező ígéretemet, akkor minden el van intézve. Valószínű, hogy a mi csapatunk nyer. Nem értek ehhez, de az folyosókon körülbelül három napja csak erről beszélnek. A másik iskola csapata béna, mi nyerünk, ez el van döntve. Na nem mintha olyan nagy tétje lenne a dolognak, hiszen akárhogy alakul is a dolog, a bajnokság már a miénk, ezt a meccset is csak a formaságok kedvéért tartják. Tehát ha elég ügyes vagyok, hamar el tudok menekülni, úgyhogy ha legközelebb összefutok Neillel, annyit mondok, hogy elkerültük egymást. Azt látni fogja, hogy ott voltam. Ha nem rögtön a meccs után találkozom vele, egészen biztosan könnyebben le tudom rázni. Bár, ki tudja…?
A kezdés előtt körülbelül negyed órával, elkezdenek szállingózni az emberek. Az egész lelátón szerintem én vagyok az egyetlen, aki egyedül van. A legtöbben csoportokban érkeznek, de minimum ketten. De nem zavar a dolog. Amíg nem vesznek észre, és senki sem tapos a lábamra minden rendben van.
Hamarosan a csapatok is megjelennek. A lelátó felmorajlik, megkezdődik a vad éljenzések áradata. Én csak sóhajtok egyet. Ez már most túl hangos nekem.
Ahogy a mi játékosainkat figyelem észreveszem Neilt is. Ott van a többiek között, és éppen az edzővel beszél valamit. Nem néz ki túl jól. Látszik, hogy még nem gyógyult meg teljesen. Az edzőjük helyében én egészen biztosan nem engedném játszani.
Mikor felállnak a pályán a lelátó felé néz. Nem nehéz kitalálni, hogy engem keres. Mikor észrevesz, szélesen elvigyorodik és integet. Én egy integetésre csak halványan emlékeztető mozdulattal viszonzom.
Elkezdődik a meccs. Nekem körülbelül annyira érdekes a dolog, mint egy a moha növekedéséről szóló dokumentumfilm a birkózócsapat tagjainak. De a körülöttem elterülő embertömeget nagyon is lázba hozza. Persze azért valahogy én is örülök neki, amikor a mi csapatunk gólt szerez, főleg ha Neil teszi, mert hozzájuk azért mégiscsak van valami közöm. De úgy látszik, ez alkalommal a szerencse elpártolt az iskolánktól. Az első félidőben 2-1 az állás, az ellenfél javára. Körülöttem mindenki arról beszél, hogy nem gond, behozzuk.
Valahol egy kicsit abban reménykedem, hogy mégsem. Ha most a csapatunk veszít, akkor legalább teljesen megúszom azt a jutalom dolgot. És, ahogy elnézem őket, erre megvan minden esélyem. Neil nagyon nincs formában. Teljesen másképp játszik most, mint legutóbb. És ahogy a második félidő elkezdődik, nagyon kimerültnek tűnik. De ez nem igazán zavarja őt, úgy tűnik. Körülbelül öt perc alatt kiegyenlít a csapatunk. A tömeg hangosan élteti az iskolánk remek ifjait. Persze ők nem pont így fogalmaznak.
De a másik csapat mégsem bizonyul annyira bénának, mint ahogy azt képzelték, mert válaszul hamar szereznek ők is egy gólt. A mi diákjaink fujolnak, az övéik éljeneznek. Egészen vicces hallgatni.
Már alig egy perc van hátra a meccsből. Igazából azt terveztem, hogy ekkorra márt hűlt helyem lesz, de látva, hogy valószínűleg veszítünk, maradok. Legjobb esetben is egy döntetlen lehet. Neil azonban úgy tűnik nem adja fel. Amint megszerzi a labdát körülbelül olyan elszántan indul meg vele a kapu felé, mint egy, a hazájáért küzdő katona. A gyomrom összeszorul, amikor elrúgja a labdát. Mindenki szokatlanul csendben van. Aztán a kapus elkapja a labdát. Mindenki egyszerre kezd beszélni. A meccsnek vége. Nos, van ilyen, a másik csapat nyert.
Neilt figyelem, aki meglehetősen letörten indul a többiek felé, de félúton meg kell állnia, mert, amennyire én látom, egy kisebb köhögési roham tört rá. Hogy a fenébe lehet ilyen hülye, hogy betegen eljön játszani?
Végül aztán, mielőtt még kezet fognának a győztesekkel, otthagyom a lelátót. Elindulok a kapu felé, de inkább úgy döntök, megvárom Neilt. Végül is, nem ők nyertek, nincs semmiféle jutalom. Megállok az egyik fa mellett, és várom, hogy elmenjen a tömeg. A csapatunk közben bevonul az öltözőbe, meglehetősen csendesen. Nem értem mi a fenéért olyan letörtek, mikor a bajnokság így is már az övék… De pár perccel később, mikor kijönnek, már eléggé meg vannak elégedve magukkal, és ha jól értetem, bulizni indulnak a városba. Komolyan mondom, soha nem fogom megérteni a sportolókat… Neil viszont nincs köztük, úgyhogy várok még egy kicsit.
Pár perc múlva azért inkább arra gondolok, hogy itt hagyom, nem érdekel. Mégis az öltöző felé indulok el inkább. Egy kicsit aggódom érte… végül is beteg, nem igaz?
Az ajtó előtt azonban megtorpanok. Eddig csak egyszer jártam bent, és akkor sem önszántamból. Nem éppen egy olyan hely, ahova szívesen mennék, tekintve, hogy körülbelül egy tucat izzadt focista járt bent úgy öt perccel ezelőtt…
Végül aztán erőt veszek magamon és bekopogok. Mivel nem kapok választ, be is nyitok.
Senkit sem látok, úgyhogy az is megfordul a fejemben, hogy már Neil is elment, csak éppen nem vettem észre. De mivel ég a villany elvetem ezt az ötletet. Elindultam a szekrénysor vége felé, és meg is találtam akit kerestem. Ott ült az egyik padon, a kezével támasztva a homlokát, úgy nézett ki mint aki most értesült a szülei haláláról… Most komolyan amiatt ilyen letört, hogy vesztettek? Hogy nem kapja meg azt a hülye csókot?
Megkocogtattam a vállát, mire azonnal felkapta a fejét. Ahogy észrevette, hogy én vagyok az, megpróbált egy mosolyt erőltetni az arcára, de nem igazán sikerült neki.
- Szia! Azt hittem, már hazamentél. - mondja. A hangja már-már egészen hihetően vidáman cseng, de még így is látni, hogy bántja valami. - Milyen volt a meccs? Igaz, nem mi nyerünk…
Megvonom a vállam.
- „Tudod, hogy nem vagyok oda a fociért." - felelem. - „De azért jól játszottál." - teszem még hozzá. Azt hiszem, ez a minimum, hiszen beteg, és ennek ellenére is eljött. Akármekkora ostobaságnak tartom is a dolgot.
- De nem elég jól… - sóhajt. Olyan arcot vág, mint aki mindjárt elsírja magát. És ráadásul még mindig azzal a művigyorral néz rám. Valahogy igazán sajnálom most. De nem is értem. Most komolyan ilyen fontos neki ez az egész? Jó, elhiszem, hogy az, de mégis… Egyszerűen nem tudom nézni azt a fájdalmas arckifejezését…
Azt hiszem, talán ez lehet az oka, annak a rettenetesen nagy ostobaságnak.
Úgy értem annak, hogy megcsókoltam.
Valószínűleg elment az eszem, mással nem lehet ezt magyarázni.
Igazából, csak egy pillanat volt az egész. Azt hiszem, nem is gondolkodtam a dolgon, egyszerűen csak… megtörtént.
Neil úgy néz rám, mint aki nem tudja eldönteni, hogy meglepődjön, vagy örüljön-e. Az arckifejezése leginkább olyan, mint aki megragadt a két állapot között. Aztán szépen lassan hatalmas mosolyra húzódik a szája.
- Ez…? - kezdi, de ő sem egészen biztos abban, amit mondani akar.
- „Vigaszdíj." - felelem, és magamban hozzáteszem, hogy jobban teszi, ha beosztja egy időre, mert többet nem csinálok ilyet…
Valószínűleg olyan vörös lehetek, mint egy túlérett paradicsom. Neil persze üdvözült kifejezéssel pattan fel a padról.
- Úgy örülök! - mondja, mintha nem látszana amúgy is. Ha a boldogság áramot termelne, szerintem Neil egész Kanadát ki tudná világítani. De aztán megköszörüli a torkát, bár nem igazán tudom eldönteni, hogy a betegség miatt, vagy mert valami komolyabbat akar mondani, és folytatja. - Én, tudom, hogy nem a legjobb ötlet, de még a meccs előtt eldöntöttem valamit. Azt, hogy ha veszítünk, akkor feladom ezt az egészet. Mármint, téged… Ha nyerünk, akkor viszont van egy kis esélyem. Mindent a szerencsére bíztam. És igaz, hogy vesztettünk, de úgy tűnik, mégis van esélyem.
Az utolsó mondatnál már szabályosan tátott szájjal meredek rá. Egyrészt azért, mert komolyan volt olyan hülye, hogy egy focimeccsre bízzon egy ilyen dolgot, másrészt azért, mert végül én voltam az, aki eldöntötte ezt az egészet. Jó, igaz, kár lenne tagadni, hogy kedvelem. De hogy úgy…? Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom.
De ahogy Neil mosolyát elnézem, valahogy én is jobban érzem magam. És ez még ijesztőbb mint az, hogy untam az olvasást…

Mondd... 6. fejezet

2012-01-10T06:41:00.001-08:00

Testvérek

Ha valaki kérdezné, fogalmam sincs, mit keresek itt. Egyáltalán nem értem, hogy mit csinálok, egy őrjöngő tömeggel körülöttem, mikor kifejezetten utálom az ilyet. Pedig mégis itt ülök a lelátó szélén, és várom, hogy kezdődjön a meccs...
Neilnek sikerült rávennie, hogy tényleg eljöjjek. Habár, jelen pillanatban is azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy hiba volt tőlem... De nem tudok mit tenni, nagyon meggyőző tud lenni. A célját pedig egy igen primitív de hatásos módszerrel érte el: egész héten ezzel zaklatott. Végül már az égre is megesküdtem neki, hogy itt leszek, és hát... itt is vagyok.
Én a lelátó szélén ülök, lent, jól elrejtőzve, de Neil még így is észrevesz. Mikor a pályára lép, rám vigyorog. Én is megpróbálkozom egy mosolyszerűvel, de nem sikerül. Túlságosan ideges vagyok, nem szeretem a tömeget. Nem szeretem a zajt. Nem szeretem a focit. Mit keresek én itt?
Alig várom, hogy elkezdődjön a meccs. Aztán, hogy vége legyen, és végre hazamehessek. Igazából nem értem miért volt olyan fontos, hogy eljöjjek. Nem hinném, hogy Neil hiányt szenved a szurkolókban, vagy ilyesmi. És egyébként is, eléggé rossz ötlet pont engem elhívni egy meccsre, hogy biztassak valakit. Vicces. Ezt ő sem gondolhatta komolyan...
Hoppá, egy gól. Méghozzá a mi csapatunknak. A tömeg őrjöng, én pedig ülve maradok, és összébb húzom magam. Nem pont ilyennek szeretem a szombat délutánjaimat. Szívesebben lennék otthon, mondjuk egy könyv társaságában...
A meccs folytatódik tovább, a tömeg viszonylag lenyugszik. Én, lévén, hogy nem igazán értek a focihoz, egyszerűen csak Neilt figyelem. Végül is, csak miatta vagyok itt. A focicsapat... sőt, az iskola többi tagjával sem ápolok túl szoros baráti köteléket. Igazából semmilyet sem.
Eléggé halványan azért emlékszem, hogy mikor kicsi voltam az apám rá tudott venni, hogy focizzak vele. Bár nem sok mindenre emlékszem. Van egy eléggé homályos emlékem, amiben egy labdával fejbe dobom a nővéremet, aki ezután végig kerget az udvaron. Ez még a régi, az első házunknál volt, ennyi biztos. De még eléggé kicsi lehettem. Azt hiszem, ezután minden érdeklődésem meg is szűnt a sportok iránt...
Nos, ahogy elnézem Neilt, biztos vagyok benne, hogy az apja vele sokkal többet focizott gyerekkorában. Egészen azóta, hogy a pályára lépett, szüntelenül vigyorog. Látszik rajta, hogy élvezi a játékot. Igazából, egészen olyan, mint egy gyerek, amikor megkapja a karácsonyi ajándékát, amit már régóta várt. Főleg, mikor végre rúg egy gólt.
A közönség ismét őrjöng, ő pedig végigrohan a pályán, örömében ugrál, és végül egy pillanatra rám vigyorog. Nem tudok mit tenni, visszamosolygok.
El sem tudom képzelni, honnan van neki ennyi energiája. Én azt hiszem egy kör után ájultan hevernék a pálya szélén... Na jó, végül is, mintha említett volna valami olyasmit, hogy kissé hiperaktív lenne...
Rövid időn belül a csapatunk szerez még egy gólt, majd kapnak is válaszul kettőt. Nem nevezném túl izgalmasnak a focit, hiszen csak egy maroknyi ember rohangál egy labda után... Tényleg nem az én világom, de azért el kell ismernem, hogy magamban szorítok a csapatunknak. Na jó, inkább csak Neilnek, mert a többieket nem szívlelem...
A szünet után ismét röpködnek a gólok, de azért a csapatunk vezet.
Azt azért el kell ismernem, hogy az utolsó percekben egy kicsit izgulok. Igaz, hogy a mi iskolánk vezet, nem kérdéses, ki nyer, de Neil éppen azon van, hogy rúgjon még egy gólt. Magamban szurkolok neki. Sikerül, és ismét úgy ujjong, mint egy gyerek.
Meg persze a közönség is. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán ülve maradt. Innentől kezdve nem kérdéses a csapatunk győzelme. Pár percen belül vége is a meccsnek, én pedig, még mielőtt a tömeg megindulna, gyorsan leslisszolok a lelátóról.
De aztán meg is állok. Mit csináljak?
Legszívesebben indulnék is haza, de... Neil kért meg, hogy jöjjek el. Talán meg kellene várnom, vagy ilyesmi. A pálya felé pillantok, de a csapat még nem jött el. A szurkolók többsége viszont már igen. Teszek egy pár lépést az öltöző felé, de aztán vissza is fordulok.
Nem várom meg, keressen meg, ha akar. Végül is csak azért áldoztam rá 90 percet az életemből, mert nem hagyott békén. Örülhet, hogy egyáltalán itt voltam, nem kell megvárnom.
Mikor azonban újra a pálya felé pillantok, meglátom őt. Vigyorog, és felém közelít. Sőt, inkább rohan. Időm sincsen reagálni, mert a következő pillanatban a nyakamba veti magát.
- Dimitri! - harsogja, mintha halláskárosult lennék. Én meg moccanni sem bírok. Egyrészt, ritkán fordul elő, hogy csak úgy spontán megölel valaki, és kissé elszoktam tőle. Másrészt, mert nem elhanyagolható tény, hogy másfél órát rohangált értelmetlenül össze-vissza az imént, és csurom vizes. - Köszi, hogy eljöttél, nagyon örültem! - mondja. Hát, azt látom. De legalább végre elenged.
Kicsit hátrébb lép, hogy kifújja magát. Látom még mindig dolgozik benne az adrenalin... Vesz pár mély levegőt, aztán újra megszólal.
- Megvárnál, kérlek? - kérdezi. Már válaszolnék is, hogy inkább nem, szeretnék már hazamenni, de még mielőtt elkezdeném, folytatja. - Csak szeretnék kérdezni valamit. Meg mehetnénk együtt haza. Ígérem gyorsan elkészülök. Kérlek!
Bólintok, ő pedig el is indul az öltöző felé. - Sietek, és köszi! - szól még vissza, majd eltűnik a szemem elől.
A fenébe ezzel a sráccal. Ha legalább vesztettek volna, akkor nem lenne ennyire feldobva, és nem lenne ilyen boldog, és könnyen nemet tudnék neki mondani. Nem volt szíven elrontani a jókedvét... Tiszta hülye vagyok.
Körülbelül tíz perc múlva bukkan fel ismét, eléggé csapzottan, biztos vagyok benne, hogy nagyon kapkodhatott. De ugyanúgy vigyorog.
- Mehetünk? - kérdezi. Bólintok, és el is indulok. Nincs kedvem tovább itt ácsorogni, hűvös van, és egyre jobban fázom.
Út közben egy ideig meg sem szólal. Majd, amikor mégis, a játékról kezd beszélni. Én csak hallgatom. Elsétálunk a buszmegálló mellet. Ez már amolyan szokássá vált, már ha lehet annak nevezni valamit, ami egy hete tart... Amikor vele megyek haza, sétálunk. Igazából nem lakom messze, ő pedig csak egy megállóval lakik lejjebb.
Neil lelkesen magyaráz a meccsről, én pedig bólogatok. Az igazság az, hogy nem teljesen értek mindent... Hirtelen megtorpanok, Neil pedig felém fordul. El is felejtettem...
- „Gratulálok!" – mutatom neki. Meglepetten pislog rám. – „Elfelejtettem eddig mondani..."
Elmosolyodik. Aztán egyszer csak itt terem előttem. Megcsókol. Az egész csak egy másodpercig tart, aztán hátrahúzódik. Sőt, egyből három lépést hátrál, majd bocsánatkérő arccal néz rám, és csak ennyit mondd: - Izé...
Hát, ezzel rengeteget segített... Fogalmam sincs miért, de az egész valahogy annyira vicces. Egyszerűen csak elmosolyodom, pedig inkább dühösnek kellene lennem. Vagy legalább meglepettnek... de az a helyzet, hogy valahol számítottam ilyesmire. Végül is, Neil elmondta, hogy kedvel, és én nem ráztam le, úgyhogy... mondhatjuk, hogy meg sem lepődtem.
Ő viszont annál inkább. Látszik rajta, hogy nem ezt a reakciót várta tőlem.
Tovább sétálok. Ő pedig követ.
- Izé... - ismétli. A hangján is hallatszik, hogy tanácstalan. - Nem haragszol? - kérdezi. Nem válaszolok. Nem is tudom mit feleljek. Jelen pillanatban tényleg nem vagyok dühös. De fogalmam sincs, mit fogok gondolni, mikor észhez térek. Mert most nem vagyok magamnál, az biztos. Ugyanis még mindig mosolygok. - Öhm. Akkor... - hallom a hangját újra, de már nem olyan bizonytalan. – Mondjuk, lehetne, hogy... vegyük ezt úgy, mint a jutalmamat, mert nyertünk, jó? - Most már elnevetem magam. Biztosan megőrültem.
Visszafordulok. Neil teljesen elvörösödve, értetlenül mered rám. Megrázom a fejem, nincs semmi baj. Elmosolyodik, majd tovább indulunk.
Az út további perceiben nem szólal meg. Most érzem csak, hogy milyen ideges vagyok. A szívem kalapál, a gyomrom pedig görcsöl. Az agyam pedig szünet nélkül zakatol.
Mikor elérünk a kereszteződéshez, ahol el szoktunk válni, valahogy erős késztetést érzek arra, hogy elrohanjak, és meg se álljak a házunkig. De nyugalmat erőltetlek magamra.
- Amit kérdezni akartam... - szólal meg Neil, így kénytelen vagyok felé fordulni. - szóval, arról lenne szó, hogy holnap ráérsz-e. - Felvonom a szemöldököm, és eléggé furcsán nézhetek, mert azonnal mentegetőzni kezd. - Nem miattam! Vagyis de... vagyis mégsem... - megköszörüli a torkát, majd miután összeszedte a gondolatait, folytatja: - Az a helyzet, hogy a húgom itt van. És hát... meséltem neki rólad, és szeretne találkozni veled. Nem túl sok olyan emberrel találkozik, akik értik a jelbeszédet, úgyhogy... Vagy ha nem érsz rá, nem gond, megértem...
Megvonom a vállam.
- „Mikor?" - kérdezem. Mikor ezt kérdezem, az arca szinte felragyog. Már-már ijesztő is lehetne a dolog, hogy ennyire örül ennek.
- Mondjuk, olyan 3 körül megfelel? Itt a buszmegállóban.
Bólintok. Majd megfordulok, és elindulok a házunk felé.
- Akkor holnap. - hallom a hátam mögül. - És köszönöm.
Egy pillanatra nem igazán értem, mit is. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy nem a holnapi találkozóra gondolt.

Hajszálpontosan három óra van, és én itt állok a buszmegállóban. Teljesen egyedül. Csak remélni tudom, hogy Neil hamar ideér a húgával, mert a szél úgy döntött, hogy ma egy kisebb orkán erősségével fog fújni, és nincs túl kellemes időjárás. Beállok a reklámplakát mögé, ami legalább egy kicsit felfogja a szelet.
Az éjjel nem igazán ment az alvás, amit igazán csak most érzek meg. Fáradt vagyok, és a szemem alatt is sötét karikák húzódnak.
A nővérem szerint úgy nézek ki, mintha valami halálos, vagy legalábbis súlyos betegségben szenvednék. Ő már csak tudja, a kórházban dolgozik... De szeret túlozni. Legalábbis remélem, most sem gondolta ezt komolyan... Viszont, mikor megtudta, hogy programom van délutánra, majd kiugrott a bőréből. Vagyis, inkább akkor, mikor megtudta, hogy nem egyedül megyek. Utoljára ilyen azt hiszem, évekkel ezelőtt volt. Komolyan, Marla úgy örült, mintha legalább azt mondtam volna neki, hogy nyert a lottón. Túl sokat aggódik értem...
Kinézek a tábla mögül. Az utca végén éppen feltűnik Neil és a húga. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek...
Ahogy a lányt elnézem, 2 vagy 3 évvel lehet fiatalabb nála. Alacsony, vékony és meglehetősen visszahúzódónak tűnik, nem úgy mint a bátyja. Viszont a hajuk színe, a szemük és az arcuk nagyon hasonló. Én és a nővérem nem hasonlítunk ennyire...
Már csak azon, ahogy az utcán jönnek, lehet látni, mennyire különböznek. A lány csak nagyon halványan mosolyog egyet felém, ezzel szemben Neil viszont széles vigyorral közeledik felém. Erről eszembe jut a tegnap este, és egy kellemetlen érzés keletkezik a gyomromban.
Mikor oda érnek hozzám Neil csak int egyet, majd bemutatja a húgát. Kicsit meg is lepődöm először, hogy a jelbeszédet használja, de aztán eszembe jut, hogy miért.
Rachel csak köszön, látszik rajta, hogy zavarban van. Nem csodálom, én sem találkozom gyakran olyanokkal, akik megértenek.
Amíg a buszra várunk nem sok minden történik. Hamar kiderül, hogy Rachel nem csak visszahúzódónak néz ki, az is. Jóformán csak a bátyja beszél, ő néha-néha bólint, nem sok mindent árul el.
Végül megérkezik a busz, mi pedig felszállunk. A városközpontban kötünk ki, ott is végül egy gyorsétteremnél, ahol leülünk beszélgetni. Vagyis, jóformán csak Neil és én. Egy kis idő után azért a húga is bekapcsolódik. Apró semmiségekről van csak szó. Az egész valahogy olyan, mint a filmekben. Nem igazán fordult még velem elő ilyesmi, hogy elmenjek szórakozni. Tudom magam is, hogy ez nem igazán normális, főleg az én koromban, de mindig is úgy gondoltam, ez nem az én világom. Jobb nekem egyedül. Most viszont, olyan békés, és furcsa módon megnyugtató, hogy itt ülök, és másokkal beszélgetek. Még ha nem is szavakkal...
Jó pár ember furcsán mered ránk, de most ez sem tud zavarni. Túl jól érzem magam ahhoz.
Egészen addig, amíg Rachel el nem megy a mosdóba.
Neil továbbra is vigyorog rám. Kicsit furcsán érzem magam így kettesben vele. Remélem a húga minél hamarabb visszaér.
- „Kedvel téged." - közli velem Neil, még mindig mutogatva. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt csak baráti értelemben érti. - „Ennek örülök. Nem sok emberrel beszélget. Még azok közül sem, akik értik a jelbeszédet." - magyarázza. Ez egy kicsit hízelgő. - „De ez nem olyan meglepő." - teszi még hozzá. Felvonom a szemöldököm. - „Sok mindenben egyetértünk."
Csak sejteni tudom, milyen arckifejezéssel meredhetek ezután rá. Egyszerűen nem is tudom, hogy mit kellene erre reagálnom, úgyhogy mikor Rachel visszaérkezik, inkább az innivalómmal kötöm le a figyelmemet, és csak a szemem sarkából látom, hogy Neil továbbra is boldogan vigyorog.
Ez valószínűleg a tegnap estinek köszönhető. Le kellett volna teremtenem, vagy legalább faképnél hagynom, akkor nem mondana ilyeneket. Vagyis, csak gondolom. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen mondattal is zavarba tudnak hozni. Neki sikerült.
De valahogy nem is tudom, hogy ez most rossz-e. Az igaz, hogy nem szoktam hozzá ehhez, de... valahogy, attól, hogy kissé kínosnak érzem, nem zavar.
Akárhogy is, a nap további részében nem vagyok hajlandó a vigyorát bámulni.
Már csak azért sem, mert valahogy olyan érzésem lesz tőle, mintha nekem is mosolyognom kellene.
Te jó ég, mi lesz még itt?

Mondd... 5. fejezet

2012-01-10T06:40:00.001-08:00

A megoldás

Hétfő reggel egy cetli fogad a szekrényemen. Nincs rajta aláírás, de nem kell találgatnom, ki írhatta... De nem egy bocsánatkérő levél, vagy ilyesmi, nem a pénteken történteket magyarázza benne, egyszerűen csak két sor, miszerint a táskámat az összes holmimmal a tanáriban találom meg. Legalább tudom, hol keressem.
Olyan gyorsan rohantam el, hogy mindenemet itt hagytam a suliban. A pénteki eset után, egyszerűen csak elmenekültem, és bezárkóztam a szobámba. Azt gondoltam, hogy hála Neilnek, megint egy álmatlan éjszaka elé nézek, de tévednem kellett... Hiába is gondoltam folyton arra, ami történt, egyszer csak elnyomott az álom. Régen aludtam már olyan nyugodtan...
De sajnos a hétvégém még így is az ezen való rágódással ment el. Az egészben az bosszantott a legjobban, hogy nem tudtam rájönni, miért tette... Persze, persze, számtalan ötletem van erre is, de mégis, melyik lehet az igazi? Egyébként is... Nem tudom, hogy mi a fenét reagáljak erre.
Vagy, hogy egyáltalán mit tegyek, ha összetalálkozom vele... Mert tudom, hogy találkozom vele. Meg sem próbáltam magam abba a hitbe ringatni, hogy elkerülhetem... Ismerem már annyira, hogy tudjam, úgyis megkeres majd... Vagy ha nem, akkor majd én őt. Mert muszáj tisztázni ezt.
Vicces, mert eldönteni könnyű volt, de ha csak rágondolok, a gyomrom egyből görcsbe rándul. Addig bátor valaki, amíg csak beszélnie kell róla... aztán azt megtenni... Előbb-utóbb úgyis találkoznom kell vele, ha más nem, akkor valamelyik közös óránkon...
Sóhajtva veszem az utam a tanári felé. Az összegyűrt cetlit a zsebembe süllyesztem, és megpróbálom Neilt kirekeszteni a fejemből.
Már óra van, így legalább most biztosan nem futok össze vele. Egy árva lélek sincs sehol.
Jó lenne, ha az órákon tudnék koncentrálni, ugyanis, a könyveim és füzeteim híján semmiből sem készültem, házim sincs, ami miatt biztosan beszerzek pár kellemetlen jegyet... Egész jó a memóriám, úgyhogy nem kell sokat tanulnom, de azért ha nincs miből, az más...
A tanári előtt megállok. Azon gondolkodom, hogy fogom közölni, miért is jöttem. De mielőtt elhatározásra jutnék, egy nő jön ki az ajtón, majd rám se nézve elsétál mellettem. Nem ismerem, de láttam már egy párszor... azt hiszem, történelmet tanít... Visszafordulok az ajtó felé, és bekopogok. Nem érkezik válasz, úgyhogy benyitok. Sehol senki. Ez nem igaz, mindenkinek órája van? De talán jobb is így... legalább nem kell kézzel-lábbal mutogatva elmagyaráznom, hogy miért jöttem. Körbenézek. Szép, tágas helyiség, délre néző ablakokkal. Sokkal kellemesebb, mint a szürke osztálytermek. Ha így nézne ki minden terem, a diákok biztosan szívesebben járnának órára...
Vajon merre lehet a táskám? Fogalmam sincs, hol keressem.
Elhaladok a tantermek kulcsai és a naplók mellett... Komolyan mondom, nem őrzik eléggé ezeket a dolgokat. Én is csak úgy besétáltam. Aztán pedig csodálkoznak, ha valami eltűnik.
Megvan! Észreveszem a holmimat az egyik fotelre van ledobva a sarokban. Már a kezemben tartom, mikor eszembe jut... Talán írnom kellene egy cetlit, hogy elvittem. A táskámból előhalászok egy füzetet, és egy kitépett lapra gyorsan felfirkálom, hogy itt jártam, és köszönöm, hogy vigyáztak a holmimra, ilyenek. Aztán, azt otthagyom a fotelen. Nem tudom, észreveszik-e majd, vagy sem, de én megpróbáltam.
Az iskola még mindig üres, és úgy gondolom, nincs sok értelme bemennem már az első órára, az amúgy is fizika, ami valljuk be, nem az erősségem. Nem vagyok az a lógós típus, de ennyit még én is megengedhetek magamnak... Úgyhogy inkább az udvar felé veszem az irányt, és letelepszem az egyik fa tövében, úgy, hogy ne látszódjam az ablakokból.
Nem akarok gondolkodni, főleg nem a Neillel kapcsolatos dolgokról, ezért előveszek egy könyvet. Az olvasás rendszerint le tud kötni... de most persze nem. Hiába bámulom a lapokat, egyszerűen nem jutnak el a szavak az agyamig... az ugyanis, veszettül dolgozik, és minden olyat előhoz, amire most nagyon nem szeretnék gondolni...

A nap további részében minden órámon részt veszek, még ha ez rettenetes kínszenvedés is... Az órák hol túl lassan, hol pedig túl gyorsan telnek el, és én hirtelen nem is tudom, melyik a jobb... gyorsan túlesni rajta, vagy húzni, ameddig csak lehet. Persze, az agyam azt mondja, hogy jobb minél hamarabb meglenni... keressem meg Neilt, vagy, legalábbis, ha szembe jön velem a folyosón, ne meneküljek el, hanem beszéljek vele. Csak úgy tűnik, hogy az agyam nincs jóban a lábammal, mert az teljesen mást cselekszik. Egyszer, mintha őt láttam volna, és nem is kellett több, szinte rohantam az ellenkező irányba. Rosszul érzem magam... ideges vagyok. Egyik órán sem vagyok képes figyelni, csak az ablakon bámulok kifelé. Egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy Neil osztálya odakint van. A gyomrom, ha ez lehetséges, még kisebbre zsugorodik. Hirtelen kapom el a tekintetem... azt hiszem, észrevett engem...

Nos, úgy tűnik, az ész mégis győzedelmeskedett a gyomorgörcs felett... Mert, bár már jó ideje vége van a tanításnak, én még mindig itt vagyok az iskolában. Ráadásul, a sportpálya környékén. Egészen pontosan, az öltözőknél.
Most lett vége az edzésnek, és arra várok, hogy Neil felbukkanjon. Igazából, az énem egyik része, inkább annak szurkol, hogy ki se jöjjön onnan többet. De ezt a felemet megpróbálom elnyomni...
Néhányan már szálingóznak kifelé. Nem igazán törődnek velem, aminek én csak örülök. Felismerek közülük néhányat. Ők az „zaklatóim" az első hétről. Ők löktek Neil elé, és, ha azt vesszük, akkor ők okozták ezt az egészet... Vágok egy grimaszt a hátuknak, és...
... a talaj kicsúszik a lábam alól.

Elterülök a földön.

Egy újabb csoport bika röhögve megy el mellettem. A hátam fáj, olyan erősen taszított el valamelyikük.
Hülye vagyok, hogy egyáltalán az ő területükre merészkedtem... Feltápászkodom a porból. A salak szépen felhorzsolta az alkaromat, még így ruhán keresztül is... de, így legalább már nem látszanak a karmolás nyomok... Most már egy hatalmas horzsolás az egész... Ami vérzik, és nagyon csíp.
Leülök, ott ahol vagyok, már nem igazán érdekel, így is tiszta por és kosz lettem. Feltúrom a táskám, hogy találjak egy zsebkendőt, amivel nagyjából le tudnám törölni...
Csak a szemem sarkából látom, hogy valaki megáll előttem.
Felnézek. Ő az.
Nyelek egyet. A gyomrom már csak mikroszkóppal látható.
Meglepetten néz le rám. Látom rajta, hogy keresi a szavakat, nem nagyon tud mit mondani.
Felém nyújtja a kezét. Nem tudom, elfogadjam-e.
- Be kellene kötözni... - préseli ki magából végül, és fejével a karom felé int. - Az öltözőben van elsősegély doboz...
Megfogom a kezét, ő pedig felsegít. Amennyire tudom, leporolom a ruhámat. Kerülöm a tekintetét. Beszélni vele egy dolog, de nem igazán akaródzik a szemébe néznem... A táskámért nyúlnék, de ő felveszi helyettem.
Követem őt az öltözőbe, a szívem pedig ki akar ugrani a helyéről...

Néhány perccel később ez egyik padon ülök, Neil pedig előttem térdel, és körülbelül harmadszorra próbálja újra bekötözni a kezem. Ez vicces is lehetne, ha nem jutna eszembe minden egyes alkalommal, amikor hozzám ér a pénteki... Az alatt az idő alatt, amíg lemostam a horzsolást, és megkereste az elsősegély dobozt, lefertőtlenítette a sebem, és ilyenek... nos, ez alatt a tíz perc alatt egy árva szót sem szólt egyikünk sem.
Nem néz rám, én pedig az arcát kémlelem. Látszik rajta, hogy zavarban van, és kényelmetlenül érzi magát. El sem merem képzelni, hogy akkor az én arcom milyen lehet.
Egyszer csak felpillant rám, én pedig már nem tudok mit tenni, a tekintetünk találkozik. Sóhajt egyet, megköszörüli a torkát, majd megszólal.
- Sajnálom. Mármint a múltkorit... Öhm... - vesz egy mély levegőt. Nem nehéz megmondani, hogy ő is eléggé izgul... - Nézd, én... én tényleg kedvellek, de ez akkor is hülyeség volt... nem kellett volna.
Na álljunk csak meg egy percre! Tényleg azt mondta, hogy kedvel? Sajnos, ezek után fel sem merül bennem, hogy baráti értelemben gondolja... Te jó ég... Még soha senki nem mondta, hogy kedvel. Nem hinném, hogy bárki is gondolt volna így rám. Vagy, legalábbis nem tudtam róla. De ezt akkor sem egy sráctól vártam volna először.
Neil meglepetten kapja fel a fejét. Oh, szóval az a nyikkanás szerű hang nem csak a fejemben volt hallható...
- Én... én tudom, hogy nem számítottál erre. Jó, igazából én sem... - elvörösödik... Ezt inkább nekem kellene, azt hiszem. - Ez csak így alakult. Mire észbe kaptam, már itt tartottam... De... öhm... Nem vagyok meleg, vagy ilyesmi... Mármint, volt már pár barátnőm is, meg minden, de... nem ez lenne az első, hogy megtetszik egy srác...
Jó. Remek. Nem meleg, csak biszex. Máris sokkal jobb a helyzet... A fenébe! De egyszerűen nem tudok dühös lenni rá. Látszik rajta, hogy legszívesebben elsüllyedne, és nem hinném, hogy ezt bárkinek is elmondta volna valaha...
Sóhajtok egyet. Hogy a fenébe keveredtem egy ilyen lehetetlen helyzetbe? Amikor ide jöttem, úgy gondoltam, hogy itt is ugyanolyan lesz minden, mint az eddigi sulikban. Egy hatalmasat tévedtem, mert itt van ő... És nem is tudom eldönteni, hogy ez most egy jó, vagy egy rossz dolog...
- Lehet, hogy hülyeség most ilyet kérni... Sőt, biztos. Mert elhiszem, hogy most a pokolba kívánsz engem, meg ilyesmik. Megértem, ha látni sem akarsz... de, ha lehetne... Ha van egy kis esély rá, akkor kérlek, ne utálj meg érte. - Nem, nem kívánom én sehova. Hogy a fenébe utálhatnám meg, amikor ilyen szemekkel néz...? Mint egy ijedt kisállat... Már megráznám a fejem, hogy semmi baj, amikor újra megszólal. - Igazából... szeretném ha barátok maradnánk.
Na, ez most úgy hangzott, mint a filmekben a szakítások után.
- „Miért? Hiszen van egy csomó barátod..." - ez az első, ami eszembe jut... Minek kellenék én neki? Itt van a focicsapat, meg ki tudja még hányan... De ő értetlenül pislog rám. - „A focisok, meg..." - nem tudom befejezni, mert félbeszakít.
- Mi? – csodálkozva mered rám, majd zavartan elneveti magát. - Hát... az az igazság, hogy nem igazán jövök ki a többi taggal... Tudod, köztük én vagyok a kakukktojás. Nem igazán kedvelnek engem, és ami azt illeti, én sem őket... Nincs semmilyen közös témánk, és a pályán kívül nem is igen találkozom velük.
Na jó, ez most azért meglepett. Neilt mindig is eléggé népszerűnek hittem, de ha most jobban belegondolok, nem láttam még kétszer ugyanazzal az emberrel a folyosón... Sőt, a legtöbbször mindig egyedül van...
- De veled tudok beszélgetni. - Azért azt nem nevezném annak. Főleg, hogy csak ő beszél. Én mutogatok... - Te sokkal érdekesebb vagy, mint az egész focicsapat együtt.
Ebből elég. Eddig csak egyetlen ember, egy pszichológus nevezett érdekesnek, de azt hiszem, ő másra gondolt akkor...
Neilre pillantok, ő pedig könyörgő tekintettel néz vissza rám... Sóhajtok egyet.
- „Rendben. Azt hiszem."
- Komolyan? - valósággal felderül az arca. Úgy néz ki, mint aki most nyert a lottón egy szép kis összeget. - Nagyon örülök. - ezt mondania sem kell, látszik rajta. Visszafordul a kötéshez, és gyorsan befejezi. Ezek szerint ért ő ehhez, ha akar... vagy, ha nem ideges.
Végül is, hogy mondhattam volna neki azt, hogy többé ne jöjjön a közelembe, mikor vannak közös óráink? És egyébként is, most, hogy úgy tűnt, elveszíthetem, hirtelen nagyon fontosnak éreztem, hogy legyen egy barátom... vagy, legalábbis olyasmim...
- Na, ez kész. - mondja, és elkezdi összepakolni a dobozt. - Bocs, nem lett a legjobb...
- „Semmi baj. Köszönöm."
Aztán, miután minden a helyére került, megáll előttem csípőre tett kézzel, és vigyorog.
- Pénteken meccsünk lesz. - közli. Bólintok. Jó, legyen, sok sikert. Ő erre ráncolja a homlokát. – Ezzel arra akartam célozni, hogy jó lenne, ha eljönnél.
- „Nem én vagyok a legjobb közönség. Nem értek a focihoz." - tiltakozom. Dehogy megyek, tömeg van, és zaj.
- De nem játszani kell, csak nézni. Szurkolhatnál nekem.
Ilyenkor eszembe jut a kérdés: Vajon feltűnt neki, hogy nem beszélek? Felvonom a szemöldököm.
- Vagy legalább ott lehetnél... - nem tudom, hogy egy ilyen „lelkizős" beszélgetés után, amilyen az előbbi volt, hogy tud ilyen gyorsan témát váltani. Az előbb vallotta be, hogy kicsit többnek tart egyszerű barátnál, most meg elhív a meccsükre... Gyorsan túltette magát a dolgokon. De a fenébe is, most is olyan könyörgően néz rám, hogy megadom magam.
Megvonom a vállam.
- „Jó, elmehetek..."

Mondd... 4. fejezet

2012-01-10T06:39:00.001-08:00

Festékfolt

Nem tudok aludni. Nagyon is fáradt vagyok, minden vágyam az, hogy végre elaludjak, különösen, mivel holnap iskola, és muszáj lesz mennem, de nem megy. A testem fáradt, az agyam nem. Hiába próbálkozom, sehogy sem akar kikapcsolni, folyton csak pörög, és egy csomó olyan esemény is beugrik, amire nem szívesen emlékeznék, de a tudatalatti ma nem kegyelmez. Tessék, itt van, nézz végig mindent újra...
Átölelem a hasam... úgy érzem, kezd hányingerem lenni.
Felülök, és kibámulok az ablakon. Az utca sötét, az egyik lámpa pislákol. Sehol egy lélek, mindenki alszik. Csak én figyelem az utcát ilyenkor. Körbenézek a szobámban, alig látom a dolgokat, minden elmosódik a sötétben. Az éjszaka közepén járunk.
Ránézek az órámra. Negyed kettő. Forgolódom, próbálok valami kényelmes pózt találni. Egyszer csak hallom, hogy csapódik a bejárati ajtó. Marla lesz az, most ért haza a kórházból. Hallom a lépcső nyikorgását, a folyosón kattan a villany, a szobám ajtaja résnyire nyílik, én pedig alszom. Legalábbis megpróbálom eljátszani, és úgy tűnik sikerrel, mert a nővérem odébb áll. Nem, nem akarom most azt hallgatni, hogy jól vagyok-e, vagy, hogy miért nem alszom még... vagy azt, hogy anya rosszabbul van-e, vagy sem...
Végigsimítok a bal karomon lévő hosszú karmolás nyomokon.
Anya megint kórházban van. Alig egy hetet volt itthon.
Ma reggel, pont, mikor már indultam volna suliba, rohama lett. Fogalmam sincs, mi válthatta ki. Ez volt az első, hogy egyedül kellett megpróbálnom lenyugtatni. Nem igazán ment... Ennek az eredményei a kezemet borító sebek...
Küldtem egy üzenetet a nővéremnek. Pár perc alatt kiért a mentőkkel, én pedig csak álltam ott, és néztem, ahogy megint elviszik anyát. Marla azt mondta, nem kell iskolába mennem, majd elment, hogy anyával legyen. Én is menni akartam, de a lábam nem mozdult, sóbálvánnyá váltam.
Egész nap a szobámban ültem, egy teljesen üres házban...
Rosszul érzem magam, hogy nem tudok segíteni a családomnak.
Az egész éjszakát átvirrasztom.

Egyáltalán nem vagyok képes figyelni az órákon. De péntek lévén a többi diák sem próbálkozik ilyesmivel. Azt hiszem, nekem az sem segít, hogy semmit sem aludtam. Úgy érzem, mintha a körülöttem lévő világot egy buborékon keresztül nézném, és csak nagyon kevés dolog jut el hozzám. Rettenetesen fáradtnak érzem magam, de soha nem voltam képes arra, hogy iskolában aludjak... Micsoda pech.
Az egyik szünetben látom Neilt, de valahogy nagyon nem akarok vele találkozni, úgyhogy gyorsan egy másik folyosó felé veszem az utam.
Nem akarok beszélni vele. Nem mintha mással tudnék... Szerintem ő az egyetlen az egész iskolában aki tudja a nevem... vagy egyáltalán azt, hogy létezem. Nos igen, az a pár napos hírnév, ami az ideérkezésem után lengett körül, hál' Istennek elmúlt... A legtöbben már nem tudják, ki vagyok. És én ennek csak örülni tudok.
Viszont Neil... nos, úgy néz ki, szereztem egy barátot. Nyolc éves korom óta nem igazán ment az ilyesmi. Kisgyerekként az ember mindenkivel jóban van, aztán úgy tizenkét-tizenhárom éves kortól már nem mindegy, kivel barátkozol. Ami engem illetett ilyen idős koromban, senkivel sem akartam jóban lenni... és ez be is jött, nem voltak barátaim. Mostanáig. Mert most akadt egy önként vállalkozó, Neil személyében.
Jó, persze régebben ahányszor új iskolába kerültem, mindig akadt valaki, aki nagyon a „szegény néma srác barátja" címet akarta, de pár nap után mindig rájöttek, hogy jól megvagyok egyedül...
De az a helyzet, hogy ezt a srácot nem akarom annyira lerázni. A találkozásaink főleg az irodalom és rajzórákra szűkültek, meg néha, mikor belébotlom a folyosón, és ez így pont megfelel. Nincs szükségem arra, hogy valaki mindig a nyakamon lógjon.
Ha Marla megtudná, hogy szereztem egy barátot, még ha Neilt nem is nevezném teljesen annak, elájulna a boldogságtól. Nem kell többé szegény antiszociális öcsikéje miatt is aggódni, kezd társasági emberré válni.
Azt hiszem, tényleg megmondom neki. Legalább eggyel kevesebb gondja lesz...

Matek órán ülök, és az ablakon bámulok kifelé. Álmos vagyok, nagyon, nagyon álmos. Szinte nem is hallom, miről beszél a tanár...
Valakit kihívnak a táblához.
Hirtelen beugrik a régi házunk. Ahol gyerek voltam. Akkor még apa is velünk volt. Megpróbálom felidézni a régi szobámat... Sokkal jobban szerettem, mint a mostanit, vagy bármelyik másik előzőt. Nem hiába, ott nyolc évet töltöttem...
Képzeletben körbejárom a régi házat. Ha belegondolok, a mostani egészen hasonlít rá. Szinte ugyanolyan a szobák elhelyezkedése... A fürdő máshol van, és a konyha nagyobb, és a nappali... vérben úszik.
Forogni kezd velem a helyiség, a falakról vér csöpög, menekülni akarok, de nem mozdul a lában. Lenézek, és a felsőmet egy hatalmas, nedves, vörös folt lepi be. A hasamhoz kapok...

Megszólal a csengő.

Az osztály megmozdul, én pedig dermedten ülök a helyemen, a pulóveremet markolva, és alig kapok levegőt. Életemben először aludtam el egy órán. Soha többet nem fogok. Már nem is érzem magam álmosnak...

Neil és én szinte egyszerre érünk a rajzteremhez.
- Hello! - köszön vigyorogva. Én csak biccentek. Nincs olyan hangulatom, hogy magamra erőltessek egy műmosolyt.
Ledobom a táskám a helyünknél, és leülök. Fogalmam sincs mit is fogunk csinálni. Tudom, megbeszéltük, de túl sok minden történt, kiment a fejemből. Leülök, és nézem, ahogy kipakol. Mikor egy köteg ecsetet tesz az asztalra beugrik. Hoppá, arról volt szó, hogy festeni fogunk, én pedig nem hoztam semmit.
Neil rám néz, én sóhajtok egyet.
- Jól vagy? - kérdezi a homlokát ráncolva.
Bólintok. Persze, jól vagyok.
- „Nem aludtam valami jól." - felelem, miután még mindig gyanakodva szemlél.
- Az látszik. - mondja. Tudom mire gondolhat. Valószínűleg a sötét karikákra a szemem alatt, vagy arra, hogy sápadt vagyok, és olyan arcot vágok, mint aki utálja a világot... Tudom, hogy így nézek ki, láttam magam az egyik vitrin szekrény üvegében a folyosón.
- „Nem hoztam festéket. Se semmi mást. Elfelejtettem..." - közlöm vele. Egy percre azt remélem, hogy talán így nem kell majd ma csinálnom semmit, de hamar szertefoszlanak az álmaim...
- Semmi gond, előfordul. Majd adok. - mondja mosolyogva, én pedig most az egyszer, nagyon szívesen letörölném a képéről azt a vigyort...
Előveszi a vázlatait, ezért én is ugyanígy teszek. Kikeresem azt, amit a legutóbb rajzoltam, és amit kiválasztottunk, hogy megcsináljam. Most festve, aztán ki tudja még, hogy hogyan...
Neil képe illik az enyémhez. Az egyik oldalukon összekapcsolódnak. Fogalmam sincs, hogy fogom én ezt megfesteni. Nem igazán vagyok jó ebben... A rajzolás jobban megy.
Jó pár percig ide-oda pakolgatom a dolgaimat, rendezkedek, nincs kedvem elkezdeni... Neil már fest, igaz, nem sok minden van még előtte. Végignézek a festékeken. Az egyik tubust közelebbről is szemügyre veszem. Olajfesték? Nagyszerű, életemben nem festettem még ilyennel, és nem is reméltem, hogy fogok. Elég drága mulatság.
- Mi az? - hallom Neil hangját. Visszateszem a tubust.
- „Még nem festettem ilyennel."
- Ugyan olyan mint a többi. Csak büdösebb. Meg valamivel szebb is. - mondja. - Igazából, én sem szeretem, általában keverem a festékeket... ezeket amúgy is ajándékba kaptam. - magyarázza. Kicsit jobban érzem magam, hogy legalább nem a saját pénzén vett festékét pazarlom, mert az én képem egészen biztosan nem lesz egy remekmű...
Végül csak nekiállok, és valahogy meglepően könnyen megy. Egészen belelendülök. Legalább leköt, és nem gondolkodom hülyeségeken... A színeim eléggé sötétre sikerülnek, Neil képe sokkal világosabb, így azon az oldalon, ahol majd összekapcsolódnak úgy döntök, világosítom egy kicsit. Olyan, mintha onnan jönne a fény. Egész tűrhetőre sikerül, bár, még közel sincs kész. Igyekszem nem elrontani a végéig.
Neil válla fölött átlesve nézem meg a képét. Azonnal meg is állapítom, hogy én mérföldekre vagyok tőle. Persze, ez nem egy meglepő dolog, ő már sokat festhetett, én alig, és amúgy is, ő tehetségesebb mint én, ezt még egy vak is meg tudná állapítani.
De nem tudom jobban megnézni a festményt, mert ekkor megfordul, és... beborít a festék.
A reflexeim még időben riadót fújtak, de nem voltam elég gyors, az arcomat festék fedi. Igaz csak foltokban, de mindenhol ott van. Érzem az orromon, a számon, a szemhéjamon, sőt, mintha még a hajamat is lehúzná egy kicsit....
Óvatosan kinyitom a balszemem, és egy meghökkent Neillel találom szembe magam, aki felváltva néz rám, majd a kezében tartott ecsetre, amin túl sok festék lehetett, mikor megfordult...
- Te jó ég, nagyon sajnálom! - kiállt fel, de olyan hirtelen, hogy összerezzenek. A csoport ránk mered, valaki elkezd nevetni. Ha ez valaki mással történik meg, én is megmosolyognám, de ez így nem vicces. A mai napom csodálatos megkoronázása lesz ez. Remélem azért a festék nem hagy nyomot...
- Izé... le kellene mosni. - mondja Neil, most már halkabban. - Gyere!
Követem, és hálát adok az égnek, hogy óra van, és más nem járkál a folyosókon. Bevezet az egyik mosdóba.
Meglátom magam a tükörben. Úgy nézek ki, mint egy potenciális gyilkos. A festék ugyanis, amiből kaptam, pont vörös, és, bár nem olyan mint a vér, de azért elég hatásos a sápadt bőrömmel és a sötét karikákkal a szemem alatt...
Odalépek a csaphoz, hogy megpróbáljam lemosni. Feltűröm a felsőm ujját, és megnyitom a csapot. De amikor a tükörben meglátom Neil arcát, rájövök, hogy ez nem volt jó ötlet.
A karmolás nyomokra mered, aztán rám. Találkozik a tekintetünk. Elzárom a csapot, lehúzom a felső ujjait, és felé fordulok.
- Azokat ugye... nem te csináltad? - kérdezi. A hangja bizonytalan. - Mármint... az nem jó, ha te, de ha más tette az sem... szóval... öhm...
Tanácstalanul néz rám. Megrázom a fejem.
- „Nem én voltam. Nincs öngyilkos hajlamom... és a fájdalmat sem szeretem." - felelem neki, és még egy mosollyal is megpróbálkozom, hogy megnyugtassam. - „Véletlen baleset volt."
Még mindig aggódva néz rám, de aztán sóhajt egyet.
- Le kellene szedni a festéket. - mondja, majd a csaphoz lép. Alá tart egy rongyot, aminek az egyik vége már így is festékes, bevizezi és odaáll elém. - Megcsinálod magadnak, vagy...?
Becsukom a szemem, csinálja csak ő. Ha a tükör előtt kell magammal kezdeni valamit, mindig nagyon béna vagyok.
A kendő neves, és hideg. Először a hajamról szedi le a festéket... Mikor végre a szememről is lekerül, nem bírom megállni, hogy nem pislogjak párat.
Lehet, hogy nem kellett volna, mert a gyomrom görcsbe rándul. Eléggé zavarba ejtő helyzet. Az arca túl közel van. Meglepetten néz rám, én pedig inkább újra becsukom a szemem.
Összerezzenek, amikor a hideg kendő az arcomhoz ér. Kínosan érzem magam, inkább szedtem volna le magamnak...
Mikor az orromat kezdi törölgetni, úgy érzem, tüsszentenem kell. Elképzelem, milyen ciki lenne, ha arcon kapná... ettől kicsit jobban érzem magam.
Aztán viszont a számat kezdi el törölgetni, amiről úgy gondolom, tényleg nekem kellett volna, egyrészt, mert ha valaki bejönne, elég furán nézne ki, másrészt, mivel rettentően csiklandoz. Mocorogni kezdek...
- Nyugi, mindjárt kész. - mondja. Nem sokat segít, a gyomrom még mindig görcsben van.
Hálát adok az égnek mikor végre áttér az államra.
Mikor elveszi a kendőt a görcs valamennyire feloldódik, de mikor kinyitom a szemem egyből vissza is tér. Az arca ugyanis, a szükségesnél közelebb van az enyémhez.
Már éppen azon vagyok, hogy hátráljak egy lépést, amikor megmozdul. Csakhogy nem a jó irányba, hanem felém.
A szája az enyémhez ér.
Megcsókol.
Olyan, mintha villám csapna belém, összerándulok. Egy pillanatra minden elsötétül, aztán a karjaim maguktól mozdulnak.
Ellököm magamtól. Nem merek ránézni. A szívem kalapál.
Elrohanok...

Mondd... 3. fejezet

2012-01-10T06:37:00.003-08:00

Teória

Az, hogy pár nappal a találkozásunk után, jóformán tátott szájjal ülök az udvaron, egyetlen egy dolognak köszönhető: annak a kisebb kupac papírlapnak, ami az ölemben hever. Igazából nem is maga a papír nyűgöz le... mármint, szeretem én, sőt, áldom azt, aki feltalálta, de így, hogy látom ezeket a rajzokat, nincs túl sok időm a papír csodás mivoltán merengeni...
Mert az az igazság, hogy Neil igenis nagyon tud... Szóval, aki valaha is azt állította, hogy nekem van tehetségem, az még egészen biztosan nem találkozott vele. Egyszerűen elképesztő.
Még az a szerencse, hogy nem is álmodtam volna arról, hogy én valaha is ebből éljek meg, különben most eléggé veszélyeztetve érezném magam. Vagy legalábbis féltékeny lennék...
Ezt meg mégis hol a fenében tanulta? Minden egyes képnél, ami a kezembe akad meglepődöm, pedig mikor az első rajzát megláttam, tudtam, hogy a többi sem lehet rossz. Valahogy mégis furcsa, mert annyira nem megy az ő stílusához. Ha az ember ránéz Neilre az első dolog, ami eszébe jut róla, hogy egy sportolóval találta szembe magát.
Persze ezt nem nehéz kitalálni, hiszen az említett most is a focimezében gubbaszt mellettem, és vigyorogva figyeli, ahogy majd kiesem a tágra nyílt szemeimen...
Hát igen, most lett vége a tanításnak, ő pedig elráncigált magával ide hátra, a focipályához és a kezembe nyomott egy mappát, hogy nézzem meg a rajzait. Ellenkezni esélyem sem volt, és hiába közöltem vele, hogy nálam most nincs semmilyen rajz, ő csak egyszerűen letuszkolt az egyik fa árnyékába és kijelentette, hogy most igenis, végignézem a rajzait... Ahogy akarja... úgysem sietek hazafelé...
A mez pedig azzal magyarázható, hogy nemsokára edzése lesz, mint azt megtudtam. Mintha magamtól nem jöttem volna rá. Így is, szinte percenként sétál el előttünk valaki a csapatból, vagy néhány diák, akik az edzést akarják megnézni, és leplezetlenül bámulnak engem. Tudom, hogy az egész iskolában híre ment már, hogy „néma vagyok" de az az érzésem, hogy most korántsem ezzel keltek ekkora feltűnést. Ennek az oka most talán ő. A focicsapat lelke, vagy mi a szösz. Hallottam, hogy valaki így emlegette a folyosón... Biztos jó játékos lehet, de ami engem illet, felőlem a világbajnokság ünnepelt csillaga is lehetne, mivel marhára hidegen hagy a sport. De azt hiszem, pont ez lehet az oka, hogy miért bámulnak meg engem. Mert én ülök itt mellette, és hozzám jön oda a szünetek alatt, még ha én nem is kérem rá... és én vagyok az, aki most a rajzait nézegeti, és én vagyok az, akit nagyon idegesít, ha megbámulják...
Három lány hangos nevetés közepette sétál el előttünk. Én nagyon próbálok a kezemben lévő lapra összpontosítani, de már nem is látom a képet... felpillantok Neilre, aki küld egy fintort a lányok felé, majd felém fordul.
- Jártam az egyikükkel – magyarázza – de miután szakítottunk, folyton ilyen. Akárhányszor elmegy mellettem, kiröhögnek a barátnőivel... És még ő mondta rám, hogy gyerekes vagyok... Mindegy. Befejezted? – a kezét a mappa felé nyújtja, én pedig belecsúsztatom az utolsó lapot is, és átadom neki. – Szerinted milyen? – kérdezi kissé zavartan. – Mondjuk, ezek csak firkák...
Firkák a nagy francot. Kiállítást lehetne rendezni belőlük! De azért ezt a véleményemet nem osztom meg vele, ne hízzon az egója...
- „Nagyon jók." – közlöm röviden, és már indulnék is, mikor megállít.
- Nem maradsz megnézni? Úgy értem... ez azért nem egy meccs, de pont ezért jó... Elég vicces dolgok szoktak történni az edzéseken.
Megrázom a fejem.
- „Nem vagyok oda a sportokért..."
- Én sem, igazából... – mondja, és elvigyorodik. Felvonom a szemöldököm.
- „Akkor meg miért focizol?"
- Hát... valamivel le kell kötnöm magam. – felel, és a pálya felé néz, majd vissza rám - A foci pont jó. Az apám szerint túl sok energiám van. És ez igaz is. Még gyerekkoromban mondták, hogy hiperaktív vagyok, de szerintem még most sem nőttem ki teljesen...
- „Értem. Azt hiszem, megyek." – fordulok meg, de még utánam szól:
- Holnap rajzon találkozunk! És hozz rajzokat, jó? – szinte hallom a hangján, ahogy vigyorog. Nem fordulok meg, csak bólintok.
Hazafelé a hallottakon gondolkodom. Az a helyzet, hogy az a kép, amit elsőre alkottam róla, teljesen kezd összemosódni. Hiszen, egy fociőrült, tipikus sportoló, agyatlan alaknak gondoltam, és minél többet beszélek vele... vagyis, inkább ő beszél mindig... nos, a lényeg, hogy teljesen más, mint gondoltam. Eddig azt hittem, a sport biztos központi helyet foglal el az életében, ekörül forognak a napjai, meg ilyesmik, erre most közli velem, hogy nem, meglenne ő nélküle is...
És be kell látnom, hogy az agyatlan jelző sem éppen helytálló, és tévedtem, mert tényleg érdekli az irodalom. Az egyik nap láttam, hogy szünetben olvasott, és nagy meglepetésemre nem újságot... Hanem a Bűn és bűnhődést. Hát, nem éppen könnyű olvasmány... Szóval, tévedtem, amikor azt gondoltam, irodalmon csak nyalizik a tanárnak... De ki nem mondott dolgokért nem fogok bocsánatot kérni...
Akárhogy is, Neil egyszerűen... furcsa. Nem illik bele egyik „szerepbe" sem, amit az iskola oszt a diákokra.

A bejárati ajtó térít magamhoz. Előhalászom a kulcsom, és beengedem magam, majd az előszobában felöltök egy „minden-rendben-van-jó-nap-a-mai" mosolyt, és úgy lépek be a konyhába. Anya ott van, halkan dúdol, és a vacsorát készíti. Mióta Marla hazahozta, egész jól van. Tetszik neki az új ház, és a környék is, amitől nagyon boldognak tűnik. Ez engem is megnyugtat, de valahol ott van bennem az a rossz érzés, hogy bármikor megint rosszul lehet. Megpróbálom most is elhessegetni a gondolatot.
Anya megfordul, mikor meghallja a lépteimet és elmosolyodik. Voltaképpen egész fiatal, de a sok betegség és gond már megtépázta. A bőre most is sápadt, az arcán már elmélyültek a ráncok, és a haját is jó pár ősz hajszál színezi. Én hasonlítok rá a legjobban a családból. A szemünk ugyanolyan kék, a hajunk ugyanolyan barna, csak az enyém göndörödik. Azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amit apától örököltem...
- Szia kicsim! – ráz fel anya hangja a gondolataimból. – Milyen volt a suli? – kérdezi.
Megvonom a vállam.
Anya nem ismeri a jelbeszédet. Akkor, amikor én megtanultam, ő sokat volt kórházban. Később próbálkozott vele, de sosem sikerült neki. Az alapvetőbb dolgokat megérti ő is, de vele inkább írásban kommunikálok. Marla sem ismeri tökéletesen, van amikor neki is hosszan kell körülírnom egy-egy szót, ha nem ismerni a jelet...
- Éhes vagy? Nemsokára kész a vacsora. Ha Marla megjött ehetünk is. – faggat anya. Ha itthon van, ragaszkodik ahhoz, hogy ő főzhessen, amit én nem bánok. Sem én, sem a nővérem nem vagyunk valami nagy szakácsok. Meg aztán, ha anya főz, az azt jelenti, hogy itthon van, és együtt ehetünk, amit ki nem hagynék... Azt hiszem, ez az egyetlen közös családi programunk már jó ideje.
- Megterítenél? – kérdezi, mire bólintok, és a szekrényből előveszem a tányérokat.
Később, mikor Marla hazaér és az asztalnál ülünk, anyával arról beszélget, mi történt a munkahelyén, én pedig ki tudom rekeszteni a gondjaimat...

A másnap reggel kapkodva összeszedett rajzaimat rejtő mappát tolom Neil elé, aki vigyorogva veszi át, és azonnal rá is veti magát. Nem tudom mi a fenét gondolhat, nála úgysem rajzolok jobban... Az az igazság, hogy teljesen elfelejtettem mit ígértem neki, csak reggel jutott eszembe a dolog, és mindent, ami a kezem ügyébe került beleraktam abba a mappába, amit ő most nagyon elmélyülten nézeget.
Itt ülünk a rajzteremben, és várjuk a tanárt. Igazából még van vagy 10 perc a szünetből, de a csoport nagy része már itt van... Minket is beleértve.
- Ez tetszik. – tol elém egy lapot, amin egy öreg fa van. Emlékszem, mikor rajzoltam, az előző helyen, ahol laktunk, ott volt az iskolánál ez a fa. Szerettem, mert már nagyon öreg lehetett, de mégis, az zöldellt a legjobban nyáron. – Jól bánsz a ceruzával. – jegyzi meg Neil egy másik rajzomat nézve.
Még hogy én? Biztos, hogy az én rajzaimat nézi ez? Tisztában van egyáltalán azzal, hogy ő hogy tud rajzolni?
Felvonom a szemöldököm. Mi a fenét gondol ez a srác?
Belép a tanár az ajtón, majd közli, hogy a mai órán folytassuk amit legutóbb elkezdtünk. Neillel összenézünk. Nekünk gyakorlatilag semmink sincs.
- Hogy kezdjünk hozzá? – kérdezi.
Megrázom a fejem. Fogalmam sincs.
Neil sóhajt egyet, majd előveszi a vázlatfüzetét.
- Akkor... szerintem először csak rajzoljuk meg. Esetleg készítsünk néhány változatot, és ezekből lehetne mondjuk festeni. Vagy, az is jó lenne, ha több technikával is elkészítenénk...
Ahogy beszél, egyre lelkesebb lesz, a szemei csillognak, és szinte látom, ahogy a fejében jobbnál jobb képek kergetik egymást.
Ezen muszáj mosolyognom.
- Öhm, bocs, kicsit beleéltem magam. Nos, akkor jó lesz így? – kérdezi.
Bólintok. Mosolyog.
- Akkor, vágjunk bele.
Maga elé húzza a vázlatfüzetet, hátradől a székben a lábát pedig az asztal vázának támasztja. Én hátamat a falnak vetve, felé fordulva, a lábamat felhúzva kezdek rajzolni, de valahogy semmi sem akar sikerülni, minden vázlatban van valami, ami nem tetszik.
Neil a homlokát ráncolva koncentrál. A lapon már több rajzot is látok, de innen nem tudom kivenni pontosan mit is ábrázolnak.
Végignézek rajta. Kócos haj, farmer, és most kivételesen nem focimez, csak egy egyszerű póló, valami felirattal, nem tudom elolvasni. Csak most, hogy így oldalt ül nekem, veszem észre a fülbevalóit... A jobb fülében négyet számolok össze, és gondolom, hogy a másikban is lehet egy pár... Megpróbálom magam elé idézni, de eddig nem tűntek még fel a fülbevalók...
De a következő, amit észreveszek, hogy Neil felvont szemöldökkel, értetlenül néz rám.
Hopp, és én eddig őt bámultam.
Kezdek zavarba jönni...
- „Te... gyűjtöd a fülbevalókat, vagy mi?" – ennyi telik tőlem. De szerencsére már nem néz rám úgy, csak elneveti magát.
- Nem, már nem szeretnék többet, kilenc bőven elég.
Na, most nekem szalad fel a szemöldököm. Minek neki ennyi?
Mintha olvasna a gondolataimban, rögtön meg is magyarázza.
- Tudod, az elsőt körülbelül három éve szereztem, elvesztettem egy fogadást, és azért kellett megcsináltatnom, de aztán megtetszett a dolog, és valahogy mindig lett egy újabb... De ennyi már elég. Meg aztán í...
Neil elhallgat, a tanár pedig odalép elénk.
- Hogy haladtok? – kérdezi, és elveszi a vázlatfüzetét. Rövid ideig nézegeti, hümmög egy kicsit, majd visszaadja. – Remélem a vége megint valami olyan szemkápráztató lesz, mint ahogy megszokhattuk. – mondja, de a hangjában vidámság cseng.
- Ez csak természetes. – helyesel Neil, majd mikor a tanár felém fordul, én is megeresztek egy kisebb mosolyt.
- Engedjétek szabadon a fantáziátokat! – kezd bele a szónoklatába, de már nem nekünk, hanem a csoport felé fordulva. – Bármit alkothattok, de közösen kell dolgoznotok. Persze, ez akkor lenne teljesen ideális, ha jól ismernétek egymást. Mert itt nem magatokra kell figyelnetek. Nem csak magatokra, hanem a társatokra is, össze kell szoknotok, csak akkor lesz valami a közös munkából. És én, elvárom, hogy...
- Azt hiszem, ebben én már előnyben vagyok. – szólal meg Neil – Úgy értem, mivel nem beszélsz, amúgy is jobban kell figyelnem rád, ha meg akarom érteni mit is akarsz mondani. – magyarázza.
- „Honnan ismered a jelbeszédet?" – bukik ki belőlem a kérdés. Nem igazán így terveztem megtudni, de már rettenetesen kíváncsi voltam rá. Egy pillanatig meglepetten mered rám, majd sóhajt egyet.
- Igazából nem nagy dolog. – halkan beszél, és nem tudom eldönteni, hogy a tanár miatt, vagy mert nem akarja, hogy mások is meghallják. – A húgom miatt. Rachelnek hívják, és három évvel fiatalabb nálam... és süketnéma. Már születése óta. – ahogy erről beszél, az arca ellágyul, és, bár én azt gondolnám, hogy ez egy rossz, vagy szomorú dolog, ő mosolyog – Én azért tanultam meg a jelbeszédet, hogy tudjak beszélni vele. Lényegében, együtt tanultuk. De... öh... a szüleink elváltak, és úgy két éve, Rachel anyával elköltözött, egy új állás miatt, és azóta csak ritkán beszéltem vele. Úgyhogy, még örülök is, hogy itt vagy, mert így legalább nem felejtek el semmit. Szóval, nagyjából ennyi.
- „Értem." – bólintok, de nem nagyon tudok mit mondani, ezért inkább ismét a vázlataim felé fordulok, hogy ne kelljen őt néznem.
Elég vegyes érzések kavarognak bennem.
Neil furcsa. Egyáltalán nem olyan, amilyennek gondoltam, és most, hogy tudom milyen a családja, meg az élete, még kevésbé értem. Mert folyton vidám, és mosolyog, pedig ha jól sejtem, neki sem volt könnyű...
Nem értem...

Mondd... 2. fejezet

2012-01-10T06:37:00.001-08:00

Neil

A rajzóra után szinte kimenekültem a teremből. Jó, igaz, tévedtem Neilt illetően, és tényleg nem akar semmi rosszat, de meglepett, nem is kicsit, és én az a fajta ember vagyok, aki nem szereti a meglepetéseket.
Azután, hogy kiderült, érti a jelbeszédet, szinte rá sem mertem nézni órán. Nem akartam „beszélni" vele... Az összes ismerősöm között, a nővérem az egyetlen, aki megérti, de ő sem teljesen... Néha neki is találgatnia kell, hogy mit is akarok közölni vele. Így hát, persze hogy furcsa, hogy itt ül mellettem egy vadidegen srác, akit két napja ismerek, de valahogy mindig összefutok vele, és érti a jelbeszédet... Nem akarok paranoiás lenni, úgyhogy ezt inkább csak a sors furcsa humorának tudom be.
Egész idő alatt, amíg ott ült mellettem, és a képén dolgozott, magamban azért fohászkodtam, hogy ne akarjon hozzám szólni... Attól féltem, hogy ha rákérdezne, miért nem beszélek, még a végén elmondanék neki mindent...
Ez persze, soha, de soha nem történhet meg. Ez nem tartozik másra, csak rám, és a családomra... Elég, ha ők tudják, és egyébként is, gyűlölök panaszkodni. Utálom, ha az emberek sajnálkozva néznek rám. De szerencsém van, és a legtöbben nem kérdezősködnek, megelégszenek annyival, hogy nem beszélek, és kész. Persze léteznek kíváncsi emberek is... na, ők soha nem kaptak választ a kérdésükre. Nem feleltem soha az ilyen kérdésekre.
De ez így, egészen más. Neil megtehetné, hogy nem szavakkal kérdez, és nem tudom, hogy akkor is képes lennék-e hallgatni...
És éppen ezért léptem le rajzórák után, amilyen gyorsan csak tudtam.
Kezdem úgy érezni, hogy az életem menekülésből áll. Főleg, mióta itt lakunk. Főleg, mióta ide járok iskolába. És főleg, mióta találkoztam Neillel... Azt hiszem, mindenért ő a felelős...
Mikor hazaérek, üresen fogad a ház. Általában én megyek el legkésőbb, és én érkezem elsőnek, így nem lep meg a dolog. De nem túl rég élünk még itt, még mindig nem szoktam meg ezt az „otthont". A szobámban például még mindig hevernek bedobozolt dolgok, még nem csomagoltam ki teljesen...
A költözés is egy olyan dolog, amit már megszoktam. Munkahely, az iskola, vagy a környezet miatt. Így vagy úgy, de soha nem maradtunk sokáig egy helyen...
Felmegyek a szobámba, amit még nem is igazán érzek a sajátomnak. Ledobálom a cuccaimat, és megpróbálom elfoglalni magam. Nem akarok a mai napra, vagy úgy általánosan az életre gondolni... Ezért inkább előveszek egy könyvet. Ha meg akarok feledkezni mindenről, ez a megfelelő megoldás. Beletemetkezem egy másik világba, és nem kell a sajátomra gondolni.
De sajnos, van, amikor ez sem tud lekötni... Mint ahogy most sem. Egy idő után már olvasás közben is elkalandoznak a gondolataim. A szememmel a sorokat követem, értem is, miről van szó, de közben az agyam hátsó felében újra és újra lejátszódnak a mai nap eseményei. Különösen a rajzóra... Egy idő után már azon gondolkodom, hogy vajon Neil honnan ismerheti a jelbeszédet? Milyen oka lehet rá...?
Sóhajtva teszem le a könyvet, és inkább lemegyek a konyhába, hogy keressek valami ennivalót.
Túl nagy ez a ház nekünk. Szinte már olyan érzést kelt, mintha csak ideiglenes lakásnak kellett volna. Végül is, nem csodálom. Magunkat ismerve, ki tudja meddig húzzuk itt. Volt már olyan alkalom is, amikor csak 2 hónapig maradtunk egy városban. De nem bántam, azt az iskolát nagyon nem szerettem.
Épp a hűtőben kutatok valami egyszerű kaja után, mikor kulcscsörgést hallok a bejártat felől. Nem telik sok időbe, majd megjelenik a konyhában a nővérem, Marla, két tömött szatyorral.
- Szia! – köszön, mikor észrevesz. – Éhes vagy? Hoztam kaját, csak meg kell melegíteni.
Bólintok, majd segítek neki kipakolni. Aztán nekilátok megmelegíteni a készételt, miközben ő eltűnik az emeleten, hogy átöltözzön. Nem szereti az egyenruháját, ezt mindig elmondja. Ápolónőként dolgozik a kórházban, itt kapott állást, ezért is költöztünk most ide. Sajnos elég nehezen kap munkát. Pedig ő tényleg nagyon segítőkész, és kedvesen viselkedik mindenkivel, amolyan igazi ápolónő típus.
Megterítem az asztalt, és éppen az ő adagját teszem le, amikor lejön a lépcsőn. Vacsora közben szokott mesélni a napjáról, vagy, hogy mit kell csinálnia holnap. Egyszerű családi beszélgetés, de nálunk még ez is abszurd. Hiszen az egyik fél meg sem szólal... vagyis, csak mutogat. Ezért is van, hogy inkább ő mesél, én pedig hallgatom. Ez már része a napi rutinnak. Hiába éltünk már annyi különböző helyen, ezt a szokást mindig megtartottuk.
- Anya hazajön. – közli velem hirtelen. Felnézek a tányéromból, de ő nem néz a szemembe. A hangja halk, olyan, mintha egy hatalmas súly gördült le volna a válláról, majd ráadásként még sóhajt is egyet.
- „Mikor?" – kérdezem a jelbeszéd segítségével.
- Hétfőn. Estefelé. Én hozom majd haza. – feleli, és elmerengve néz körbe a helyiségben. – Szerinted tetszeni fog neki a ház? Hiszen még nem is látta.
Megvonom a vállam.
- „Gondolom. Szereti az ilyen házakat." – felelem. Aztán szünetet tartok. Egy ideig csak meredünk egymásra a nővéremmel. –„Jól van?" – kérdezem végül.
- Az orvosok szerint már sokkal jobban. Azt mondták, nem valószínű, hogy rohama lesz a jövőben. És biztosan jót is fog neki tenni, hogy nem csak a kórházban ücsörög. – mondja Marla, az ételét turkálva.
- „Beszéltél ma vele?"
- Igen. Hiányolt téged. És igaza is volt. Mióta ideköltöztünk jóformán nem is láttad őt. – feleli kissé bosszúsan. – Engem tudod, hogy minden nap láthat, de te már egy hete nem voltál bent. Elhiszem, hogy sok a dolgod, mondtam is neki, hogy most kezdted a sulit, de azért máskor gyere be gyakrabban hozzá... már ha bekerülne... Oké?
Bólintok.
Anya kórházban van. Gyakran kerül be, a rohamai miatt. Idegösszeroppanása volt, néhány évvel ezelőtt, amit nem igazán tudott kiheverni. Aztán pedig egy sor kisebb betegséget is felfedeztek nála, amitől eléggé legyengült a szervezete is. Marla talán ezért is lett ápoló, bár ezt soha nem mondta... Így legalább melle lehet ilyenkor is.
- Egyébként, hogy telt a napod?
A kérdés, amire nem akarok válaszolni. Mosoly szerűséget erőltetek az arcomra, de nem kell látnom magam ahhoz, hogy tudjam, inkább valami vicsorgásra hasonlíthat.
- „Egész jól. Nem történt semmi különös." – felelem. Az a szerencsém, hogy Marla kivételesen nem nagyon figyel rám, különben azonnal észrevenné, hogy nem mondok igazat...

Szombaton úgy döntök, körbenézek egy kicsit a városban. Igazából egy papírboltot, vagy művészellátót keresek, mert a pénteki rajzórán egy komplett kis listát kaptam a tanártól, mire lesz szükségem, és be kellett látnom, hogy otthon a dolgok fele sincs meg...
Mint kiderült, a városban csak egy művészellátó van, úgyhogy afelé vettem az irányt. Marlatól kaptam egy kis útbaigazítást, merre keressem az üzletet, ő mégiscsak többet járt már a városban. De még így is beletelt majdnem egy órámba, mire megtalálom a boltot.
Megállok a bejárat előtt. A kirakatban különböző festészeti kellékek, sőt, egy kész festmény is szerepel.
Mikor belépek egy csengő jelzi az érkezésemet. Körbenézek a helyiségben, és megállapítom, hogy a könyvesboltok és könyvtárak után ez lesz az egyik kedvenc helyem. Rengeteg dolog van itt, egy igazi művésznek alighanem ez a mennyország.
Körbenézek, és látom, hogy az eladónő egy másik vevővel van elfoglalva, így magam indulok megkeresni a dolgaimat. Voltaképpen ez szerencsésebb így, hiszen mennyire kínos, mikor az eladó megkérdezi, hogy miben segíthetsz, te pedig csak állsz ott, mint egy faszent...
Azonban be kell látnom, hogy mégiscsak jól jönne a segítsége, ugyanis szinte semmit sem találok, amit kellene... És ráadásul nem bírom ki, hogy ne ragadjak le szinte minden egyes polcnál valami miatt. Többet fogok ide járni, az biztos, ezt a boltot nem lehet egyszerre végigjárni...
Ismét megszólal a bejárati ajtó csengője, a vevő távozik, az eladónő pedig megjelenik mögöttem.
- Segíthetek? – kérdezi mosolyogva.
Bólintok. Ő meg csak figyel. Feltartom az ujjam, hogy jelezzem, várjon egy kicsit, majd elhalászom az újonnan szerzett vázlatfüzetem, és egy tollat, amit mindig magamnál tartok, majd írni kezdek...
Meglepetten néz a papírlapra, mikor elé tartom, de nem szól semmit, továbbra is mosolyogva válaszol... És így megy ez, mire szépen lassan össze nem gyűjtöm a kellékeket. Leírom, mire lenne szükségem, ő pedig megmutatja. Már majdnem végzek, mikor ismét megszólal a csengő, egy újabb vevőt jelezve. Én éppen azon gondolkodom, hogy melyik fajta tust vegyem meg, mikor az illető megszólal.
- Hello Marge! – köszön az eladónőnek. Furcsán ismerős a hangja, azon gondolkodom, hol hallhattam már...
- Nahát, Neil, rég jártál erre! – feleli a nő, mire nekem összeugrik a gyomrom. Na ne! Ez nem lehet igaz! Követ engem, vagy mi a fene? Nem merek megfordulni. Csak remélni tudom, hogy nem vesz észre... De szerencsém van, mert a nő folytatja. – Gondolom kifogytál megint a festékből. Azért remélem, majd mutatsz valamit, ha legközelebb erre jársz, kíváncsi vagyok miket alkotsz mostanság.
- Ígérem, legközelebb hozok magammal valamit. Sőt, neked is adhatom, otthon úgysem tudok mit kezdeni velük. – válaszol a fiú, és szinte hallom a hangján, hogy mosolyog...
- Azonnal segítek, csak még van előtted egy vevőm... – mondja az eladónő, és érzem, ahogy Neil tekintete rám vándorol... Nem akarom, hogy megszólítson, nem, nem, nem...
- Jé! – hallom a hátam mögül, így kénytelen vagyok megfordulni. Ott áll Neil, teljes életnagyságban, és mosolyog, egyenesen rám. - Hello! – köszön, én pedig erőtlenül intek válasz képpen.
- Ismeritek egymást? – kérdezi az eladónő. Most, hogy jobban megnézem, egészen hasonlít a srácra... De nem sok időm van ezen gondolkodni, mert Neil válaszol.
- Aha. Egy suliba járunk, ő még új itt. Segítsek valamit? – kérdezi, de ez inkább nekem szól, mint a nőnek, mégis ő válaszol.
- Ha esetleg tudnál egy kicsit fordítani. Ismered még a jelbeszédet, ugye? Úgy gyorsabban meglennénk... – fordul felém, és mosolyog. Ezek ketten biztosan rokonok, már csak a folytonos vigyorgás miatt is... És ezt persze abból is gondolhatom, hogy tudja, hogy Neil ismeri a jelbeszédet... Most már egyre jobban érdekel, hogy mi ennek az oka...
- Oké, kellene még valami? – kérdezi Neil, mire én gyorsan megrázom a fejem és a többi holmi közé dobom a tust is, majd eloldalazok mellette, és a pénztárhoz lépek. Az eladónő mosolyogva üti be az árakat a pénztárgépbe, és közben beszélget néhány apróságról a szintén nagyon derűs „árnyékommal".
Kifizetem az összeget, gyorsan elpakolom a holmimat és egy bólintással gyorsan elhagyom a boltot. Szinte rohanok, amíg legalább egy saroknyira nem kerülök onnan, közben pedig végig azon töprengek, hogy mégis miért volt ott ő? Komolyan kezdek arra gondolni, hogy követ engem. Talán valami őrült zaklató, és mindenkit kinyírt, vagy legalábbis az őrületbe kergetett, akivel egy párba került rajzon, ezért sem ült oda hozzá senki... Most pedig engem vett célba... Eléggé eszeveszett gondolataim támadnak, amik egy kicsit jobb kedvre derítenek, mert be kell látnom, hogy ő túlságosan is sokat vigyorog ehhez. Bár, ha így folytatja, engem ezzel fog az őrületbe kergetni... Már szinte mosolygok ezen, mikor valaki megérinti a vállam. Megdermedek, a szívem még egy dobbanást is kihagy. Hirtelen fordulok hátra, a kezemben lévő táskát ösztönösen már-már ütésre lendítve. De még mielőtt bármit is tehetnék, egy meglehetősen meglepett arc néz vissza rám. És nem is akárkié. Tessék, itt van, az „árnyékom" utolért.
Azt hiszem, adok még egy esélyt az őrült zaklató elméletemnek...
- Öhm, bocs, nem akartalak megijeszteni, de nem hallottál... – kezdi a mondandóját. Ezek szerint az arcom eléggé árulkodó lehetett... – Ott hagytad a vázlatfüzetet. – nyújtja felém az említett darabot. És hozzá természetesen mosolyog. Ha a temetésemre hívnám meg is vigyorogva jönne el...
Sóhajtok egyet és átveszem tőle. Ez már nem lehet véletlen.
- „Te követsz engem?" – kérdezem tőle, mire elneveti magát. De mikor észreveszi, hogy az arcom teljesen komoly, eléggé meglepődik.
- Nem. Dehogy is. – feleli. – Miért? Oh, ha a boltra gondolsz, az teljesen véletlen volt. Tudod Marge, az eladó, a nagynéném, ezért is járok mindig ide, arról pedig nem tehetek, hogy most fogytam ki a festékből, és te meg itt voltál... De mégis miért kérdezed?
- „Csak." – elindulok, ő pedig jön utánam. – „Szerda óta mindig összefutunk." – folytatom. Remélem, hogy érti a célzást, és békén hagy ezentúl, de be kell látnom, hogy megkönnyíteni a dolgom, ha hallaná, milyen hangsúllyal hangzott volna ez el... De pechemre ez a mutogatásból nem nagyon érződik...
- Ezt én is észrevettem. – mondja. Menet közben lóbálja a szatyrot a festékekkel, és a sok szín összemosódik a levegőben. – Szerintem vicces. Amúgy is akartam még beszélni veled valamikor a rajzórai feladatról, de a suliban fogalmam sincs, mikor tudlak elcsípni. – Remélem soha, teszem hozzá magamban. Zavar a srác. Túl energikus, túl barátságos, túl titokzatos, túlságosan jól ért a jelbeszédhez... Egyszóval kifogásokat keresek, hogy miért is ne barátkozzak vele. Nekem nem kell barát, neki meg ne kelljek pont én... – Szóval, mikor érsz rá? - szakítja félbe a gondolataimat. Várakozva néz rám, én pedig ettől eléggé zavartan vonom meg a vállam.
- „Esetleg most?"
- Nekem jó. – mondja, majd odasétál az egyik padhoz és letelepszik. Mégis mire számít, hogy leülök piknikezni vele, vagy mi? Ilyen hosszúra tervezi a beszélgetést?
De minden esetre én is letelepszem, a pad másik végébe, minél messzebb tőle. A járókelők irányába bámulok, még véletlenül sem felé. Ő persze egyből belevág.
- Nos, akkor, hogy csináljuk a képet?
Megvonom a vállam.
- Én igazából a festésben vagyok jó, de fogalmam sincs, hogy te mire gondoltál...
- „Nekem mindegy."
- Ez jól hangzik... – jegyzi meg epésen. – Ugyan már, kérlek, mondj valamit, mert így még azt sem tudom igazán, hogy miben vagy jó. Nem csinálhatjuk azt, amit én tudok. Ezt közösen kell elkészíteni.
- „Én sem tudom te miben vagy jó... na jó, a festésben, azt mondtad, de nem tudom, hogyan rajzolsz vagy festesz..." – látom, hogy néhány járókelő megnéz, mikor mutogatok. Ritka látvány az ilyen, biztos nagyon érdekes lehet... Utálom, ha megbámulnak...
- Jó, ez jogos. Ez esetben, jövő hétre hozz nekem néhány rajzot, ok? Én is viszek, és ismerkedünk. – ezt nagyon viccesnek szánta, de engem inkább arra ösztönözne, hogy többet a közelébe se menjek a rajzteremnek... De inkább most megpróbálok valami normális életet élni, nincs kedvem megint költözködni.
A szemem sarkából rápillantok. Előre dőlve ül, és a kezében lévő festékeket szemléli. Szinte látni, hogy jár az agya: mit fog ezekkel kezdeni. Szerintem éppen a képet körvonalazza a fejében... Tényleg nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogy hogyan fest, de erre még várnom kell egy hetet...
Azt hiszem, rájöttem mi zavar igazán benne. Túlságosan kíváncsi vagyok rá. Általában nem szoktak érdekelni az emberek, a családomon kívül, de ő akaratlanul is mindig valami olyat tesz, ami érdekel... Például, hogy mennyire tehetséges, vagy, hogy miért érdekli az irodalom, vagy hogy... honnan ismeri a jelbeszédet...? Azt hiszem, ennek most a végére is járhatok.
- Nos. – szólal meg, mielőtt bármit is reagálhatnék – Akkor ezt megbeszéltük. Én most megyek, még van egy csomó dolgom. Meg gondolom neked is, bocs, hogy feltartottalak. – áll fel mellőlem a padról. – Majd találkozunk. Szia! – köszön el, és nekem már időm sincs megállítani. Túl gyors hozzám képest. Egészen biztosan hiperaktív, vagy valami ilyesmi, nem olyannak néz ki, aki szeret huzamosabb ideig egy helyben ülni. És ami engem illet, én sem szeretek sokat időzni városi padokon egyedül, úgyhogy én is elindulok haza...

De mit ad Isten... a buszon megint csak ott van...

Száz százalék, hogy követ engem...

Mondd... 1. fejezet

2012-01-10T06:36:00.001-08:00

Közös munka

Egy sötét alak állja el az utam a házunkban. Bezárja maga mögött a konyha ajtaját, de még így is tudom, pontosan tudom, mi is történt odabent. A szívem őrülten kalapál, és egyszerre vagyok ideges és rémült, és fogalmam sincs, mi folyik itt, vagy mit kellene tennem. Az alak csak vigyorog, engem pedig egyszerre elfog a rosszullét.
Hirtelen tesz egy lépést felém. Kinyitja a száját, beszél. Tudom, hogy hozzám, de a hangja nem ér el, nem értem, mit mond. Ösztönösen hátrálni kezdek. Megkérdezem mit mondott, de ekkor rémülten kapom a szám elé a kezem. Nincs hangom. Nem tudok beszélni...! Az alak pedig csak közelít...

Hirtelen szakadok ki az álomból...
Zihálva meredek az óra világító számlapjára... legalább átaludtam az éjszakát. Fél óra múlva úgyis kelnem kellene, úgyhogy felülök az ágyban, és körbenézek a szobámban.
Meg kell nyugodnom, hogy tényleg csak álmodtam. Persze, tudom, hogy így van, hiszen nem ez az első alkalom. Visszatérő álom szerűség ez, de sosem ugyanaz. Valami mindig más... mégis minden egyes alkalommal rémülettel tölt el.
Megköszörülöm a torkom. Valahogy felötlött bennem a gondolat, hogy talán már tényleg nincs is hangom. Kilenc év némaság után, már meg sem lepődnék...
De az orvosok is megmondták. Attól, hogy nem vagyok hajlandó beszélni, ha később mégis úgy döntenék, megszólalok, nem kell aggódnom, menni fog. Bár, kétlem, hogy ők ilyen hosszú távlatokban gondolkodtak volna...
Ismét ránézek az órámra, és végül úgy döntök, ideje felkelnem.
Vár rám egy újabb remek nap, a remek iskolámban... éljen...
A reggeli rutin a maga megszokott lassú tempójában telik. Soha nem késem sehonnan, úgyhogy soha nem szoktam rohanni. Nem úgy a nővérem. Én éppen a konyhában ülök, és a reggelimet emésztgetem, mikor Marla kicsörtet a házból, már csak a hátát látom. Még csak nem is köszön...
Mivel bőven van időm, végül gyalog megyek suliba. Legalább jobban megismerhetem a környéket. Bár ne lenne ennyire unalmas...
Annak ellenére, hogy a napom nem indult valami fényesen, az iskola egészen tűrhető. Az órák nagy részén sikerül meghúznom magam, sőt, még csak ki sem kell állnom az új tanárok elé. A legtöbbjük ugyanis, már vagy hallotta a valamelyik kollégájától, hogy meg sem mukkanok, vagy a diákok közül világosítja fel valaki... Legalább békén hagynak, igaz, ilyenkor mindig furán néznek rám, mint akik nem értik mit keresek itt. Nos, valójában én sem értem. Sajnos nincs pénzünk arra, hogy magántanuló legyek, és nem, nem kell kisegítő iskolába járnom, mivel nem vagyok fogyatékos. Én csak nem akarok beszélni, miért baj ez másoknak?
De szerencsém van, a legtöbb tanár szóvá sem teszi, volt ugyan, aki megpróbálta, de hamar rájött, hogy komolyan gondolom a dolgot. Én legalább csendben vagyok az órákon...
De a nap fénypontja még csak most jön. Egész héten kíváncsi voltam már az irodalomórákra. Pardon, emeltszintű irodalom. Éreztetni kell a különbséget, mert ez más, mint a közönséges óra. Egyrészt, mert nincs az a bika, aki ide betenné a lábát, másrészt, mert talán ez életem értelme is. Hálát adok azoknak, akik kitalálták, hogy legyenek könyvek. Az emberiség nagy találmánya az írás után. Tűz és kerék nélkül még meglennék, na de könyvek nélkül aligha... Éppen azon gondolkodom, hogy vajon hány kötetem lehet otthon, mikor belép a tanár. Alacsony, középkorú, szakállas férfi, vidám mosollyal. A többi diáktól elég jókat hallottam róla. Csak sajnos ő is egyből észrevesz, pedig esküdni mertem volna, hogy a legfeltűnésmentesebb helyet találtam meg. De szerencsém van, mert közli, hogy hallott arról, hogy nem beszélek, úgyhogy mellőzi most a bemutatkozó szövegem meghallgatását, amennyiben el is olvashatja. Tréfásan mosolyog a megjegyzéséhez, és ettől egyből szimpatikusabb is lesz nekem. Persze, ha valaki arra kér, hogy írjak, azt örömmel megteszem.
Végül aztán elkezdődik az óra, a tanár bejelenti az anyagot... vagyis jelentené, mert kopognak, és a belép, sőt, inkább berohan a terembe... ő.
A francba! A tegnapi srác, akinek a térdével volt szerencsém közelebbről megismerkedni... Mi a fenét keres itt? Ez nem jó... egy ilyen sportgurunak mint ő, nem kellene emeltszintű irodalom órákra járnia. Nagyon nem. Főleg, mivel én is itt vagyok...
Lejjebb csúszom a padban, és onnan figyelem. Vigyorogva kér bocsánatot a tanártól, amiért késett, és amiért nem lehetett a múlt héten, a focimeccs miatt. Aztán arról beszél, hogy a világért sem maradna le a mostani óráról, mert ez a kedvenc része. Nyalizás, szinte ordít a srácról, hogy lódít... De hatásos, a tanár nevetve küldi leülni, még csak le sem tolja, amiért késett...
Elindul egy hátsó pad felé, én pedig követem a tekintetemmel... és ekkor észrevesz. Egy pillanatra megdermedek, de észbe kapok, és gyorsan elfordulok. Annyit azonban még volt időm látni, hogy elvigyorodott. Sejtem mi járhat a fejében... Én vagyok a „fura tegnapi srác, aki a gatyámat markolászta"...
Hiába vártam az órát annyira, nem tudok figyelni, mert végig az jár a fejemben, hogy mit kereshet itt... Azt hittem, itt biztosan nyugtom lehet, de tévedtem. Mégis hogy a fenébe felejthetném el azt a kis... balesetet. Azt csak remélni tudom, hogy nem száll rám miatta...
Ráadásul 45 percen keresztül a hátamon érzem a tekintetét... Pontosan tudom, hogy figyel. Talán éppen azt tervezi, hogy mivel fog szívatni óra után. Kiráz a hideg. Hátra sandítok, nem merek teljesen megfordulni, így csak a szemem sarkából látom, de ez is elég. Igazam volt, tényleg engem néz...
Már csengetés előtt összepakolom a cuccom, hogy legyen időm menekülni. Amikor megszólal az óra végét jelző csengőszó, felpattanok a padból, és amilyen gyorsan csak tudok, megindulok az ajtó felé. Bármennyire is szeretnék most rohanni, nem tehetem, mert túl feltűnő lenne. Vajon mit gondolna a tanár, ha látná, hogy fejvesztve rohanok ki az órájáról...?
De sietnem kell, mindenképpen el akarom kerülni őt... Lehet, hogy tévedek, és egyáltalán nem tervez semmi rosszat, még csak meg sem akar szólítani, és nem is bámult egész órán, csak mikor arra néztem, de nincs kedvem megtudni, hogy igazam van e.
Az ajtóban azonban elállják az utam a többiek és lelassítanak. Megpróbálok előrébb jutni, de a szemem sarkából látom, hogy már itt van mellettem. Fenébe! Inkább úgy teszek, mintha észre sem venném, azt viszont nagyon is jól látom, hogy felém fordul. Már éppen megszólalna, mikor a tanár visszahívja. Megfordul, én pedig végre kijutok a teremből.
Ha nem lenne tömeg a folyosón, rohannék, ahogy csak tudok...
Most megúsztam, de csak remélni tudom, hogy jövő hétig nem futok össze vele... és azt is, hogy addigra elfelejti a tegnapit... és úgy egyáltalán engem...
Hogy a fenébe fogom túlélni az irodalomórákat?

Ha valaha is azt gondoltam, hogy az irodalom óra lesz a legrosszabb, tévedtem. Mert most rajz órán ülök, a tanár szimpatikus, és arról beszél, hogy az is az önkifejezés egyik formája, ha nem beszélünk... még tetszik is neki a némaságom. Úgy gondolja, így jobban ki tudom fejezni magam a művészetekben... Micsoda egy elvont fickó...
Igazából nem tartom magam valami tehetségesnek, de elfirkálgatok néha, és mondták már, hogy egész jól megy, csak fejlesztenem kellene. Ezért is ülök itt most, egy maréknyi másik diákkal, és hallgatom, ahogy a tanár egekig magasztalja a művészeteket... vagyis hallgatnám én nagyon szívesen, akár a többi 3 hátralévő órán keresztül is, ha nem vonná el a figyelmem valami... vagyis valaki más.
Nagyon jól éreztem magam a teremben, igazán otthonos volt, és a hely is, amit szereztem magamnak eléggé elkülönült a többiektől. Minden jól alakult, amíg be nem lépett a terembe ő. Már megint ő.
Mégis mi a fenét keres itt? Követ, vagy mi?
Jó, el kell ismernem, hogy én vagyok az új gyerek a suliban, ő már idejár pár éve, szóval, gyakorlatilag én tűnök fel mindig az ő óráin, de isten bizony, ha tudom, hogy itt lesz, be sem jövök inkább...
Tegnap sikerült elkerülnöm a nap végéig, és ma is, egészen mostanáig...
Vigyorogva köszön a tanárnak, és mindenkinek, majd letelepszik... egyenesen mellém... Most már nem tudok ellógni előle.
De nem szól hozzám, előszedi a cuccait. Vázlatfüzet, tolltartó, kezdetnek ennyi. Hirtelen valahogy érdekelni kezd, hogy hogyan rajzolhat...? Nem veszem le róla a tekintetemet, de ő rám sem hederít, ehelyett a tanárt figyeli, szinte már áhítattal.
Csak akkor fordulok el tőle, mikor észreveszem, hogy a teremben mozgolódás támadt. Mindenki felkel, és párokba rendeződnek...
Még időm sincs reagálni, amikor megjelenik mellettem ő...
- Úgy tűnik, nekem csak te maradtál. – mondja, de a hangja egyáltalán nem gúnyos, vagy sértő. Mosolyog. – Remélem nem gond. – teszi hozzá.
Ó dehogynem. Jól meglennék én egyedül is, de ezt valahogy most nem tudom közölni vele, mivel már oda is húzza a padját mellém.
Összeszorul a gyomrom idegességemben... Miért pont ő?!
Valószínűleg eléggé elrettentő lehet az arcom, mert zavartan erőltet egy mosolyt az arcára, mikor ismét felém fordul. Egy ideig csak bámul rám, aztán megköszörüli a torkát, és megszólal.
- Ha a tegnapelőtti miatt vagy ilyen ideges, akkor nyugi... vagyis, izé... – elakad. Körbepillant a teremben, mielőtt folytatná. – Szóval, tudom, hogy véletlen volt. Vagyis nem véletlen, mert azoknak a barmoknak a hibája... de szerintem inkább felejtsük el. Jó?
Persze, hogy nem az én hibám volt, én nem szoktam önként mások lába elé vetni magam... De még mennyire, hogy el szeretném felejteni az esetet. Nem tehetek mást, így bólintással felelek a kérdésére.
- Akkor jó. – még szélesebben vigyorog. – Egyébként a nevem Neil.
Választ várva néz rám, de azt lesheti. Inkább csak elé tolom a vázlatfüzetem. Összevont szemöldökkel olvassa a nevem. Eléggé olvashatóan írok, de mikor a füzetre írtam a nevem, nem erőltettem meg magam.
- Dimitri Anderson... – betűzi, majd kérdőn néz rám. Biccentek.
Egy ideig engem bámul megint, amitől kellemetlenül érzem magam.
- Te tényleg nem beszélsz? – kérdezi hirtelen. Ismét csak bólintok. Ennyiben marad a dolog, elkezdi a vázlatfüzetét lapozgatni, majd egy üres oldalnál kinyitja. – Na, mihez kezdjünk?
Megvonom a vállam. Nem hallottam, mi a feladat, így nem tudom, mire gondol pontosan.
- A feladat szerint, készítenünk kell két képet, amik valamilyen módon kapcsolódnak. – magyarázza. Félelmetes ez a srác, lehet, hogy gondolatolvasó... – Nincs ötleted mi legyen a téma? – megrázom a fejem, majd kinyitom a füzetem.
- „Dönts te. Nekem mindegy." – írom, majd odatolom elé.
Egy ideig csak mered a szinte üres papírlapra. Majd sóhaj egyet.
- Sose voltam jó a témaválasztásban... – mondja. – Kezdjünk el mindketten valamit, és majd csak összehozunk belőle egy témát. Rendben?
Bólintok. Kényelmesen elhelyezkedem, a hátam a falnak döntöm, így teljesen felé fordulok. Legalább szemmel tudom tartani őt a vázlatfüzetem fölött... Úgy tűnik komolyan gondolta a felejtsük el dolgot... Aminek én csak örülhetek.
A füzete fölé görnyedve, elmélyülten rajzol. Én épp, hogy csak firkálgatok valamit. Egy alak van rajta, elkülönülve a többiektől... ha költözünk, mindig kijön rajtam ez a hülyeség. Folyton ilyeneket rajzolok, ha új suliba, vagy városba kerülök. Pedig nekem tényleg jó így, nem akarok barátokat. Na meg persze, ki akar egy olyan barátot, akivel nem tud beszélni...?
Eléggé elgondolkozhattam, mert a következő dolog, amit észlelek, hogy Neil a füzet fölött átkukkantva próbálja meglesni a rajzom.
Felvonom a szemöldököm, mire elvigyorodik.
- Megnézhetem? – kérdezi, és látom, hogy nemleges választ nem igen fogadna el... Egészen biztosan kikönyörögné, úgyhogy inkább átadom neki.
Elgondolkodva nézi, már-már túl hosszú ideig, aztán nagy nehezen végre felnéz rám is. Egészen komoly hangon szólal meg.
- Ez te vagy... – mutat a képre. Nem kérdezi, egyszerűen csak megállapítja a dolgot, de végül is, igaza van... Úgyhogy csak megrántom a vállam, és ráhagyom a dolgot. – Oké, ez tetszik, legyen ez a téma. – határozza el magát.
Értetlenül meredek rá. Még hogy ez, mint jó téma? Végül is, ő mondta, hogy nem valami jó a témák kiválasztásában, lehet, hogy semmi sem jutott eszébe, ezért is választotta az enyémet...
- „Biztosan? A tiéd valószínűleg jobb..." – felelem, de ekkor jövök rá, hogy a jelbeszédet használtam... Már nyúlok is a füzetért, hogy leírjam, amikor megrázza a fejét.
- Nem, ez jó lesz, Tetszik. Sokkal jobb, mint az enyém. – mondja, én pedig ledermedek...
Értette amit „mondtam"? Észreveszi az éretlen arcomat, és elneveti magát.
- „Én értem, amit mondani akarsz." – feleli szintén mutogatva, és szélesen vigyorogva...
Mégis ki a fene ez a srác?

Mondd... prológus

2012-01-10T06:35:00.001-08:00

Prológus

Sokan mondják, hogy az első benyomás sokat számít két ember találkozásánál. Remélem, hogy ez nagyon nem igaz...
Mert, ha úgy találkozol valakivel életedben először, hogy előtte térdelsz, és a nadrágjába kapaszkodsz, ráadásul az illető fiú, és te magad is az vagy.... nos, az több szempontból is félreérthető, és egészen biztosan nem jó első benyomás... egészen biztosan.
Persze, ebben semmi félreérthető nincs, ha az ember ismeri a tényeket.
Egészen egyszerűen elestem, és mint minden normális ember, reflexből kapaszkodót kerestem. Ami, szerencsétlenségemre egy srác volt...
De nyilvánvaló, hogy nem magamtól estem el. Ennyire nem vagyok szerencsétlen. Ez a bikák hibája. Ők az iskola két méteres, izomkolosszus, több-csajom-van-mint-IQ-m sportcsillagai. Az iskola, a dzsungel, és a majmok királyai. Persze az itteniek értelmesebbek, mint az előző sulimban. Vagy legalábbis jobbak az érzékszerveik, mert alig három napja járok ide, de máris kiszimatolták, hogy én vagyok a friss hús, aki kicsit kilóg a sorból és csesztetni lehet...
Kíváncsi lennék, hogy csinálták, mert külsőre tényleg elég hétköznapi vagyok. Még csak közös órám sincs egyikkel sem. (Remélem a hét további részében sem lesz...)
- Hupsz, bocsi ruszki. – hallom az egyiket a hátam mögül, majd gurgulázva nevetni kezd. A hideg kiráz tőle... olyan, mintha fuldokolna... bárcsak tényleg...
De ezek szerint, tudják a nevem...
A „ruszki" jelzőt ugyanis emiatt kaptam. Dimitri a keresztnevem, de ami azt illetni, ez igazából nem orosz. Oroszul ugyanis „Dmitriy" (azaz Дмитрий ) lenne, de hál' Istennek, a szüleim megelégedtek az „angolosított" változattal is. Ez amolyan családi vonás lenne, ami rajtam ütközött ki. Anya Oroszországból származik, egészen pontosan a nagyszülei, származtak onnan, de még nekik volt annyi eszük, hogy elhagyják az országot... Sajnos anya azonban rajong a kultúrájáért, és mindig azt mondja, büszkének kell lennünk a származásunkra. Persze, nekem közöm sincs Oroszországhoz. Még életemben nem jártam ott, és ha rajtam múlik, nem is fogok. Egy életre elég kultúrát szívtam magamba már itt is...
Egyébként a családi...khm...hobbi csak rajtam ütközött ki ilyen szépen... Úgy értem, a családban csak én rendelkezem ilyen idióta névvel. Apa valahogy rá tudta még beszélni anyát, hogy a nővérem normális nevet kapjon (Őt Marla-nak hívják...) de úgy tűnik, mikor az én nevemről kellett dönteni, az orosz akarat erősebb volt...
Nos, térjünk csak vissza a valóság keserűségéhez, miszerint épp egy srác nadrágját markolászom. Igazság szerint a pólóját is, de ez most már nem is lényeges.
Csak egy pillanatra pillantok fel, hogy ugyan kibe sikerült belekapaszkodnom.
Remek, még egy sportguru... legalábbis a focimez erről tanúskodik. De nem olyan bika-típus, náluk sokkal kiesebb, és legalább nem röhög rajtam, mint a bikák, és úgy általánosan a folyosó nagy része... Meglepetten pillant le rám, így legalább látom az arcát is. Ez csak azért jó, mert hátralévő életemben tudom majd kit kell elkerülnöm a folyosón.
Rövid, kócos szőkésbarna haj, baloldalt egy zöld festéssel... gondolom ez a hasonló színű szeme miatt van. Tipikus „fürtökben-lógnak-rajtam-a-csajok" típus.
Nem bámulok sokáig az arcába, inkább gyorsan elengedem, felszedem a szétszóródott cuccaim, és feltápászkodom. A folyosó fele már odébbállt, de van aki még röhög.
A srác, akibe szó szerint belebotlottam, felém fordul. Vicces, így állva látszik, hogy magasabb vagyok nála. Pedig én sem vagyok egy langaléta alkat...
- Ez meg mi a franc volt? – kérdezi, de nem tőlem, hanem a bikáktól. Azok csak tovább röhögnek, mire a srác felém fordul. – Ne is törődj ezekkel e seggfejekkel. Jól vagy?
Megfordulok, és vissza sem nézve otthagyom őket.
Nem szólok egy szót sem... már 9 éve...

Három nap élet

2011-10-31T10:10:00.000-07:00

Három nap élet...

Súlyos beteg vagyok. Szívbetegség. Az orvosok szerint már nincs sok időm. Persze hazudhatnának nekem, de én kértem, hogy mondjanak el mindent...
Amikor kiderült a betegségem hat éves voltam. Szinte mindenki azt mondta, szerencse, ha megérem a tizenötödik születésnapomat. Most tizenhét vagyok. Már két éve a kórházban élek. Én döntöttem így. Nem akartam, hogy a szüleimnek minden másnap ide kelljen hozniuk. Csak nem akartam gondot okozni. Már kiskoromban is rengeteg baj volt velem a betegségem miatt.
Mostanában sokszor van rohamom. Ez a betegséggel jár. A doktor szerint már nem bír ki sokat a szívem. Én is tudom, hogy ez így van. De még nem halhatok meg... Még egy kicsit élnem kell...még egy kicsit...
Sokszor terveztem már. Hogy elmondom, amit érzek. A kezelőorvosomnak van egy fia. A neve Shawn. Két évvel idősebb nálam. Sokszor beszélgettünk. De eddig nem tudtam neki elmondani amit érzek. Túl gyáva voltam. Eddig! De most meg fogom tenni! Négy nap van Valentin napig. Addig még élnem kell. Meg kell neki mondanom!

Soha nem féltem a haláltól. Hiszen mindig úgy kellett élnem, hogy bármikor vége lehet mindennek. Nem féltem meghalni. Mostanáig. Mert most van egy célom, amit mindenképpen el akarok érni.
- Még négy nap... mondtam. Az ágyamon ültem, a szobámban. – Négy nap... –ismételtem.
- Annyi időd nincs. –szólalt meg valaki a hátam mögött. Azt gondoltam képzelődöm, hisz mögöttem az ablak volt. Megfordultam, de nem láttam semmit.
- Már ma meg kell halnod. –szólalt meg megint a hang, de ezúttal az ajtó felől. Ismét a hang irányába fordultam. De most nem hiába. Egy fiú állt az ajtóban. Fekete-fehér csíkos pulóverben, és fekete nadrágban. Hosszú, fekete haja hátul összekötve. A szeme is fekete. Első látásra bárkinek megtetszett volna. Én is erre gondoltam volna, ha nem lett volna a kezében egy ...kasza... Először nem hittem a szememnek, de jól láttam. Egy fekete kasza volt nála.
- Te meg... ki vagy...? –kérdeztem döbbenten. –És... mit jelentsen ez a halál-dolog? –valami vicceset mondhattam, ugyanis nevetni kezdett.
- Mit gondolsz, ki vagyok? –kérdezte még mindig mosolyogva. Nem mertem válaszolni. A választ tudtam, de nem mertem kimondani. – Na? Szerinted ki lehetek? –Valamiért úgy éreztem, válaszolnom kell.
- Te vagy... a... Halál... –suttogtam. Azt gondoltam meg se hallja.
- Nem kell így hívnod. De igen, én vagyok. –mondta. – Hívj csak Todnak.
- Tod? - kérdeztem meglepetten. /Tod jel. németül: halál/
- Igen. Valamivel jobb, mint a Halál.
- De én... nem akarok meghalni! Még nem! –tiltakoztam.
- Sajnálom, de erről nem te döntesz... –vágott vissza nekem.
- NEM! Csak még egy kis időt! Legalább Valentin napig! Addig muszáj! Kérlek! Utána bármit megtehetsz! Tiéd lehet az életem. Akár a lelkem is! Csak addig élhessek még! Csak addig... –zokogni kezdtem. Nem igazán láttam esélyt arra, hogy megengedje.
- Szerelmes vagy valakibe? –kérdezte. A hangján semmit sem lehetett hallani. Bólintottam. – Ebben az esetben, megengedem , hogy addig maradj. Három napod van, hogy megmondd neki. A mai nap még nem számít bele. Ha ő is szeret téged... akkor tovább is maradhatsz. De ha nem... elveszem az életed. És a lelked is az enyém.
Nem tudtam mit mondani. Annyira megdöbbentett ez az egész.
- Vállalod ezt a lehetőséget? –kérdezte Tod. Bólintottam. – Add a kezed! –mondta. Nem ellenkeztem. A kaszájával egy kereszt alakú vágást ejtett a tenyeremen. Majd a magáén is. De az ő kezén fejjel lefelé. Nagyon fájt a seb, de nem szóltam semmit. Nem akartam, hogy gyengének tűnjek... Mikor végzett a tenyerét az enyémhez illesztette.
Úgy éreztem az egész karom felforrósodik, majd egy erős fájdalom járta át a testem. Felszisszentem. De tűrtem a fájdalmat, ami el is tűnt egy pillanat alatt. Tod elvette a kezét. Már nem vérzett a sebem. Sőt, már csak halványan látszott a heg.
- Most már csak rajtad áll. –mondta. - Ez egy afféle eskü. Ha nem mondod meg a szerelmednek amit érzel, az a te dolgod. De ez esetben, biztosan meghalsz. Gondolom a többi világos. De addig is itt leszek a közelben. Lesz még dolgom errefelé. –mondta. - Sok sikert! –ezekkel a szavakkal eltűnt. Egyszerűen csak elpárolgott. Én meg ott ültem az ágyamon, a sebhelyet nézegetve, és azon tűnődetem, vajon mit is tehetnék...

Másnap eljöttek a szüleim. Tudtam, hogy akkor látnak utoljára, amennyiben nem vallok szerelmet Shawnnak. Nem akartam, hogy megtudják: már csak három napig élhetek. Magamban elbúcsúztam tőlük, arra az esetre, ha nem sikerülne megtennem. Nekik köszönhettem a legtöbbet. Legszívesebben zokogtam volna. De attól féltem, ha csak egy könnyet is ejtek, talán mindent elmondok nekik. Nem akartam, hogy aggódjanak...
Aznap nem jött be Shawn a kórházba. Féltem, hogy talán nem is fog jönni, de próbáltam nem gondolni erre.
Aztán megláttam egy ismerős arcot a folyosón. Egyenesen felém tartott. A szívem gyorsabban kezdett verni. De nem örömömben. Inkább mert féltem.
- Na, hogy haladsz? –kérdezte Tod. Biztos örömét lelte abban, hogy ilyen kérdésekkel kínozhat.
- Ma még nem volt itt Shawn... –feleltem, és próbáltam nem a szemébe nézni. Olyan furcsán éreztem magam, ha a szemét láttam.
- Shawn? –kérdezte kissé döbbenten –Az orvosod fia?
- Igen, ő az. Most már ezt is tudod. Akarsz még valamit? - kérdeztem hidegen.
Nem válaszolt. Az arca nagyon komor lett.
- Nem... semmit... –mondta.
- Mit csinálsz itt? –kérdeztem tétován.
- Ugyan mit csinálnék egy kórházban? –kérdezte gúnyosan. Bár az arca ugyanolyan komor maradt. –Dolgozom. Sok embernek kell meghalnia. Most pedig megyek. Te pedig szedd össze magad! Mert így nem fogsz életben maradni...
Ismét eltűnt. Valamiért még akkor is gyorsan vert a szívem.
Aznap nem jött be Shawn a kórházba...

Éjjel nem tudtam aludni, folyton csak Tod arca lebegett előttem...
Mikor körülbelül három óra alvás után felébredtem, rádöbbentem, hogy még mindig nem tudom, mit fogok tenni. Kezdtem feladni a reményt.
A napom nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáljam megtudni, mikor jön be Shawn. Vagy éppen azon tűnődtem, hogy mit fogok mondani neki. Miközben a kórház folyosóit jártam, többször is láttam Todot. De ő nem vett észre.
Már lemenőben volt a nap, amikor visszamentem a szobámba. De az nem volt üres. Tod ott ült az ágyamon.
- Mit akarsz? –kérdeztem. De valamiért nem bántam, hogy ott van.
- Most nincs semmi dolgom. –válaszolt.
- Ezért jöttél hozzám?
- Te vagy az egyetlen, akivel beszélhetek. –mondta. –Mások nem látnak. Így csak veled tudok beszélgetni. – Ezen igencsak meglepődtem. De nem tudtam semmit felelni erre. –Mondd! Még mindig hiszel abban, hogy sikerülhet?
- Igen! –vágtam rá gondolkodás nélkül. Akkor magabiztosnak éreztem magam. De legbelül rettegtem.
- Holnap lejár a határidő.
- Tudom jól. De lehet, hogy holnap itt lesz. És akkor elmondom neki.
- Jó, hogy ilyen magabiztos vagy. –mondta Tod. –De gondolj bele abba is, hogy mi lesz, ha nemet mondd. Mert ugye az is lehet... Mindenesetre, egyszer úgyis eljövök érted. Úgyhogy még biztosan találkozunk! Na, pá! –köszönt el, majd szokás szerint eltűnt.
Aznap éjjel sem aludtam semmit...

Délelőtt tíz volt, amikor megtudtam, hogy Shawn bejött a kórházba. Először el sem hittem, hogy ekkora szerencsém van. Azonnal rohantam, hogy megkeressem. A kórház elég nagy volt, így nem találtam meg könnyen. De az feltűnt, hogy sehol sem látom Todot... Már attól féltem, hogy talán elkerültük egymást Shawnnal, de hamarosan megpillantottam... Éppen az apja irodájából jött ki.
- Shawn! –kiáltottam oda neki.
- Szia! –köszönt nekem mosolyogva. Csak akkor jöttem rá, hogy nem is tudom mit fogok neki mondani...- Öhm, beszélhetnénk? –kérdeztem.
- Persze. –felelte. –De nem ér rá később? Most dolgom lenne...
- Nem ér rá! –vágtam rá azonnal. Féltem, hogy kifutok az időből. Döntöttem, mindent egy lapra teszek fel. – Nem így képzeltem el. –mondtam- De sajnos nincs sok időm. Már rég el akartam mondani. Még mielőtt meghalok. El akartam mondani neked, hogy szeretlek... –nem mertem a szemébe nézni. Shawn sokáig nem válaszolt.
- Bocsi, de ez nem nagyon érdekel... –nem hittem a fülemnek. Azt hittem, csak viccel, de tévedtem. Folytatta. – Igazából már egy kicsit fárasztottál. Csak azért beszélgettem veled, mert az apám azt kérte. Mert így itt maradtál ebben a kórházban. Csak a pénz miatt tettem .De mivel már gondolom nem leszel sokáig itt. Szóval, bocsi, de nem vagy az esetem. Remélem, nem veszed a szívedre. Most pedig, dolgom van. – mondta, majd ott hagyott. Elment. Én pedig úgy éreztem, egy világ omlott össze bennem. Sokáig mozdulni sem bírtam. De aztán mégis inkább visszamentem a szobámba. Tod már ott várt.
- Tudtad, igaz? –kérdeztem. Bólintott. – Akkor meg mégis mért mentél bele az alkuba? Ha tudtad az elejétől, miért hagytad? Ennyire jó érzés ha kínozhatod az embereket? –kérdeztem dühösen, de közben már majdnem sírtam.
- Nem tudtam, amíg meg nem mondtad, ki az. –válaszolt nyugodtan. –De akkor már nem lett volna értelme szólnom. Egyrészt, tudtam a válaszát, másrészt, ma nem csak te fogsz meghalni...
- Tessék? –kérdeztem döbbenten.
- Ma ő is meghal. Nem élhet tovább, hiszen ha hagynám, rettenetes tetteket vinne véghez. Ezért végzek vele. De most... –nézett rám. Tudtam, hogy nem ellenkezhetek.
- Tudom. –mondtam. –Megígértem.
Lerogytam az ágyamra. Tod odalépett hozzám.
- Nem szívesen teszem ezt... –mondta halkan, miközben elővarázsolta a kaszáját. Arra gondoltam, vajon milyen lesz? Hogy halok meg? Mi lesz a szüleimmel utána?
- Nem fog fájni. –mondta, és lehajolt hozzám. Felemelte a kezét, majd a szívem felé nyúlt. Azt hittem, most azonnal vége, de tévedtem. Valahogy egy aranyszínű fonalat húzott ki onnan. – Ez az életed. Ha elvágom, vége az egésznek. –magyarázta.
- Eddig nem féltem a haláltól. –mondtam, de akkor már sírtam –Most sem attól félek. Nem tőled. Inkább csak... inkább csak meghalni nem akarok. Mert akkor, nem lehetek azokkal, akiket szeretek.
- Értem. Sokan érzik ezt a haláluk előtt. De nem tehetek semmit. Azonkívül, te alkut kötöttél velem. Amit én sem oldhatok fel. Az adott szó fölöttem áll. Most már itt az idő... –emelte meg a kaszát Tod.
- Ha meghalok, látlak még? –kérdeztem. És akkor tényleg amiatt aggódtam a legjobban. Magam sem értettem, miért. Tod ekkor hirtelen átölelt.
- Buta! –mondta – Hiszen az enyém a lelked. Örökké velem fogsz maradni... –suttogta. Lehunytam a szemem, hogy ne lássam mikor vágja el a fonalat... az életemet...Akkor már nem féltem. Teljesen nyugodt voltam. Aztán csak ennyit hallottam:
- Amíg a halál el nem választ....

Vége

Unmatched 17

2011-10-31T10:03:00.001-07:00

Keresztút

Deamon egy rövid ideig értetlenül meredt az érkezőre, majd végül, elengedte az angyalt.
- Mégis miről beszélsz? - kérdezte ellépve mellőle.
- Látom még mindig nem fogtad fel, mekkora bajban is vagytok... - felelte Diana. - Helyesbítek. Inkább ez a probléma csak Mattet érinti, de rajta keresztül téged is.
Az ördög felvonta a szemöldökét.
- Miért? Az nem lehet, hogy má...
- Tudják. - szakította félbe a nő. - Elhiheted, hogy tudnak róla. És jobb, ha felkészülsz Deamon, mert ez nem lesz egyszerű.
- Ez végül is nem is az én problémám, miért velem akartál beszélni akkor?
Diana egy dühös pillantást vetett rá.
- Értem. Szóval, itt hagynád őt, csak mert a helyzet rosszra fordult...? Jobb, ha az eszedbe vésed, ezért az egészért csakis te vagy a felelős. Képes lennél most faképnél hagyni őt, azok után amiket tettél vele?
- Én nem mondtam ilyet... - mentegetőzött az ördög.
- Deamon, neked fogalmad sincs, milyen kincs van a birtokodban... Matt szeret téged...
- Hű de költői lettél hirtelen... - morogta az ördög. Nagyon nem tetszett neki a dolog. Sejtette, hogy a halálangyal mire akar kilyukadni.
- Figyelj ide! Ő szeret téged! Neked adta mindenét, és ezt most szó szerint kell értened... Matt tudta, hogy ha ez egyszer kiderül, biztosan nem ússza meg szárazon. Mégis kitartott melletted. Nem lehetsz ennyire makacs! Te is kötődsz hozzá, vagy talán tévedek?
- Nem mondtam ilyet...
- Talán nem mondtad, de tudom, hogy így gondolod. - A nő sóhajtott egyet, majd csípőre tett kézzel megállt a fiú előtt. Mikor újra megszólalt, a hangja már sokkal nyugodtabban csengett... - Nézd, Deamon. Matt ezt nem fogja bírni nélküled...
- Mégis mit? Mivel büntethetik meg ezért? - kérdezte. Az ördög érezte, hogy valami ismeretlen félelemérzet bukkant fel benne. Félti az angyalt attól, ami jöhet...
- Sajnálom, de erről nem beszélhetek. Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. Sajnálom Deamon, de az így töltött napjaid a végéhez közelednek. Ez az egész... hamarosan kiderül minden, de kérlek, most az egyszer, figyelj másokra is. Ha Matt jelent neked valamit, akkor ne engedd el őt.
- Tudod, ez a szöveg eléggé lehangoló. Hogyhogy nem veszekedsz velem? Mindig azt teszed, ha találkozunk... - mosolyodott el keserűen az ördög. Nem akarta kimondani, hogy utoljára látják egymást... Bármennyire is tagadta volna, a halálangyalra úgy tekintett mint egy családtagra.
- Hát, most az egyszer nincs miért. Matt jó hatással volt rád. És, ha majd döntened kell... hát... remélem nem leszel olyan hülye, mint szoktál. - mosolyodott el a nő is. - Viszlát! - mondta, de még mielőtt Deamon bármit is reagálhatott volna, eltűnt.

- Mi a...? - hallotta az angyal hangját a háta mögül. Matt értetlen arccal fordult felé. - Te meg, hogy kerültél oda...?

Sokat gondolkodott azon, hogy elmondja-e az angyalnak, amit tud, de végül nem volt képes rá. Tudta, hogy Matt ettől csak idegesebb lenne, és ami azt illeti, úgy tűnt, már így is éppen eléggé az. Deamon sokszor látta, hogy aggodalmas arccal néz maga elé, és nem kellett sokat találgatnia, hogy vajon mire gondolhat az angyal... Ráadásul őt is aggasztotta a dolog. Fogalma sem volt, hogy mit tehetne...
Az sem igazán segített, hogy Matt gyakorlatilag bujkált Angela elől, mióta a lány megemlítette, hogy tud róluk. Ahányszor a lány felbukkant a közelükben a fiúnak valami sürgős tennivalója akadt, az ellenkező irányban...

- Matt, itt maradsz. - ragadta meg egy ilyen alkalommal az ördög a karját. Az iskolában voltak, és a lány a folyosó végén járt még. Észre sem vette őket.
- Engedj el! - próbált szabadulni.
- Figyelj, ez már nevetséges. Egyébként is, azt hiszed, nem tűnt még fel neki, hogy mostanában kerülöd? - intett a fejével az említett felé.
- Én... nézd, néha még magamnak is nehéz elhinnem, hogy... hogy veled... szóval, érted. - harapta el a mondatot el az angyal - De az, hogy más is tudja, az egy kicsit sok nekem...
- Egy emberről van szó. Ez nem a világ vége, Matt...
- Lehet, hogy ez téged nem zavar, de engem igen! Mi van, ha elmondja valakinek? Nem akarom, hogy mindenki azt gondolja, hogy... - a fiú elhallgatott, és oldalra pillantott. Angela egyenesen feléjük tartott. - Kérlek, engedj el... Én most nem... most nem tudok beszélni vele.
- Jó. - sóhajtott Deamon. - De hidd el, senkinek sem mondaná el. Mit vársz tőle, hogy kiírja a faliújságra? Tudod, hogy nem ilyen...
- Igen, de...
- Semmi de. Délután együtt megyünk haza. Hárman. És bocsánatot kellene kérned tőle, amiért nem bíztál benne.
- Rendben... - motyogta válasz gyanánt Matt. Az ördög közelebb hajolt hozzá.
- És nem ajánlom, hogy megszökj, mert büntetést kapsz érte. - suttogta, majd egy vigyor kíséretében elhúzódott.
- Mi...?! - fakadt ki az angyal, de nem adott hangot a döbbenetének, mert Angela már igen közel járt hozzájuk, úgyhogy sürgősen elindult az ellenkező irányba.

A lány pont akkor ért oda Deamonhoz, mikor a másik fiú elérte a lépcsőt.
- Bocsi, Mattnek valami hihetetlenül halaszthatatlan dolga akadt minél messzebb tőled. - mondta mosolyogva a fiú.
- Szóval, még mindig nem akar találkozni velem... - sóhajtott a lány. - Nem tudtam, hogy ez lesz a vége. Sajnálom.
- Ugyan már. Csak még egy kis idő kell neki... - fordult felé az ördög. - Mit szólnál, ha ma együtt mennénk haza...?

Matt rémesen érezte magát. Egyrészt azért, mert nem mert Angela szemébe nézni, másrészt valami teljesen ismeretlen okból. A gyomra összeszorult és kissé émelygett is, amit leginkább annak tulajdonított be, hogy izgul, mivel pár perc múlva találkoznia kell a lánnyal. Nem merte megkockáztatni, hogy mit érthetett Deamon a „büntetés" alatt, de ahogy az ördögöt ismerte, semmi jót... úgyhogy nem maradt más választása, mint eljönni. A diákok többsége éppen hazafelé tartott, a pár perccel ezelőtt még zsúfolt előtér kezdett kiürülni. Mikor valaki megérintette a vállát az angyal szinte beleszédült, olyan gyorsan fordult meg.
- Csak én vagyok az, nyugi. - vonta fel a szemöldökét az ördög. - De Angela is mindjárt itt lesz, csak valami papírért ment vissza a szekrényéhez. Azt mondta, a felvételihez kell, vagy mi... Te most komolyan ennyire ideges vagy? - kérdezte a másik sápadt arcára pillantva.
- Eléggé...
- Gondolom, hogy nem csak emiatt... - jegyezte meg az ördög. Felcsendült a fejében Diana vészjósló hangja, ami meglehetősen rossz érzéssel töltötte el.
- Nem igazán. De végül is, ez talán nem is olyan rossz dolog... - eresztett meg egy szomorkás mosolyt Matt - Talán nem is kapok érte semmi... váh!
Már nem tudta befejezni, ugyanis hirtelen a földön találta magát. Két fiatalabb fiú rohant el mellette, a tanári felé, akik a nagy sietségben feldöntötték őt.
- Barmok, nincs szemetek!? - kiáltott utánuk az ördög, de addigra már becsapódott mögöttük a tanári ajtaja. - Jól vagy? - fordult a földön elterült angyal felé.
- Igen... semmi gond. - tápászkodott fel a másik segítségével - Hova a fenébe rohanhattak? - kérdezte kissé dühösen, ugyanis a térde eléggé megfájdult az eséstől.
- Gondolom buktak az egyik vizsgán, és javítaniuk kell... - csendült egy hang mögöttük.
Angela mosolyogva sétált közelebb.
- Minden rendben? - kérdezte aggodalmas arccal Mattet.
- P-persze... - mosolyodott el a fiú, de le sem tagadhatta volna, mennyire zavarban van.
- Remélem tudtok még egy kicsit várni... ezt le kellene adnom a tanáriban. - lengette meg a kezében tartott papírokat a lány. - Csak egy perc az egész.
- Menj csak. - felelte Deamon.
A lányt pár pillanat múlva már el is nyelte a helyiség ajtaja.
- Nem is olyan vészes, ugye? - fordult mosolyogva Matthez az ördög. - Látod, hogy semmi sem változott?
- Igaz... De azért még mindig furcsa.
- Ezt felejtsd csak el szépen. Hülyeség ilyeneken rágódni. - korholta Deamon. Az angyal erre csak bólintott.
Az iskola kezdett teljesen kiürülni. Az egész környezet nyugodt volt, Matt mégis egyre gyorsuló szívveréssel pillantott körül. Nem értette miért érzi magát ilyen idegesnek. Talán még mindig Angela miatt?
- Hol van már? - szakította félbe a gondolatait Deamon. Türelmetlenül pillantott a falon lévő órára, majd az ajtóra. - Már vagy 10 perce bent van. Lehet, hogy az a két barom tartja fel... Nézzük meg. - jelentette ki az ördög, és már el is indult.
Matt nem tudott mit tenni, követte.
Deamon kopogott, majd választ sem várva, belépett, és szinte azonnal megtorpant.
Az angyal a hátának ütközött, és csak ennyit hallott:
- Basszus...
Mikor átpillantott az ördög válla fölött, egy fegyver csövével találta szembe magát.

Unmatched 16

2011-10-31T10:02:00.003-07:00

Tudás

Matt Valley szeretett olvasni, és nagyon is jól tudta, hogy néhány szónak milyen nagy jelentősége lehet. Tudta, hogy mennyire meg tud változtatni mindent. És most tapasztalnia is kellett.
Mikor Angela elhívta őt, és Deamont, hogy beszéljenek, az angyal arra gondolt, hogy most talán végre fény derül arra, miért is vannak itt, hogy milyen fontos szerepe lesz a lánynak a közeljövőben.
De úgy tűnt, csalódnia kell, mert, miközben hazafelé sétáltak, egy meglehetősen nagy kerülőt ejtve, keresztül a parkon - Matt megborzongott ahogy a tóra és a hideg vízre gondolt- a lány csak egyszerű dolgokról beszélgetett velük...
Az angyal komolyan elkezdett azon gondolkodni, hogy semmi értelme annak, hogy itt vannak, és talán Angela teljesen hétköznapi életet fog élni... végül is, nem ez lenne az első alkalom, hogy hiba történt... vagy, esetleg még az sem véletlen, hogy elvesztette a kapcsolatot az Égiekkel.
De nem sok ideje maradt ezen gondolkodni, mert a lány következő kérdése egyenesen hozzá szólt. Sajnos azonban, neki fogalma sem volt arról, hogy mivel kapcsolatban...
- Szerinted, Matt? - fordult felé mosolyogva Angela.
- Öhm... Miről is van szó...? - kérdezte zavartan. - Bocs, nem figyeltem...
- A kutya nevéről beszéltünk. - felelt Deamon, majd lassan, és vontatottan kezdett beszélni - Tudod, Angela kutyája, amit most kapott. Arról volt szó, hogy mi legyen a neve... Tudod, a gazdáik el szokták ne...
- Elég volt, felfogtam! Nem vagyok idióta... - zsörtölődött Matt, de azért a szája sarka felfelé görbült, és Angela is mosolygott. - Egyébként fogalmam sincs... Nem volt még kutyám. - mondta végül.
- Igazából nekem sem, ezért is vagyok tanácstalan... Nem akarok tucat nevet adni neki. –magyarázta a lány.
- Szerintem legyen Gloria. Az megy az Angelahoz. Mit szólsz? - javasolta az ördög.
- Aranyos, de az a baj, hogy ő kisfiú. Nem hívhatom Glorianak.
- Ugyan már, ma már a nevek többsége unisex. Amúgy is, nem hinném, hogy sokat panaszkodna emiatt. - érvelt Deamon. - És Matt is egyet ért velem! - jelentette ki végül szélesen vigyorogva, és átkarolta az említett nyakát.
- Persze, de csak akkor, ha ezután én is Glorianak hívhatlak téged! - vágott vissza az angyal, és kievickélt a másik karjai közül.
Angela elnevette magát, de a két fiú észrevette, hogy mintha ezúttal kissé erőltetettnek tűnne...
- Majd még eldöntöm... úgyis nagyon kicsike még... - mondta, és megállt az egyik pad mellett. - Egyébként... történt valami érdekes amíg nem voltam? - kérdezte, és Matt észrevette, hogy közben zavartan pislant körbe, mintha arra számítana, valaki kihallgatja őket.
- Nem, semmi. - felelte unottan az ördög. - Vagyis, matekból valami vizsgaszerűt akar íratni a tanár majd, de csak két hét múlva, azt hiszem...
- Azt tudom... én úgy gondoltam, hogy a többiekkel. Vagy veletek... - válaszolt a lány.
- Velünk semmi. A többiekről meg fogalmam sincs. Bocsi. - válaszolt ismételten a fekete hajú fiú, majd fellépett a padra, és leült a támlájára.
- Oh, akkor jó. Vagyis... - Angela most már láthatóan zavarban volt. Matt kérdőn nézett az ördögre, de az alig láthatóan megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tudja, mi lehet ennek az oka.
Végül a lány is leült a padra, és tekintetét a földre szegezte, úgy folytatta.
- Nos, szeretnék kérdezni valamit... tudom, hogy ez nem olyan, amit csak úgy kimond az ember... vagyis lehet, de... szóval, muszáj tudnom...
Az angyal érezte, hogy a szívverése felgyorsul. Tudta, hogy most valami olyan dolgot fog hallani, amit igazán nem szeretne. Az izmai megfeszültek, és egy belső hang azt súgta neki, hogy jobb, ha félbeszakítja a lányt, de nem volt rá képes. Így Angela folytatta. Végre felemelte a fejét és a tekintete a két fiú között járt oda-vissza.
- Én... nos, láttam valamit és... ezért meg kell kérdeznem...
Matt elméjében a hang felüvöltött: ÁLLÍTSD MEG!
De nem mozdult meg, még csak meg sem szólalt... És hagyta, hogy Angela kérdése kardként hasítson belé.
- Melegek vagytok?

- Igen.
- NEM!
Az angyal rámeredt az ördögre, aki egyszerűen csak megrándította a vállát. Nem igazán esett nehezére beismerni az igazat.
Aztán a lányra nézett, aki zavartan pislogott kettőjükre.
- Én nem azért kér...
Nem várta meg a lány magyarázatát.
Nem akarta hallani.
Egyszerűen csak elrohant.

Angela zavartan nézett Matt után, majd a másik fiú felé fordult. Úgy tűnt, Deamont nem igazán sokkolta a dolog.
- Hát... én nem akartam, hogy ez legyen... Sajnálom. - mentegetőzött a lány.
De Deamon ismét csak megvonta a vállát.
- Ugyan, nem nagy ügy. Azt hiszem Mattet ez kicsit váratlanul érte...
Angela várakozva nézett a fiúra, aki sóhajtott egyet, felállt a padról és csak úgy folytatta.
- Hát igen, nem szoktam nagydobra verni, de nem is titkolom. Meleg vagyok, ennyi.
- Hát, sejtettem, mert láttam, hogy... - kezdte a lány, de inkább nem folytatta. Elfordította a fejét, de Deamon még így is látta, hogy elpirult - Csak akkor Matt miért...?
- Pffff... Hát ő kicsit más eset. Félénk, fogalmazzunk úgy. Meg, egy szóval sem említette, hogy ő is meleg lenne... ez csak így alakult. - felelte az ördög, és elindult. Angela követte.
- Akkor ti most jártok?
- Olyasmi...
A park bejáratánál a lány megállt, és ismét a fiú felé fordult.
- Vigyázz rá... nem lenne jó, ha megint egyedül maradna. Tudod, nem igazán jött ki senkivel az osztályból, ezért...
Deamon már éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor Angela elfordult, és elköszönt.

Hazaérve egy meglehetősen zaklatott angyallal találta szembe magát a nappaliban. Arra számított, hogy Matt a szobája rejtekében, száműzetésben fogja tölteni élete hátralévő részét, letargikus hangulatban.
Ehelyett azonban a fiú fel-alá járkált a helyiségben, és bár a szemei vörösek voltak - és Deamon esküdni mert volna rá, hogy könnyesek is - úgy tűnt, nem kell megvigasztalni...
Amikor azonban meglátta az ördögöt, úgy állt meg, mint aki falnak ütközött.
- Mióta tudja? - kérdezte.
- Nem tudom, nem kérdeztem meg tőle. Gondolom meglátta, mikor megcsókoltalak az utcán. - felelt.
- Fenébe! - nyögte Matt, és lerogyott a kanapéra, majd arcát a kezébe temette.
- Ugyan már, úgysem mondja el senkinek...
- Nem erről van szó! - fakadt ki az angyal, és olyan gyorsan pattant fel és lépett Deamon elé, hogy az meglepetésében hátrált egy kicsit. - Csak arról, hogy... ha ő tudja... a-akkor talán már a Fentiek is tudnak róla!
Az ördög felvonta a szemöldökét. Ebbe bele sem gondolt. Milyen igaz, hiszen Mattet most senki sem figyeli... hiszen ha nem így lenne, az angyal már rég nem lenne ott...
Valószínűleg azonnal közbeléptek volna...
- Én tudom, hogy ez így nem jó... mert akárhogy is nézem, hibát követtem el azzal, hogy hagytam, hogy ezek megtörténjenek... - folytatta a fiú, miután viszonylag megnyugodott - De én még azt akartam... azt szerettem volna, hogy ez tovább tartson. Tudom, hogy ezért meg fognak büntetni, de nem fogom bánni... Csak, ha már úgyis az lesz a vége... miért ne tarthatna ez tovább...?
Matt egy szomorú mosolyt eresztett az ördög felé, és Deamon úgy érezte, muszáj átölelnie őt. De mikor éppen a karjaiba zárta, a helyiségben egy pillanatra kialudt minden fény, és érezte, hogy az agyal nem mozdul, mintha megdermedt volna.
Ezzel egy időben egy alak bukkant fel egyenesen előtte.
- Mié... - kezdte volna Deamon, de Diana félbeszakította.
- Most csak hozzád jöttem. Azt ajánlom, hallgass meg. Mivel ez az utolsó alkalom, hogy találkozunk...

Unmatched 15

2011-10-31T10:02:00.001-07:00

Kérdések

- Nem, nincs itt. És nem is lesz ezen a héten, legalábbis a lányok szerint nem. - mondta Deamon, miközben helyet foglalt az angyal padján. Matt erre csak felvonta a szemöldökét, de nem tette szóvá. - Viszont elhívtak egy buliba. Sőt, te is meg vagy hívva, ha van kedved...
- Nem, köszi. - utasította el az ajánlatot. Majd az ördög bosszús arcát látva hozzátette: - Nem szeretem az ilyeneket. Mondtam már...
Deamon erre csak sóhajtott, és látszott, hogy ismét mondani készül valamit, feltehetően azért, hogy meggyőzze őt arról, mégis csak menjen el a buliba, ezért inkább megpróbálta elterelni a szót.
- Szóval, akkor egész héten hiányozni fog? - kérdezte. A kérdés Angelara vonatkozott, mint az ördög előbbi híre is. A lány ugyanis, szőrén-szálán eltűnt. Mikor hétfőn elmentek az iskolába, a lány nem jelent meg. Matt eleinte azt gondolta, biztosan csak beteg, de mikor Deamonnal a lakásán jártak, senki sem tartózkodott ott. Az angyal már-már arra gondolt, hogy talán ennek köze lehet ahhoz, amiért ő itt van, végül is, eddig semmi különös nm történt a lány körül, de miután Deamon kikérdezte az osztálytársaikat, ki kellett ábrándulnia. Úgy tűnt, Angela és a családja csak egy hirtelen jött utazás miatt tűntek el, semmi több... Matt egy kissé csalódottnak érezte magát, de úgy tűnt az ördög élvezi a helyzetet...
- Ja, lesz egy hét szünetünk, gondolj csak bele. Egy hétig semmit sem kell csinálni. – válaszolt széles mosollyal Deamon.
- Na nem mintha eddig is olyan sok dolgunk lett volna Angela miatt. Elég ha itt vagyunk vele a suliban. - jegyezte meg az angyal.
- Igen, de mivel Angela nincs itt, nekünk sem kell itt lenni. - világított rá a lényegre Deamon, majd körbenézett, hogy biztos senki sem hallotta.
- Én ettől függetlenül eljövök.
- Ugyan már Matt, mi a fenét csinálsz itt? Tanulsz arról, amit már úgyis tudsz...?
- Nem, csak sejtem, hogy nem lenne jó vége, ha otthon kellene maradnom... veled. - magyarázta az angyal, majd lehajtotta a fejét, hogy Deamon ne vegye észre, mennyire elpirult.
- Én azt inkább jónak nevezném. - vigyorgott a másik, majd lekászálódott a pad tetejéről. - De ha már itt tartunk, azt nem csak otthon lehet... Mindig is ki akartam próbálni, milyen lehet a suliban, mit szólsz, Mattie?
Választ azonban nem kapott, csak egy füzetet... Egyenesen az arcába...

Végül aztán Deamonnak sikerült elrángatnia az angyalt a buliba.
Matt azonban, az ördöggel ellentétben, akit azonnal elragadott a tömeg, egészen pontosan néhány lány osztálytársuk, nem igazán tudott mit kezdeni.
Beszélgetett néhány ismerőssel, de nem igazán tudott feloldódni, inkább csak kívülről szemlélte a társaságot.
Egy idő után azonban elunta az álldogálást. Csak kényelmetlenül érezte magát, ezért úgy döntött, megkeresi az ördögöt, hogy szóljon, ő inkább hazamegy.
Nem kellett sokáig kutatnia, meg is találta, egy népesebb társaság körében. Éppen próbálta átküzdeni magát a tömegen, amikor hirtelen megdermedt. Pislogott egy párat, mert nehezére esett elhinni, amit lát...
Deamon ugyanis éppen egy, az angyal számára teljesen idegen, lányt csókolt. A körülöttük álló emberek nevettek, Matt pedig, amilyen gyorsan csak tudott, és amennyire a tömeg engedte, kisietett a helyiségből...
Az utcára érve megcsapta a hideg szél, amit akkor nagyon is kellemesnek érzett a benti embertömegből áradó hőség után.
Egyszerre érezte magát dühösnek, és csalódottnak, ugyanakkor egyáltalán nem értette a helyzetet. A szíve hevesen vert, egyrészt a dühtől, másrészt pedig, mert olyan gyorsan lépdelt, hogy az akár már futásnak is beillett volna.
De nem volt sok ideje töprengeni a történteken, mert valaki a vállára tette a kezét.
Matt kissé ijedten fordult meg, de akkor sem nyugodott meg, mikor meglátta, hogy nem egy idegen, hanem Deamon áll mögötte. A fiú valószínűleg futhatott utána, mert kapkodva szedte a levegőt.
- Otthagytál. - mondta. Az angyal azonban, hátat fordított neki, és tovább indult. - Mondtam, hogy szólj, ha el akarsz jönni, mert nálam nincs kulcs.
- Akartam. - sziszegte válasz gyanánt. Még soha nem érezte magát ennyire dühösnek. - De úgy láttam, elég jól érzed magad...
Az ördög nem felelt, csak csendben lépdelt mellette. Majd aztán, végtelennek tűnő hallgatás után megszólalt. A hangja halk volt, és kissé rekedt.
- Bocsi.
- Nem te hangoztattad véletlenül, hogy mennyire meleg vagy? - csattant fel Matt. Szinte maga is meglepődött a gúnyos hangnemén. Soha nem beszélt még így senkivel, hiszen nem is volt oka rá... De ahogy belegondolt, rájött, hogy most sem igazán van. A felismerés pedig, fájdalmasan hasított belé...
- Te most féltékeny vagy? - kérdezte meglepetten az ördög. Választ viszont nem kapott, az angyal némán lépdelt előtte, így folytatta: - Igen, az vagyok. De nem halok bele, ha meg kell csókolnom egy lányt. Egyébként is, semmi közöm hozzá, ahogy neki sem hozzám. Még csak a nevét sem tudom... Egyszerűen csak üvegeztek, és belerángattak a játékba. A lányok akarták az osztályból, ennyi az egész. - magyarázta. De be kellett látnia, hogy nem sok hatást ért el vele. Matt ugyanis, rezzenéstelen arccal ment tovább. A lakásuk utcájába értek, és Deamon tudta, hogy nem sok esélye lesz kibékíteni az angyalt otthon, főleg, ha az bezárkózik a szobájába, és még csak meg sem hallgatja őt...
- Matt? - kérdezte bizonytalanul.
- Mondhattál volna nemet is. - hangzott a halk felelet.
- Jó, igaz... De Matt, ez... - nem tudta befejezni, mert odaértek a ház kapujához, az angyal pedig, előszedte a kulcsokat, és rá sem nézve besietett. Az ördög jóformán csak a lakásuk ajtajában érte utol.
Azonban, mikor beléptek, becsapta maguk mögött az ajtót, és biztos volt benne, hogy ezt a lakók fele hallotta, de nem érdekelte. Megragadta az angyal karját, majd bevonszolta a szobájába.
- Eressz el! - tiltakozott volna, de sikertelenül.
- Miért, Matt? Hogy bezárkózz a szobádba és meg se hallgass? - vágott vissza Deamon, és hirtelen ő is végtelenül dühösnek érezte magát. Vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. - Nézd, Matt... én megértem, hogy dühös vagy, de...
- Én viszont nem! - szakította félbe az angyal, majd leroskadt az ágyra. Arcát a kezébe temetve sóhajtott. - Nem értem, miért vagyok dühös, vagy csalódott, vagy bármi, hiszen azt sem tudom, mi is van köztünk... Mert... soha nem mondtuk, hogy járunk, vagy ilyesmi... Ez csak... annyira kézenfekvő így, hiszen együtt élünk, szóval... - nem fejezte be a mondatot, helyette inkább felpillantott az ördögre. Bizonytalanul nézett rá, mintha valami megerősítést várna. Majd megszólalt, de a hangja határozatlan volt, és jól hallhatóan remegett...
- Kedvelsz engem egyáltalán?
Az ördögöt meghökkentette a kérdés. De be kellett vallania, hogy ezen ő maga is gondolkodott már, nem is egyszer. Mégsem volt még kész válasza erre...
- Hát, öhm... igen. Mit gondoltál, hogy ki nem állhatlak? Vagy mégis mit?
- Nem erről van szó. - felelte szelíden az agyal, de tekintetét leemelte róla. Inkább a földet nézte, és ahhoz beszélt. - Te mondtad, most az előbb... azt a lányt még csak nem is ismerted, mégis megcsókoltad. Mondtad már azt is, hogy volt jó pár... kalandod... Lehet, hogy én gondolom rosszul, de én nem lennék képes megcsókolni valakit, ha nem kedvelem... vagy akár többet... De te nem ilyen vagy. Ezért nem tudom... Fogalmam sincs, hogy mit kellene gondolnom. Talán hülyeség ezzel foglalkoznom... De tudni akarom. Muszáj tudnom, hogy kedvelsz-e, legalább egy kicsit is, mert én... - az angyal hangja elcsuklott. Deamon látni vélte, hogy az egész testében remeg már, de folytatta. - Én szeretlek...

Nem ez lett volna az első alkalom, hogy ezt hallja, az ördögöt mégis úgy érte ez az egy szó, mint egy villámcsapás. Mások is vallottak már neki szerelmet, sokkal kevesebb idő, vagy ismeretség után is, de Deamon rendre mindenkit elutasított. Soha nem értette, mi vezeti az embereket a szerelemre, úgy gondolta, ő nem akar részt venni benne, jobban szeretett szórakozni, most mégsem volt képes megszólalni. Tanácstalanul meredt az angyalra.
Mit mondhatna neki? Biztos volt benne, hogy ő bizony nem szerelmes belé, de azt is pontosan tudta, hogy nem is közömbös számára... ezer meg ezer mondanivalója lett volna, de a hangja cserbenhagyta, így csak állt ott, a szoba közepén, és a fiút nézte, aki az előbb összeszedte minden bátorságát, és kimondta azt, amit ő maga soha nem lenne képes...
Végül sóhajtott egyet, amire az angyal úgy kapta fel a fejét, mintha legalább egy puskalövés dördült volna el.
Matt, még mindig kerülve az ördög tekintetét, felállt, és elindult az ajtó felé.
- Én...ma... a szobámban alszom... - mondta, de olyan halkan, hogy Deamon éppen csak meghallotta.
Már a kilincsen volt a keze, mikor az ördög ismét megragadta a karját, de ezúttal sokkal szelídebben, mint korábban.
- Maradj inkább itt... - kérte. - Maradj itt velem...
És az angyal erre nem tudott mást tenni, csak bólintott, és elengedte a kilincset...

Beletelt egy kis időbe, amíg visszarázódtak a dolgok, amíg mindketten képesek voltak úgy viselkedni, mint a vallomás előtt... Vagy talán mégsem teljesen ugyanúgy. Matt észrevette, hogy akárhányszor hívják is el Deamont az osztálytársaik egy-egy buliba, a fiú mindig visszautasította, vagy legalábbis, azt felelte, majd átgondolja, de sosem ment el... Az angyal ezt egyfajta bocsánatkérésként értelmezte, annak ellenére is, hogy Deamon sosem említette neki, hogy bárhová meghívták volna...
Végül aztán, Angela is visszatért.
Mattet valahogy megnyugtatta a tudat, hogy a lány ismét itt van, és az is, hogy a távolléte alatt sem történt vele semmi különös. Mosolyogva beszélgetett a két fiúval, bocsánatot kért, amiért már nem tudott szólni, hogy el kell utazniuk, és megkérte őket, hogy majd segítsenek nevet találni újdonsült kölyökkutyájának.
Azonban mikor véget ért a tanítás, a lány meglehetősen komoly arccal, de meglehetősen zavartan állt a két fiú elé, majd megköszörülte a torkát, megszólalt.
- Beszélhetnénk...?

Unmatched Extra

2011-10-31T09:31:00.001-07:00

Deamon Hasselhoff

Meleg, nyári napnak indult, és annak is folytatódott, ama bizonyos nap, mikor egy bizonyos ördög elrángatott egy bizonyos angyalt egy úgynevezett rándévúra. Ez az esemény egészen élvezetesen telt mindkettőjük számára, egészen addig a bizonyos pontig. Mert az a az eset olyan történés volt, ami nem sűrűn esik meg, esetleg három, vagy négy évente egyszer, tehát ritka. És az a bizonyos esemény felbolygatta talán sok milliárd ember életét... de legalábbis háromét biztosan.
Történt ugyanis, hogy azon emlékezetes rándévú után elragadó párocskánk a természetesen kivilágítatlan parkban haladt, ahol mindenféle furcsa, és gyanús hangok szűrődtek ki a még furcsább és gyanúsabb helyek rejtekéből... De a páros egyáltalán nem ért rá foglalkozni a parkban uralkodó hiányos közvilágításról, mely olyannyira hiányos volt, hogy csak zseblámpával lehetett közlekedni délután 2-kor, vagy a furcsa, sőt különös, de mindenekfelett gyanús hangokkal, mert valami más vonta el a figyelmüket, méghozzá igen hirtelen.
Na jó, igazából Deamonnak teljesen más dolgok jártak a fejében, mint angyal társának, de hát, ezt neki meg kell bocsájtanunk, mert ő annak a bizonyos esetnek a hőse, és miután ama bizonyos eset le is zajlott, az is valóra vált, ami akkor, ama bizonyos eset előtt a fejében kóricált.
De mint mondottam volt, a párosnak meg kellett állnia a hirtelen elébük toppanó tó miatt. Igen csak furcsa tó volt ez, amolyan vándorló fajta, és nagyon veszélyes, mert a városi statisztikák szerint évente több, sőt, annál is több ember vesztette benne életét, méghozzá fulladás által, amin a tavacska 20 cm-es belmélysége sem tudott szépíteni. Így hát hőseink majdnem maguk is csúnyán végezték. De aztán mégsem.
Mert a tó mellett egy gyermek siratta megfulladni készülő Barbie-babáját. Pedig, amint az észlelhető volt, a játék a sellő-fajta baba volt, ugyanis a lábai helyett undok, rózsaszín halfarokkal rendelkezett, mégsem ment neki az úszás. Így hát a média által megtévesztett szegény csemete búsan gyarapította a tó sótartalmát saját könnyeivel. Meg hát, az anyukája is elveszett.
Ezt a szomorú, sőt, drámai jelenetet pedig nem nézhette tétlenül Matt, aki ugyebár angyal volt, és mint olyan, kényszeres jótevő. Így hát odasietett, vonszolva maga után ördögét, és megtudakolta a gyermektől, mi a gondja, baja.
Így kezdődött ama bizonyos eset.
És úgy folytatódott, hogy az angyal pár perc múlva a tó fölött lógott, a korlátba kapaszkodva, mint egy potenciális öngyilkosjelölt, vagy egy részeg artista, ezt az arra járók maguk dönthették el.
Deamon azonban kinn maradt a parton, arra szabadkozva, hogy neki rövidebb a karja, bár hozzá tette, hogy hosszabb a... na mindegy. Mert valójában érezte, hogy még valami sokkal nemesebb vár őrá azon a bizonyos napon.
De az angyal hiába nyújtózkodott, vagy kérlelte a babát, az még a fenyegetésre sem akart közelebb úszni hozzá, inkább egyre beljebb sodródott, a fagypont közeli hőmérsékletű vízben.
És így történt meg ama bizonyos eset.
A tragédia voltaképpen egy másodperc alatt történt, de az ördög úgy érezte, mintha legalább kettőig tartott volna.
Az angyal elmerült a közel 20 cm-es vízben, és hosszú percekig fel sem bukkant. Deamon ezalatt feszülten fürkészte a víz tükörsima felszínét, amit csak néha-néha zavart meg egy arra úszó gumikacsa, vagy komp. Időnként elhaladt egy-egy jetsky is, vagy néhány fürdőző, de egyébként békés volt minden. Vagyis az lett volna, csak az angyal nem akart felbukkanni.
Ezért hát Deamon rájött, hogy eljött az ő ideje!
Emberfeletti erővel tépte le magáról a kabátot, pulóvert, pólót, nadrágot, és zoknit, amit viselt, meg az öltönyt is, amit azért vett alá, hogy ne fázzon.
Így már csak a könnyedén felismerhető, vörös úszónadrág maradt rajta, mely úgy világított a délután kétórai sötétségben, mint piros Negró a sok fekete között. Majd, hogy mindenki jól megnézhesse, és a turisták fotót készíthessenek róla, lassítva lefutotta azt a teljes 15 cm-t, ami elválasztotta a tótól, majd olyan elegánsan, mint egy zsák krumpli, a habok közé vetette magát, hogy megmentse a Barbie-t. Na meg persze Mattet is...
Hosszú, és dermesztő másodpercekig nem történt semmi, így a bámészkodó emberek szétszéledtek, még a kisgyerek is, aki egymaga elindult három felé.
De aztán olyan hirtelen, mint ahogy a váratlan dolgok történni szoktak, felbukkant Deamon Hasselhoff, az életmentő, szájában tartva a félholt játékot, a karjaiban pedig a vadul fuldokló angyalt. És még mielőtt egy örvény beszippanthatta volna őket az egyébként tükörsima vízben, gyorsan kivonszolta zsákmányát a partra. Ott aztán gyorsan tüzet rakott az arrafelé szanaszét heverő padok deszkáiból, megszárítkozott, hajat vágott, szőrtelenített, lezuhanyozott és fogat is mosott, majd gyorsan harapott valamit, ezek után a még mindig hevesen fuldokló angyal felé fordult. Egy könnyed mozdulattal félrelökte a fölötte térdelő mentősöket, majd a ragaszkodóbbakat arrébb rugdosta, és helyettük ő hajolt a fiú felé.
Vett egy mély levegőt, majd ezt meg is osztotta az angyallal, úgy, ahogy a híres-neves vízi mentők ezt szokták.
S ettől az angyal szemei egyből kipattantak, jobb karja pedig egyből az ördög orcáján csattant, majd óvatosan lerugdalta magáról a vérző orrú életmentőjét, majd megköszönte a nemes, bár nem igazán önzetlen cselekedetet, és elküldte az ördögöt a francba, amiért kihasználta a helyzetét.
Ezek után összeszedték a szétszéledt kisgyermeket, visszaadták neki a babáját, és elmagyarázták neki, hogy ne higgyen el minden marhaságot, amit a tévében lát, és postán visszaküldték a mamájához.
Így tehát, mint akik jól végezték dolgukat, elindultak hazafelé, annak ellenére, hogy Matt rettenetesen fázott, mert Deamon nem engedte oda a tűzhöz, így csurom vizesen mehetett hazafelé, a fagyos, júliusi délutánban.
Deamon azonban megsajnálta, és felmelegítette, de az már egy másik történet...

Unmatched 14

2011-10-31T09:30:00.001-07:00

Segítőkész

Csurom vizesen, mindössze 3 fokban, november végén nem volt a legkellemesebb dolog a parkban sétálni. Matt Valley ezt első kézből tapasztalhatta meg.
Igazából maga sem értette, hogy az egészen kellemes szombati napja hogyan végződhetett így. Egészen pontosan, hogyan végződhetett egy tóban...

Reggel kipihenten ébredt, és egészen nyugodt volt, egészen addig, amíg Deamon meg nem jelent a nappaliban, és még félálomban meg nem kérdezte tőle, hogy jó-e, ha olyan 4 körül indulnak. Az angyalban ugyanis akkor tudatosult, hogy neki aznapra programja van. Méghozzá nem egyedül...
Egész nap csak lézengett a lakásban, és bármibe is kezdett, nem tudta befejezni. Valahogy kissé ideges volt. Soha nem volt az a társasági típus, nem is nagyon mozdult ki otthonról, ha nem volt muszáj. Fogalma sem volt arról, hogy hová fognak menni, vagy Deamon mit tervez, ugyanis az egy szót sem volt hajlandó elárulni... De az idő valahogy mégiscsak eltelt, és mire Matt észbe kapott, már alig egy óra volt a megbeszélt időpontig. Úgy döntött, elkezd készülődni, bár biztos volt benne, hogy túl hamar készen lesz...
Viszont, mikor odaállt a szekrénye elé, rá kellett jönnie, hogy bizony jó lenne, ha tudná hová is készülnek, mert fogalma sem volt, hogy mit vegyen fel... Már egy ideje ott álldogált a szekrénye előtt, mikor az ördög megjelent a szobájában.
- Nem tudod eldönteni, mit vegyél fel? - kérdezte az ördög, miközben átkukucskált a válla fölött, és végigpillantott a ruhatárán. - Mattie, nekem kb. kétszer ennyi ruhám van, mégsem állok a szekrény előtt percekig... - jegyezte meg.
- Lehetséges, viszont te általában tudod, hogy hová készülsz...
- Nos, ha csak ez izgat, akkor azt ajánlom, olyan ruhát vegyél, amit könnyű levenni... - mondta az ördög, és javaslatát megtoldotta egy vigyorral.
Matt értetlenül meredt rá.
- Hogy? Figyelj, én nem megyek veled semmi olya...
- Nem úgy értettem... - vágott közbe az ördög - Hanem, ha hazaértünk, nekem nem lesz kedvem vetkőztetni téged... - mondta, majd vigyorogva kisétált a szobából.
Az angyal elvörösödve és zavartan meredt a távozó után, majd miután egy kis nyugalmat erőltetett magára, visszafordult a szekrény felé, hogy kiválassza a ruháját. Azonban úgy döntött, mégsem a kedvenc, zöld ingjét veszi fel, ami elöl sűrűn van gombokkal...

Végül aztán be kellett látnia, hogy feleslegesen izgult, mert az ördög semmi „nagyszabásút" nem tervezett. Igazából csak sétáltak a városban, beszélgettek, majd beültek enni valamit. Deamon megkérdezte, nincs-e kedve megnézni egy filmet, de az angyal inkább nemet mondott... igazából sejtette, hogy az ördöggel sötétben tartózkodni, még ha nyilvános helyen is vannak, kissé kockázatos...
De jól érezte magát. Egy idő után már egyáltalán nem volt ideges, amin meg is lepődött.
Végül, mikor hazafelé indultak, a hosszabb úton, a park felé mentek. Matt úgy gondolta, tovább maradnak, és az ördög semmiképp sem akar majd éjfél előtt hazaindulni...
- Attól, hogy mi most haza tartunk, ne számíts arra, hogy hamar aludni fogsz... - jegyezte meg az Deamon, mikor szóvá tette ezt.
- Persze, persze... - legyintett Matt, és bár próbált higgadtan viselkedni, valójában a megjegyzésre azonnal elvörösödött. Előresietett, hogy az ördög ezt ne vegye észre, ám pár lépésen belül megtorpant.
Igaz, hogy már sötét volt, de a parkban elég jó volt a közvilágítás. Mégis hunyorognia kellett, hogy ki tudja venni, mit is lát pontosan.
A parkban lévő mesterséges tó mellett egy kisgyerek a korlátba kapaszkodva hajolt a víz fölé. A kezét nyújtogatta, megpróbált elérni valamit.
Matt közelebb sietett, így ki tudta venni, mi is az. A tó felszínén egy játék, egy rongybaba úszott. Potosabban, készült elsüllyedni...
- Szia! - lépett oda hozzá a fiú. - Gyere csak beljebb, még a végén beleesel a vízbe! - szólt. Egy kisírt szemű, hétéves forma kislány nézett rá kétségbeesetten.
- De a babám... és nem tudom hol van a mama... itt volt, de nem látom, és a babám is elúszik... - kezdte a gyerek, majd a könnyei ismét patakzani kezdtek.
- Ne aggódj, majd segítünk. - próbálta megnyugtatni az angyal.
- Hogy micsoda? - hangzott Deamon meglepett kérdése a háta mögül...
- Segítek a kislánynak. Elvesztek a szülei, és a játékát beleejtette a tóba. - felelt egyszerűen Matt, és megindult a víz felé.
- Én nem tehetem, túl van a... munkakörömön... - jegyezte meg az ördög. - Tudod miért. - tette hozzá, amire Matt csak egy szúrós pillantással felelt.
- Jó, majd én elintézem. - felelt, majd biztatóan rámosolygott a kislányra.
A korláthoz lépett, és átmászott rajta. A rácsba kapaszkodva próbálta elérni a babát, ami már teljesen megszívta magát vízzel. Hiába nyújtózkodott, nem tudta megfogni, folyton csak éppen hozzáért.
- Matt, ezt nem kéne. - szólalt meg Deamon, mikor látta, hogy az angyal már alig kapaszkodik.
- Másképp nem érem el.
- Inkább hagyd. A szülei fontosabbak, keressük meg őket előbb.
- Nem lehet, később még messzebbre sodródna a baba. - erősködött Matt.
Deamon sóhajtott egyet, és odasétált.
- Na jó, mivel már nagyon haza akarok menni, segítek. De jegyezd meg, hogy ez egy rossz pont nekem... Na, add a kezed.
Hajolt oda az ördög.
Egy másodpercen múlt, hogy meg tudja fogni a kezét, de mégsem sikerült, így Matt rövid távon a tóban találta magát. A jéghideg víz azonnal behatolt a ruhája alá, és egy jó adagot sikerült is lenyelnie belőle. Levegő után kapkodva és köhögve bukott a felszínre.
Deamon meglepetten meredt rá, a kislány pedig kis híján újra elsírta magát.
Az angyal annak ellenére, hogy úgy érezte, mentem megfagy, megfordult, hogy megkeresse a babát...
Mikor a part felé vette az irányt, az ördög felé nyújtott kezével találta szembe magát.
- Ügyes vagy... Kellett neked segíteni. - jegyezte meg, miközben kihúzta a vízből.
Matt erre csak fintorgott egyet, és odaadta a kislánynak a babát...

Jó időbe telt, mire megtalálták a kislány anyukáját. Addig is, körbe-körbe sétálgattak a parkban, és az angyal úgy érezte, menten megfagy. De mikor egy nő könnyezve futott feléjük, és magához ölelte kislányát, valahogy mégis úgy érezte, kissé felmelegedett. Az anyuka hálásan mosolygott rá, sőt, még Deamonra is, aki inkább elfordult, és szemügyre vette a közeli padot. De azután, hogy a hálás nő és kislánya távoztak, Matt mégiscsak megérezte a hideg szelet, és sietve indult volna hazafelé...

- Hé... - szólalt meg Deamon mögötte. - Vedd le a kabátod.
Az angyal megfordult, és egy nagyon fáradt és értetlen arckifejezéssel ajándékozta meg az ördögöt...
- Tessék?
- A kabátod. Vedd le. Teleszívta magát vízzel. Fogadok, hogy dög nehéz. Ráadásul, ha rajtad van, csak még jobban fogsz fázni. - kapta válaszul. - Szóval, le vele.
Az angyal sóhajtott egyet. Mérlegelte a másik javaslatát, és úgy döntött, hogy mindegy, mit tesz, jobban, már úgysem tud fázni... Lehámozta magáról a kabátját, amiből szó szerint folyt a víz. A ruha valóban legalább kétszer olyan nehéz volt, mint szokott... Fázósan fonta össze maga előtt a karjait. Érezte, ahogy nedves és hideg pulóvere a hátához tapad. Nem volt valami kellemes érzés... Ráadásul, az összes mellettük elhaladó ember megbámulta őt...
Matt megremegett a hideg szélben. Sietősen indult meg a park kijárata felé. Az a tudtat nyugtatta csak, hogy már nincs messze a lakás...
- Várj már! - szólt utána Deamon, de valahogy nem akart még több időt tölteni a hidegben. Egy kis idő múlva, már hallotta is az ördög lépteit a maga mögött, majd valami meleget érzett a hátán. Megtorpant, mire a fekete hajú fiú majdnem nekiütközött.
- Így... így vizes lesz a te kabátod is... - jegyezte meg az angyal, ennek ellenére azonban összébb húzta magán az említett ruhadarabot.
- Mindegy. Majd megszárad.
- De hideg van...
- Viszont nem én úsztam egyet a tóban pár perce. Én nem fogok megfagyni. Ne ellenkezz, inkább köszönd meg, és gyerünk haza. - felelt a másik, majd elindult.
Matt annak ellenére, hogy rettenetesen fázott még így is, elmosolyodott, és követte az ördögöt.
- Köszi.
Deamon nem felelt, csak ment egyenesen. De mikor a gyalogátkelőnél megálltak, az angyalhoz fordult.
- Azért, nehogy azt hidd, hogy ezzel megúszod az este többi részét... - vigyorodott el. - Csak előbb mész egyet zuhanyozni... Tó szagod van.

Unmatched 13

2011-10-31T09:29:00.001-07:00

Ember

Angela Pauling sosem tartotta magát különlegesebbnek másoknál. Elégedett volt az életével, soha nem volt rossz sorsa, a családja boldog volt, a szülei ritkán vitáztak, és amit csak tudtak, megadtak neki, így boldogan telt a gyermekkora. De ahogy egyre idősebb lett, akkor kezdte csak igazán felfogni, mennyire is nehéz lehet sok embernek a világban. Így megpróbált segíteni.
Persze tudta, hogy egymaga nem válthatja meg a világot, hiszen ahogy ő látta, ahhoz minden embernek össze kellene fognia, hogy jobb hely legyen a Föld. Tehát csak ott segített, ahol tudott, a környezetében élő embereken.
Mindig mosolygott, és kedves volt mindenkivel, és ez nem esett nehezére. Már kisgyerekként is rengeteg barátja volt, így, mikor középiskolába került, nem esett nehezére beilleszkedni. Mindenki szerette a kedves és segítőkész lányt, és Angela is mindenkit kedvelt.
Így, mikor utolsó évben egy új osztálytársuk érkezett, ő volt az első, aki szóba elegyedett a fiúval... Matt Valley eléggé visszahúzódó személyiségnek tűnt, nem is igazán beszélgetett másokkal, de Angela rögtön megkedvelte. Az osztálytársaik azonban kissé bizalmatlanok voltak az új jövevénnyel, ám úgy tűnt, a fiút ez nem zavarja. A lány viszont elég hamar összebarátkozott vele, de szerette volna, ha nem csak ő van ezzel így.
Ezért, mikor hamarosan még egy osztálytársuk érkezett, aki, mint kiderült, ismeri Mattet, sőt, vele is lakik, Angela nagyon megörült. Eleinte úgy tűnt, a két fiú eléggé távolságtartóan viselkedik egymással...
Deamon tökéletes ellentéte volt Mattnek. Az osztály hamar befogadta, és szinte mindenki megkedvelte, Angela pedig hamarosan mást sem hallott a barátnőitől, mint, hogy mennyire jóképű az új fiú... Viszont ő szerette volna, ha a két fiú jól kijön egymással, de egy idő után úgy tűnt, már nem kell közbeavatkoznia. Deamon és Matt ugyanis láthatóan már nem viselkedett annyira ellenségesen egymással.
Minden nyugodtnak tűnt, Angela pedig boldog volt, hogy a számára oly' fontos barátaival minden rendben...
De mikor Matt láthatóan egy „kisebb baleset" után jött iskolába, komolyan aggódott, de örült, mikor látta, hogy nem csak ő, hanem az osztálya többi tagja is. Tudta, hogy már a fiú is közéjük tartozik, és nem lóg ki onnan, amiben talán Deamon is segített valamicskét... Minden egyes embert nagyon szeretett, de be kellett látnia, hogy hiába ismerte a többségüket már lassan négy éve, a két fiú valahogy közelebb állt hozzá. Nagyon megkedvelte őket ez alatt a rövid idő alatt, igaz barátnak tartotta őket...
Ezért, mikor egy pénteki napon, a két barátja után sietett, hogy szóljon nekik valamiről, amit elfelejtett, eléggé meg kellett lepődnie. Ugyanis érdekes látvány fogadta. Nevezetesen, hogy Deamon éppen megcsókolja a másik fiút, akinek, úgy tűnt nem igazán van ellenére a dolog...
Angela egy pillanat alatt lépett vissza a ház takarásába, és hevesen dobogó szívvel indult hazafelé...

Matt Valley úgy döntött, feleslegesen próbálkozik bármivel is, ezért inkább egyszerűen csak hagyta magát. Már ellenkeznie sem volt ereje, miközben az ördög éppen a rajta maradt ruhadaraboktól próbálta megszabadítani... Éppen eleget ellenkezett, vagy legalábbis próbált, azon a 10 perces úton, amit a bejárattól a kanapéig megtettek, és ami általában fél percbe sem telne. De egy türelmetlen, makacs és meglehetősen perverz lakótárssal a nyakában kicsit lassabban mennek az ilyesmik.
Az ördög éppen a nadrágját próbálta lehámozni róla, mikor átvillant az agyán, hogy ezt soha nem fogja megszokni... Soha nem gondolta volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe fog keveredni... azt meg pláne nem, hogy többször is... Néha úgy érezte, az, hogy tiltakozik, olyan, mint egy reflex. Mindig ellenkezett... még ha annyira nem is volt ellenére a dolog...
- Ne... Deamon! - próbálkozott, de a fiú csak vigyorgott rá...
- Nem fogom abbahagyni, ne is próbálkozz...
- De... Legalább ne itt...
- Matt. - támaszkodott meg fölötte az ördög - Ha te most azt hiszed, hogy én képes vagyok abbahagyni, tévedsz... - mosolygott, majd megcsókolta.
Matt Valley pedig véglegesen elhatározta, hogy hagyja magát... Látta, hogy nincs értelme ellenkezni. Úgyhogy inkább átkarolta az ördög nyakát, és teljesen rábízta magát...

Meg aztán... annyira nem is volt ellenére a dolog...

Deamon Mallett soha nem szeretett tétlenül ülni otthon. Mindig elment valahova. Ha nem volt semmilyen programja, akkor csak ment az orra után, vagy kitalált valamit.
De most, mikor diák volt, nem volt gondja ilyesmire. Az osztályból szinte minden nap akadtak, akik elhívják valahová.
Kivéve most.
Úgyhogy, kénytelen volt saját magának kitalálni valamit...
Éppen ilyen szándékkal lépett oda az angyalhoz, aki éppen csak kilépett a fürdőszobából, és látványosan elpirult, mikor hírtelen feltűnt előtte.
- Van valami programod a hétvégére? - kérdezte a haját törölgető lakótársát.
Matt meglepetten pislogott ki a törököző alul.
- Miért?
- Mert nekem nincs...
- És engem miért kérdezel?
- Ennyire nem lehetsz értetlen, Matt... - jelentette ki az ördög. Majd elmosolyodott. - Van valami dolgod?
- Nincs... - válaszolt félszegen.
- Akkor, mit szólnál, ha elmennénk valahová? - kérdezte egyre szélesebb vigyorral Deamon.
Az angyal elkerekedett szemmel pislogott rá.
- Uh... én... jó... - nyögte ki végül, miközben az arca egyre vörösebb lett.
- Remek, majd kitalálok valamit. - mondta az ördög, majd elindult a szobája felé, mikor a másik fiú utána szólt.
- Ez most... olyan mint egy... randi? - kérdezte bizonytalanul. Deamon megfordult, de csak a törölközővel találta szembe magát, amit az angyal az arca elé húzott. Ismét elmosolyodott...
- Igazából fogalmam sincs, nem voltam még randin. - jelentette ki. - Nem igazán az én stílusom, de felőlem nevezhetjük annak...
- Oké... - hallatszott halkan a válasz.
Az angyal elmosolyodott a törölköző rejtekében...

Unmatched 12

2011-10-31T09:28:00.003-07:00

Furcsa

Két kar kapaszkodott belé, erősen szorítva a kabátját.
Matt olyan kétségbeesetten bújt hozzá, hogy az ördög egy pillanatra elfelejtett mindent, amit az imént még mondani vagy tenni akart. Ösztönösen ölelte át, hogy megnyugtassa. Egy ideig semmit sem lehetett hallani, csak ahogy az angyal próbálja elfojtani a könnyeit, sikertelenül. Deamonnak összeszorult a szíve. Nagyon is jól tudta, hogy ezeknek a könnyeknek semmi közük a bánathoz, vagy fájdalomhoz. Ezek sokkal inkább a félelem és sokk könnyei voltak.
- Mégis... mi a fene történt veled? - kérdezte halkan az ördög. Matt erre csak még erősebben szorította magához. Nem kapott választ. Nem is igazán várt.
Maga felé fordította az angyal arcát, aki erre azonnal összeszorította a szemeit... de néhány könnycsepp még így is utat talált...
Deamon nyelt egyet.
Matt enyhén szólva is szörnyen festett. Az ajka felrepedt, s a belőle szivárgó vér vörösre festette az állát. Az arcán, és mindkét szeme körül sötét foltok éktelenkedtek. A homloka jobb oldalát egy horzsolás takarta... Az ördög bele sem mert gondolni, miket takarhat még a fiú ruhája...
Egy dologban azonban biztos volt. Ezeket nem egy ember okozta...
Hihetetlenül dühösnek érezte magát. El nem tudta képzelni, ki lenne képes bántani Mattet. Pláne, ha tudná, mi is a fiú valójában...
Sóhajtott egyet, és megpróbált egy kis nyugalmat erőltetni magára.
- Matt... Menjünk be, rendben? - kérdezte halkan. Maga is meglepődött, mennyire rekedten szól a hangja. - Fel tudsz állni?
Az angyal csak bólintott. Bár, a lábai remegtek, és szüksége volt az ördög segítségére, a maga lábán sétált be a lakásba...
Szótlanul követte Deamon utasításait. Már nem sírt, nem volt hozzá ereje... Még akkor sem tiltakozott, mikor az ördög a fürdőszobában megszabadította az ingétől.
Nem mert a tükörre nézni. Nem akarta látni magát...

Deamon akármilyen óvatosan is próbálta kitisztítani a fiú sebeit, az néha-néha felszisszent a fájdalomtól. Mikor ezzel végzett, kiterelte az előszobába, és leültette a kanapéra, hogy bekötözhesse a sérüléseit...
- Minden rendben? – kérdezte az ördög, mikor már majdnem végzett. Aztán rájött, hogy mennyire idétlenül hangzik a kérdés abban a helyzetben, úgyhogy pontosított. – Úgy értem, nem fáj a fejed? Vagy nincs hányingered? Mert ha igen, akkor lehet, hogy jobb lenne elmen...
- Jól vagyok... - felelt erőtlenül Matt. - Tényleg. - tette hozzá, mikor észrevette az ördög hitetlenkedő arckifejezését.
- Rendben. - bólintott Deamon.
Pár percig csendben ültek ismét. Az ördög harmadszorra is megpróbálta bekötözni a fiú jobb kézfejét, ugyanis elég csúnyán felhorzsolta a tenyerét, de eddig sehogy sem tudta rendesen ellátni. Mindig kibomlott. Matt eközben csak csendesen figyelte.
- Kik tették? - kérdezte Deamon, mikor befejezte. Nem így akarta feltenni a kérdést, de egyszerűen csak kibukott belőle. Felnézett az angyalra, aki csak megrázta a fejét. - Szóval... nem tudod...
- De... - sóhajtott az angyal.
- Akkor miért? Mondd meg és... - próbálta meggyőzni Deamon, de nem tudta befejezni.
- Mert nem lenne semmi értelme! - emelte fel a hangját Matt, amennyire csak bírta. - Ha elmondanám ki volt, mit tennél? Ugyan azt, amit ők velem! Ennek így semmi értelme! Csak egy tévedés volt...
- Jó nagy tévedés lehetett, ahogy téged elnéztek... – jegyezte meg az ördög. – És ennek volt bármi értelme is? Hogy így megvertek téged... azzal megoldották a dolgot? – kérdezte dühösen.
- Az erőszaknak sosincs értelme. – jelentette ki szelíden az angyal. – Láttam valamit, amit nem kellett volna. Gondolom, attól tartottak, hogy elárulom őket. De hamarosan rá fognak jönni, hogy tévedtek...
- De attól neked nem lesz jobb... – morogta Deamon.
Az angyal csak halványan elmosolyodott az ördög makacsságán. Tudta, hogy az előbb utóbb megérti. De addig is, beérte azzal, hogy a fiú átölelte.
- Ha tudták volna, mi vagy, soha nem tettek volna ilyet... – mondta Deamon, és még erősebben szorította magához az angyalt. De vigyázva, hogy ne okozzon fájdalmat neki.
- Miért számít, hogy mik vagyunk? Én... szerintem ennek nem kellene így lennie... – motyogta az ördög vállába Matt. – Nem akarom, hogy meg legyen szabva, hogy nekem jónak kell lennem... neked pedig rossznak... Sokkal inkább lennék ember. Ők legalább dönthetnek, hogy melyiket választják...
- Nem hinném, hogy ez ilyen egyszerű... Te is dönthetsz.
- De ha a másikat választod... az már hiba. Hibát követsz el vele. Én nem lehetek rossz, és te nem lehetsz jó... annyira nehéz ez az egész...
- Semmi sem egyszerű. – mondta az ördög. – Közhelyes, de igaz. – mosolyodott el. – Gyere! Neked most jót tenne egy kis pihenés...

- Te jó ég! Matt, Istenem! Mi történt veled? – szaladt oda hozzá Angela másnap az iskolában. – Oh, te jó ég... – ismételte döbbenetében a lány.
- Látod, mondtam én neked, hogy ne gyere inkább... – jegyezte meg Deamon. – Mi van, hogy ha rosszul leszel...? – kérdezte halkan, hogy Angela ne hallhassa.
- Jól vagyok. – felelt Matt mindkettőjüknek, majd a lány felé fordult. – Semmi bajom, csak történt... egy kis... balesetem tegnap.
- Ezt nevezed te kicsinek Matt? Biztosan nagyon fáj...
- Ugyan, rosszul néz ki, de nem vészes. – nyugtatgatta az angyal.
- Jaj, vigyáznod kellene magadra... Vagy vigyázz rá te, Deamon! – fordult a másik fiú felé Angela.
- Mi? Dehogy is, nem vagyok a gardedámja... – szabadkozott az ördög, holott tudta, a lánynak igaza van. Ott kellett volna lennie...
Valahogy ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megvédje az angyalt. Mindig, mindentől... Hogy ott legyen vele. Mert ő annyira... annyira... esetlen, gyenge és naiv, és annyira ártatlan, és ő... ő Matt, és ez összességében is elég indok. Ez az érzés ott van benne most is, és ott volt már az éjjel, és reggel is, vagy úton az iskolába. És éppen ez az, ami aggasztja. Neki nem kellene így éreznie, nagyon nem.
Akkor kezd csak igazán elgondolkodni azon, amit Matt előző este mondott arról a jó-rossz dologról, és neki is be kellett látnia, hogy ez valóban bonyolult...
Sóhajtozva, és ezen és hasonló dolgokon gondolkodva töltötte a nap további részét. Mindig az angyal sarkában járt, és végig hallgatta, ahogy az összes tanár, döbbenten, sajnálkozva, vagy éppen szemrehányóan félrehívja a fiút, és megkérdi, mi történt vele. Persze, ő mindig a közelben volt. De megkönnyebbülésére nem történt semmi a fiúval.
Mikor hazafelé tartottak, és elváltak Angelától, kaptak még egy fejmosást, hogy vigyázzanak magukra. Mosolyogva bizonygatták a lánynak, hogy minden rendben lesz.
- Hah, fárasztó volt ez a nap... – sóhajtott Matt, alig hogy befordultak a sarkon. –Talán igazad volt, nem kellett volna ma bemennem... Fáj a fejem. De ne értsd félre, biztosan nem a tegnapi miatt! Csak mert fáradt vagyok, azért...
Deamon nem igazán figyelt arra, amit az angyal mondott. Eltűnődve nézte a fiút, és egyre csak az járt a fejében, hogy mit kellene kezdenie ezzel az érzéssel, ami ott motoszkált benne. Nem, nem szerelem volt, ezt biztosan tudta... Vagyis, csak sejtette. De azt biztosan tudta, hogy Matt különleges. Homlokegyenest más, mint azok akikkel korábban dolga volt. Hiszen, senkiért nem aggódott úgy, mint érte, és soha nem történt még meg vele, hogy a gyomra így összeszorult, és a szíve ilyen gyorsan vert... Ahogy akkor, ott is.
Megragadta az angyal karját, és megcsókolta. Nem érdekelte, hogy az utcán vannak. Igaz, hogy már alig egy saroknyira voltak a lakásuktól, de nem bírt várni.. Tudni akarta, hogy mi ez az érzés benne, és nem tudta, hogyan másképp deríthetné ki...
Matt szelíden tolta el magától, jóllehet az arca rákvörös volt.
- Ezt ne csináld... - motyogta.
- Kicsit más reakciót vártam volna tőled... - pislogott az ördög, majd elvigyorodott. Egyáltalán nem bánta, hogy nem a földön végezte...
- Szerencséd, hogy senki sincs az utcán... - jegyezte meg az angyal, és tovább indult.
Deamon mosolyogva követte... Alig várta, hogy hazaérjenek...

Unmatched 12

2011-10-31T09:28:00.001-07:00

Unmatched 11

2011-10-31T09:27:00.001-07:00

Hiba és következmény

Egy régi lakóház udvarának egyik üzletéből lett kialakítva az a kávézó, ahova Deamon tartott. Odakint már igencsak hűvös szelek fújtak, fázósan húzta össze a kabátját. Remélte, hogy odabent legalább kellemesebb az idő, a helyiség ugyanis, nem tartozott az általa szimpatikusnak ítélt helyek közé. Számára már túlságosan nyugtatónak hatott a kellemes lágy falszín, és a hozzá illő asztalok, és a krémszínű terítő. Olyannyira nyugtató próbált lenni, hogy az őt, már idegesítette...
De nem kellett csalódnia, odabent kellemes meleg fogadta, és őrölt kávé illata terjengett. Megszemlélte az asztalokat, és hamar meg is találta, akit keresett.
Diana éppúgy kitűnt az emberek közül mint ő maga. Pedig a halálangyal semmilyen jelét nem adta annak, ki is lenne valójában. Az ördög elindult felé, és érezte, hogy az ott ülők közül, néhányan követit a tekintetükkel. Nos, igen. Nem volt egy kávéházi típus, ez rögtön feltűnhetett akárkinek...
- Mit akarsz? – morogta köszönés helyett, miközben leült az asztalhoz a szemben lévő székre. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy szinte a város másik végébe elmenjen, csak azért, hogy kioktassák. Sejtette, ugyanis, hogy ez következik. Diana másért nem igen szokta megkeresni... Szeretett beleszólni mások életébe. Vagyis... az övébe szeretett. Nem tudott róla, hogy másokat is ebben a „kegyben" részesítene...
- Csak beszélgetni. – felelt mosolyogva a halálangyal.
- Remélem valami fontosról, mert nem volt kellemes eljönni ideáig ilyen időben. És egyáltalán, hogy tudtál pont úgy időzíteni, hogy megvártad, míg hazaérek? A suli közelebb van, könnyebb lett volna onnan jönnöm... – morgott az ördög, és kinézett az ablakon. Elkezdett szemerkélni az eső. Remek...
- Oh, csak nem akartam, hogy „az angyalkád" tudjon arról, hogy találkozunk. – felelt Diana.
- Matt? Hiszen nem is velem jött. Suli után ment dolgozni. De egyáltalán, neki mi köze van ehhez? – kérdezte felvont szemöldökkel Deamon.
- Csupán annyi, hogy ő lesz a beszélgetés tárgya. – magyarázta Diana, nemes egyszerűséggel.
- Remek, azért hívtál ide, hogy kibeszéljek egy angyalt... – méltatlankodott a fiú.
- Oh, Deamon, te már sok mindent csináltál azzal az angyallal, éppen ezért, jobb, ha most nincs itt... – vágott vissza a halálangyal.
Deamon hátradőlt a székben. Nem tudott visszavágni. Inkább a terítő mintáját kezdte el bámulni. Virágos... Idegesítő.
- Térj a lényegre. – bökte ki egy perc hallgatás után.
- Ne szórakozz...
- Nem szórakozom veled, mondd, ha...
- Nem velem, te szerencsétlen! – szakította félbe Diana egy fagyos tekintet kíséretében az ördögöt. A kelleténél kicsit talán hangosabban is, ugyanis több fej is feléjük fordult.
- Te kérted, hogy térjek a lényegre. – folytatta immár halkabban. – Ne szórakozz Mattel...
- Megtisztelő, hogy így figyelsz rám, de inkább ne szólj bele a dolgaimba... – fordult ismét az ablak felé Deamon.
- Hidd el, nem miattad vagyok most itt. Te vagy az utolsó, aki miatt valaha is aggódnék, mert te minden egyes helyzetet képes vagy épp bőrrel megúszni... – jelentette ki a halálangyal, majd kortyolt egyet az előtte gőzölgő kávéból. A csésze fölött azonban a fiú arcát fürkészte, aki még mindig makacsul kifelé bámult az ablakon. – Most az egyszer hallgathatnál rám.
- Inkább szállj le rólam. Azt csinálom, amit akarok. Fogalmam sincs miért szólsz bele folyton a dolgaimba. Úgy viselkedsz, mintha felelős lennél értem, pedig tudtommal, te pártatlan vagy. Akkor mégis mit akarsz tőlem? – vágott vissza Deamon, rá sem nézve a halálangyalra.
- Inkább örülnél, hogy néha megmentem a segged, mikor olyan helyzetekbe kerülsz! Eddig igazán nem kellett volna beleszólnom, talán igaz, de most nem tehetek mást. Felfogtad te egyáltalán mit csinálsz? – kérdezte fagyos hanggal.
- Semmi különöset. Különbözik ez most az előbbiektől? Azon kívül, hogy Matt angyal... Ezzel lenne a problémád? – felelt az ördög egy vállrándítással, de a szemei szikrákat szórtak.
- Te is tudod, hogy ez rengeteg dologban különbözik...
- Például?
- Deamon, valljuk be, hogy Matt már így is rekordot döntött. Ő húzta eddig a legtovább melletted. Mennyi ideig is voltál eddig a legtovább együtt valakivel? Két hét, ha jól emlékszem...
- Na és? Most jól elvagyok... így kényelmesebb...
- Inkább jól elszórakozol! Vigyázz, mit csinálsz! Hiába vagy ördög, te sem húzhatsz ujjat mindenkivel! Nem számít, mennyire tartod magad nagyra! – korholta a halálangyal, de látszólag értelmetlenül. Deamon ugyanis, a legkisebb jelét sem adta annak, hogy érdekelné az ügy.
- Ő maga mondta, hogy most nem tud kapcsoltba lépni „azokkal"... – mondta a fiú, majd vágott egy grimaszt az őt eléggé feltűnően bámuló, feltehetően friss középiskolás lányok alkotta társaság felé, mire azok rögtön elfordultak. Lejjebb csúszott a székén, és úgy nézett a nőre.
- Nem is ezzel van problémám... – felelt az. – Hiszen te akkor is gond nélkül rámásztál volna Mattre, ha egy egész angyalgárda lett volna vele... már, feltehetőleg, ha még akkor is érdekel... Inkább azzal van problémám, ahogy viselkedsz. Úgy értem, ahogy vele viselkedsz... – helyesbített Diana, mikor látta, hogy az ördög közbeszólna.
- Miért? Én mindig ilyen vagyok... – vonta meg a vállát a fiú.
- Éppen ez az. Tönkre fogod tenni... – a szavak visszhangot vertek a helyiségben. Deamonnak úgy tűnt, mintha mindenki egyszerre hallgatott volna el... Egyszerre érezte magát dühösnek, ugyanakkor kicsit rémültnek is. Nem igazán értette még a dolgokat...
- Nem igaz. – jelentette ki. Maga is érezte, hogy elég bugyuta válasz, de valahogy, csak ennyit volt képes mondani.
- Tudod milyen vagy te? – tette fel a kérdést Diana, mire az ördög csak kérdőn vonta fel a szemöldökét. – Olyan vagy, mint egy gyerek, aki kapott egy új játékszert. Elszórakozgatsz vele egy ideig, amíg érdekel... De vigyázz vele, mert ha túl sokat sanyargatod, és próbálgatod, a játékod a végén összetörik. És talán már nem lehet megjavítani... Érted, mire gondolok?
Deamon nem felelt semmit, egy ideig csak hallgatott. Dühösen nézett a nőre, holott belül nem érezte magát annak. Tudta, nagyon is jól, Diana mire gondol...
- Felfogtam. – vetette oda válasz gyanánt. – Most megyek. Nincs kedvem itt tölteni az egész délutánom. Irritáló ez a hely. – állt fel az asztaltól, de még elkapta a mellette elhaladó pincérnő dühös pillantását.

Köszönés nélkül lépett ki az ajtón. Megcsapta a hideg fuvallat, ahogy az utcára kanyarodott. Az eső már elállt, csak a szél erősödött fel. Már a nap is lement, de a fénye még megvilágította az utakat. Alig néhány ember sétált az utcákon. A hideg megtette a hatását, mindenki inkább otthon, vagy legalábbis valami fűtöttebb helyen töltötte az idejét.
Deamon nem sietett. Hiába fázott, nem volt képes gyorsabb tempóra. Diana szavai ott csengtek a fülében. Dühös volt, de tudta, hogy van igazság a hallottakban.
Elismerte, hogy nem azért kezdett az angyallal, mert annyira tetszett neki. Nem. Sokkal inkább azért, ami: Angyal. Nem is tudta, mi hajtotta... kíváncsi volt. Tudni akarta milyen lehet... vagy csak elmondani, hogy igen, ő bizony megszerzett magának egy angyalt... Mégis kinek lehetne akkora szerencséje, hogy ördög létére, egy mit sem sejtő, ártatlan angyalba botlik, és még együtt is lakhat vele...
Szerencsének gondolta. És ki is használta azt. Élvezte, hogy zavarba hozhatja a fiút. Szerette felidegesíteni...
De valahogy mégis kötődött hozzá... Már nem csak a kíváncsiság hajtotta, hanem valami más is... Megkedvelte őt. Valahogy kényelmes volt, hogy ott volt vele minden nap... Azt is megszokta, hogy ott alszik mellette. Matt valamilyen okból kifolyólag más volt, mint azok, akikkel eddig dolga volt...
Talán ebben az is közre játszott, hogy az angyal nem adta meg könnyen magát. Mások örömmel borultak volna a lábai elé, de ő... nos, ő egyáltalán nem...

Befordult az utcájuk sarkán. Észre sem vette, hogy máris ideért. Hiába próbálta felmelegíteni valamennyire a zsebében, a kezei teljesen átfagytak. Már a Nap sem adta semmi fényét. Felkapcsolták az utcai lámpákat... Otthon akart már lenni...

Nem akart semmit az angyaltól. Semmi komolyat. Csak most... Most nem akarta otthagyni. Angela közelében kellett maradnia, és ez így volt a legegyszerűbb.
Talán tehetne valamit. Mondjuk, békén hagyja... keres valaki mást... Akkor legalább Diana sem járna a nyakára a hülyeségeivel. És Matt sem kerülne bajba... legalábbis, remélte. Hiszen, amiről az Égiek nem tudnak, az nem is fáj... Sejtette, ugyanis, hogy az angyal inkább harapná le a nyelvét, mintsem elmesélje, mik is történtek vele...
Talán így jó lesz...

Épp felért az emeletre, mikor erre az elhatározásra jutott. Nem szeretett másokra hallgatni. Főleg nem ilyen dolgokban... De Diananak igaza volt.
A kulcsa után kutatva sétált a folyosó vége felé, ahol a lakásuk volt. Ide már nem ért el az utcai lámpák fénye, így a félhomályban alig vette észre az ajtó előtt kuporgó alakot.
Azonnal felismerte...
- Itthon felejtetted a kulcsod? - kérdezte, és felöltötte szokásos vigyorát. – Most esküszöm, hogy nem én tehetek róla! – jelentette ki. Pár lépés után azonban megtorpant.
Ahogy közelebb ért, már látta, hogy valami nincs rendben...
Matt a térdeit átölelve ült a földön. Haja kiengedve, kócosan omlott a vállára, takarva az arcát. Csak az ördög hangjára emelte fel a fejét, aki elképedve meredt a megtépázott angyalra.
Egy pillanat elég volt ahhoz, hogy a fiú elfojtott könnyei kicsorduljanak...
És ugyanennyi idő elég volt ahhoz, hogy Deamon Mallett, minden korábbi elhatározását felrúgva rohanjon oda hozzá, hogy átölelje...

Unmatched 10

2011-10-31T09:26:00.001-07:00

Diana

Feszült csend telepedett a társaságra. Deamon feltérdelt a kanapéra, hogy szembefordulhasson a jövevénnyel, és most felvont szemöldökkel fürkészte az idegent. A nő erre csak elmosolyodott, és közelebb lépett a két fiúhoz.
Matt, aki eddig értetlenül figyelte az eseményeket, eléggé megdöbbent. Addig is érezte, hogy vendégük nem ember, de csak, mikor közelebb ért, jött rá, hogy miféle lénnyel találta szembe magát. Azelőtt még soha sem találkozott halálangyallal, mégis jól tudta, hogy miről lehet felismerni őket. A szárnyukról, amit a nő, most készséggel mutogatott. A halálangyalok szárnya ugyanis, eltérően az angyalokétól félig fekete volt.
- Rég találkoztunk, Deamon. – szólalt meg végül az idegen. – Látom jól elszórakozgatsz itt az emberek között.
- Jobb itt, mint ott lent... De még mindig nem tudom, hogy mi a fenét keresel itt... Szóval, elárulnád végre? – kérdezte kissé ingerülten az ördög.
- Csak gondoltam, meglátogatlak. – felelte egy állmosoly kíséretében Diana, majd a meglehetősen értetlen angyal elé fordult. – Nem is tudtam, hogy az ilyen srácok az eseteid, Deamon.
- A milyen srácok...? – eresztett meg egy gúnyos arckifejezést az ördög.
- Az angyalok.
Csend telepedett a társaságra. Matt szíve a torkába dobogott, és minden egyes dobbanással, újra és újra egyetlen gondolat körözött a fejében. Baj van. De mielőtt bármit is képes lett volna mondani, Deamon ismét megszólalt.
- Talán problémád van ezzel?
- Ugyan, nekem miért lenne? Hiszen tudod, hogy én pártatlan vagyok. – felelt higgadtan a halálangyal. – És neked sincs miért aggódnod, Matt. – fordult az említett felé. – Legalábbis miattam nem. Én nem árulom el senkinek, hiszen nekem, úgymond, egyik oldalhoz sincs közöm...
Az angyal erre nem tudott mit felelni. A szíve még mindig hevesen dobogott. Valahogy, úgy érezte, teljesen leblokkolt. Egy pillanatig úgy érezte, minden összedőlt. Végigjárta a rettegés, ahogy belegondolt, mik jöhetnek ezek után. Hiszen elárulta az Égieket. Nem tartotta be azt a szabályokat. Hibát követett el... Bűnt...
De mégis, ahogy Diana szavait hallotta, kissé megnyugodott. A nő egészen biztosan igazat mondott. Tudta, hogy a halálangyalok tényleg pártatlanok. És neki, ugyan semmi haszna sem származna abból, ha leleplezné őket.
- Uhm... – Legalább egy köszönömöt szeretett volna mondani, de nem volt képes rá. A gondolatai elkalandoztak egy pillanatra, és ahelyett, amit először szeretett volna mondani, valami egészen más csúszott ki a száján. – Honnan tudod a nevem?
- Jaj, milyen aranyos. – mondta kissé anyáskodó hangon a kérdezett. Matt persze azonnal zavarba jött, és ha ez nem lett volna elég, Diana még el is nevette magát. – Elvégre halálangyal lennék. – felelt, mikor visszanyerte komolyságát. – Te is voltál egykor ember, és meghaltál. Én mindent tudok rólad, ahogy a többi emberről, aki valaha élt vagy él a Földön. Így, hát azt is tudom, hogy mi lett velük a haláluk után. Szóval, gyakorlatilag mindent tudok rólad, Matt Valley.
- Nos, ha csak ezért jöttél, Diana... – szólalt meg Deamon – köszönjük a látogatásod, de mehetsz is... Tudod, eléggé késő van. – mutatott az órára, ami éppen fél tizenkettőt mutatott. – Örömmel kikísérlek. – lépett oda mellé az ördög.
- Te aztán igazán jó vendéglátó vagy. – jegyezte meg epésen a halálangyal. – Nos, még úgyis találkozunk, Matt. – búcsúzott, majd az ördög kíséretében elindult az ajtó felé.

- Nos, kösz hogy eljöttél, remélem jó pár év múlva találkozunk megint... – mondta Deamon, más a nyitott bejárati ajtóban, távozni készülő vendégének.
- Ugyan, úgyis tudhatod, hogy annál sokkal hamarabb láthatsz viszont.
- Sajnos igen...
- Most már megyek. Neked pedig azt ajánlom, hogy ne csinálj semmi hülyeséget. – fordult még vissza Diana. – És vigyázz rá...
- Miről...? – kezdte volna a fiú, de a kérdés felénél a halálangyal egyszerűen elpárolgott...

Fáradtan lépdelt vissza a nappaliba, ahol egy meglehetősen összezavart angyal fogadta. Sóhajtott egyet, és visszaült a kanapéra.
- Még mielőtt kérdeznéd, elmagyarázom, ki ő... – szólalt meg, még a másik előtt. – Diana... nos, ő... Nem is tudom hogy lehetne körülírni... Ő csak egy alak, aki folyton felbukkan, és beleszól az életembe. És sajnos általában igaza is van... És fogalmam sincs, hogy most miért jött. De nyugi, ő tényleg nem mondja el ezt az egészet senkinek. Én, részemről megpróbálom még azt is elfelejteni, hogy itt volt ma, mert mindig, mikor felbukkan, egy csomó zűrbe keveredek... Elégedett vagy a válasszal? – fordult Matt felé az ördög.
Az angyal azonban nem nézett rá, hanem inkább a kanapé mintázatát vette szemügyre. Lehajtott fejjel bólintott csak a másik kérdésére.
Az alatt a pár perc alatt, amíg Diana ott tartózkodott náluk, rengeteg dolog torlódott fel benne. Próbálta nem figyelembe venni, hogy mennyire fájdalmasan ver a szíve... Próbált kizárni mindent, és még egyszer átgondolni a dolgokat, de nem nagyon sikerült neki. Már tényleg nem tudta, mit kellene tennie...
- Deamon... – kezdte, de rögtön itt elakadt. Vett egy mély levegőt... – Legyen vége. – mondta ki hírtelen. Abban sem volt biztos, hogy az ördög hallotta. A szíve valamiért kellemetlenül sajgott...
Deamon nem válaszolt, csak hallgatott. Aztán, végül halkan, és röviden felnevetett.
- Értem. – mondta. – Attól félsz, hogy mi lesz, ha a nagyok megtudják, mit tettél, ezért most abba akarod hagyni. Te tudod, mit teszel, de ennek nincs értelme. Azzal, ha be is fejezed most, mást nem tudod eltűntetni amit eddig tettél...
- Én nem... – tiltakozott az angyal, de végül be kellett látni, hogy Deamonnak igaza van. Elbizonytalanodott. Nem hitte volna, hogy lehetséges, de abban a percben a dolgok még zavarosabbnak tűntek. – Igazad van... – sóhajtotta. Egy kellemetlen érzés szorította a torkát. Felhúzta a lábait a kanapéra, és átölelte a térdeit. Az ördög szavai jártak a fejében. Nem tudott dűlőre jutni. Kezdett egyre jobban kétségbe esni... – Én... Nem tudom mit kellene tennem... – mondta, de a hangja remegett. A fejét a térdére hajtotta, csak ezután szólalt meg ismét. A hangja könyörgő volt, kétségbeesett. – Mondd meg mit kellene tennem, Deamon... kérlek...
- Most két dolgot tehetsz. Vagy megfutamodsz, aminek, szerintem már nincs értelme, vagy elfelejted azt a felvetést, amit az előbb tettél, és minden megy tovább, mint eddig... – felelte az ördög, ahogy felkönyökölt a kanapé támlájára. – De abba nincs beleszólása senkinek, hogy melyiket választod.

Matt nem válaszolt rögtön. Tudta, hogy döntenie kell, méghozzá minél hamarabb, ugyanis ha tovább halogatja a dolgot, sosem lesz képes tisztázni magában ezeket. Deamonnak igaza volt. Azt, ami eddig történt köztük, már soha nem moshatja le magáról. Ha most abba is hagyja, úgyis megbüntetik... vagyis... nem is tudja pontosan mi vár rá, ha kiderül az igazság, de semmiképp sem kerülhette el azt. De mit számít már akkor, hogy mit tesz most? Nem kerülheti el a büntetését... Akkor, legalább egy kis előnye legyen belőle...
- Nem adom fel... – határozta el magát végül. – Felejtsük el amit mondtam, jó? – kérdezte, és erőtlenül elmosolyodott. Az a kellemetlen érzés még mindig ott kavargott benne...
- Jó. – bólintott Deamon. Felállt, és indult volna a szobája felé, de az angyal nem modult. – Gyere... – kérte, és kinyújtotta a kezét felé.
- Azt hiszem, nem vagyok jó angyalnak... – mondta lemondóan.
- Mégis miért?
- Ugyan milyen angyal tenne ilyet?
- Például te. – mosolyodott el az ördög. – Na, gyere. – lépett közelebb Matthez, és kinyújtotta felé a kezét.
Az angyal tétovázott egy kicsit, de elfogadta. Deamon közelebb rántotta magához, és megcsókolta.
- Menjünk... és folytassuk onnan, ahol abbahagytuk... – suttogta, és felöltötte szokásos vigyorát.

Matt Valley világa a feje tetejére állt, igen rövid idő alatt. De mégis, elhatározta magát, hogy történjék bármi, nem fogja megbánni a döntését. Nem érdekelte a büntetése, vagy, hogy mi történik vele.
És addig, amíg el nem jön az a nap, mikor ennek vége lesz, élvezni akarta azt a furcsa világot, amit az ördög teremtett. És tudta, hogy ha vége lesz, sem fogja megbánni. Eldöntötte.

De azért, remélte, minél később jön el az a nap...

Unmatched 09

2011-10-31T09:25:00.001-07:00

Szárnyak

Deamon Mallett sosem szeretett korán kelni. Ezért, mikor reggelente megszólalt az ébresztőóra legszívesebben földhöz vágta volna, és aludt volna tovább. Persze, ezekkel a problémákkal csak hétköznap kellett megküzdenie, mikor is, legnagyobb örömére, iskolába kellett mennie, hogy elvégezze a feladatát.
Így hát ismét morogva kelt ki az ágyból, és indult el a nappali felé. De az a látvány, ami ott fogadta, azonnal felébresztette őt.
A helyiség közepén, háttal neki, Matt állt. Pontosabban nyújtózkodott. És mindezt úgy, hogy közben teljesen láthatóvá tette hófehér szárnyait, melyek majdhogy nem átérték a szobát.
Az ördög eleinte meg sem bírt szólalni, de végül, az egyetlen dolog, amit ki tudott préselni magából, az egy „Hűűű..." volt.
Matt persze meghallotta ezt, és azonnal megfordult... Már amennyire szárnyai engedték.
- Öhm... én... – kezdte, de láthatóan nagyon zavarban volt. – Csak, gondoltam kinyújtóztatom őket...
- Persze... – válaszolt Deamon, és közelebb lépett, le sem véve szemeit a szárnyakról. – Hát, nem minden nap látni ilyet... – tette hozzá, és halványan elmosolyodott. – Most először látom így egy angyal szárnyait.
- T-tényleg? – kérdezte felvont szemöldökkel a másik. Az ördög csak egy bólintással válaszolt.
- Megérinthetem? – lépett egészen közel az angyalhoz, aki ettől csak még inkább elpirult. Nem igazán tudta mire vélje ezt Deamontól. Nem értette, miért ilyen. Bárki azt gondolhatta volna, hogy figyelembe sem veszi azt az apróságot, hogy neki szárnyai vannak, és sokkal inkább az kezdi el érdekelni, hogy miért nincs rajta a felsője...
De ezek szerint, Deamon még tartogatott meglepetéseket. Úgy állt ott, mint egy kisgyerek, aki éppen a világ egyik legizgalmasabb dolgát látja.
Az angyal elmosolyodott ezen.
- Igen... – válaszolt végül. Az ördög lassan nyújtotta ki a kezét. Úgy ért a szárnyakhoz, mintha azok valami kivételesen törékeny anyagból lettek volna. Matt összerezzent, ahogy megérezte a másik kezét. Hiába, nem volt hozzászokva ehhez. Eddig a szárnyait mindig annyira természetesnek érezte. Soha nem gondolt arra, hogy ez ilyen nagy dolog lenne. Zavarba hozta az egész. Felgyorsult a szívverése, ahogy Deamon végigsimított a szárnya mentén.
- Gyönyörűek... – suttogta az ördög. Matt nem igazán volt biztos benne, hogy jól hallotta. De mikor Deamon hirtelen odahajolt, és egy csókot nyomott a tollakra, kezdte elhinni. Döbbenten fordult a fekete hajú fiú felé, aki, erre ügyet sem vetve, egyre több csókkal borította a szárnyát, majd szépen lassan áttért a vállára is. Eközben átkarolta a derekát, és közelebb húzta magához...
- Nn-nee...! – tiltakozott Matt, majd amilyen gyorsan csak tudott, kievickélt az ördög karjaiból. – Nemsokára indulnunk kell... – jelentette ki, és próbált nyugalmat erőltetni magára, bár még mindig fülig volt vörösödve. Pár pillanat alatt eltüntette a szárnyait, és szembe fordult lakótársával, aki méltatlankodva sóhajtott egyet.
- Nyavalyás iskola... Pedig egész jól indult ez a nap...

- Végre itthon. Ha még egy órát végig kellett volna ülnöm, esküszöm, kiugrom az ablakon! – panaszkodott Deamon, mikor benyitott a lakás ajtaján.
Mögötte Matt csak mosolygott ezen. Neki ez inkább csak egy kis változatosságot jelentett, ami kitöltötte a napjait. Viszont, az ördög elég hamar beleunt a középiskolás szerepkörbe.
Az angyal beakasztotta száradni az esernyőket a fürdőszobába. Napok óta esett már. Ennek köszönhetően, Deamonnak sem volt kedve sehová menni aznap. Így, mikor már jó ideje élvezhették egymás társaságát, ami egészen pontosan annyiból állt, hogy miután ettek valamit, a vörös hajú fiú elvonult a szobájába, az ördög pedig levetette magát a kanapéra, kopogtak Matt szobájának ajtaján. Pár pillanat múlva, választ sem várva, benyitott Deamon.
- Esetleg zavarok? – kérdezte a könyvéből éppen akkor felpillantó angyaltól, majd szélesen elvigyorodott.
- Ha igen a válaszom, akkor sem hagysz békén. – jegyezte meg a kérdezett.
- Jogos. Mit szólnál, ha megnéznénk egy filmet?
- Moziban? – vonta fel a szemöldökét Matt.
- Nem. Itt. – magyarázta az ördög. – Ilyen időben az utcára sincs kedvem kimenni... Vagy esetleg van más ötleted a délután további részére? Mert nekem lenne... –jegyezte meg egy félre nem érthető vigyor kíséretében Deamon.
- N-nem! Jó lesz a film! – szabadkozott fülig vörösödve az angyal, majd követte lakótársát a nappaliba...

Körülbelül húsz perc múlva, miután már mindketten a tv képernyőjére meredtek, és miután az ördög már minden lehetséges testhelyzetet kipróbált, válogatott szenvedő sóhajtások közepette, végül Mattre szegezte tekintetét, aki nem igazán bírta a vizslató szemeket, így rövid időn belül kifakadt:
- Mi van már? – kérdezte egy kissé talán túl hevesen, mire Deamon csak elvigyorodott. Majd miután lenyugodott, elmagyarázta.
- Figyelj. Én belátom, hogy ez a kanapé elég nagy, de abban semmi pláne, hogy te ott gubbasztasz az egyik végén, én meg itt a másikon.
- Nekem jó így. – vágta rá azonnal az angyal.
- Nekem nem...
- Miért, mit szeretnél? Üljek talán az öledbe? – gúnyolódott Matt.
- Hát, ha te azt szeretnéd... – válaszolt az ördög, miközben próbálta elfojtani vigyorát.
- Nem gondoltam komolyan...! – fakadt ki Matt, fülig vörösödve, és elfordult a másik irányba.
- Én viszont igen... – jelentette ki Deamon, és mielőtt az angyal bármit is tehetett volna, átkarolta a vállát, és közelebb húzta magához.
Matt pár pillanatig csak döbbenten pislogott maga elé. Meg sem próbált szabadulni, tudta, hogy nincs rá sok esélye. Valamint, annak ellenére, amit mondott, nem is érezte annyira rossznak a helyzetet. Kis idő múlva, azon kapta magát, hogy fejét az ördög vállán pihenteti. Deamon a hajával babrált, ő pedig, kényelmesen nyúlt el mellette. Nem is igazán figyelt már a filmre. Inkább, lehunyta a szemét, és az ördög szívverését hallgatta. Megnyugtatta az az egyenletes ritmus...

Deamon a film ismétlődő hangjaira ébredt. Az már rég véget ért, így most a menü alatt futó jelenetet játszotta a dvd, valószínűleg már órák óta. Kinézett az ablakon. A Nap már rég lement, odakint már csak az utcai lámpák adtak némi világosságot. A szobában is félhomály uralkodott. Hallotta Matt szuszogását, aki még mindig békésen aludt a vállán.
Érezte, hogy a nyaka rettenetesen elgémberedett, ezért megforgatta a fejét, de csak óvatosan, nehogy felébressze az angyalt. Nem bánta, ha még egy kicsit ott kell ülnie vele...
- Aranyosak vagytok így együtt... – a hang a háta mögül hallatszott. Az ördög egy pillanatra megdermedt, majd Mattől megfeledkezve, hirtelen fordult hátra. Egy darabig csak meredt a félhomályba, mire ki tudta venni az idegen sziluettjét.
- Auu... – nyöszörgött az angyal, és az orrát dörzsölte. – Ez mégis mire volt jó? – fordult mérgesen Deamon felé. Majd egy pillanatra ős is megdermedt. Érezte azt az erőt, ami az idegenből áradt. Lassan fordult hátra, hogy lássa, kivel is állnak szemben. Nem igazán értette a helyzetet, és az sem segített rajta, hogy mellette az ördög fáradtan elnevette magát...
- Lennél szíves elárulni, hogy minek köszönhetem a látogatásod, Diana...?

Unmatched 08

2011-10-31T09:24:00.003-07:00

Világ

A csók meglepte az ördögöt. Olyannyira, hogy pár másodpercig el sem hitte, hogy valóban megtörtént a dolog. Teljesen másra számított Mattől...
Azt, amit tett, jóformán az angyal sem akarta felfogni. Ráadásul, miután Deamon megragadta a kezét, és elindult a szobája felé, komolyan kezdett gondolkodni azon, hogy megfordul és elrohan... De mire észbe kapott, már az ágyon találta magát, és Deamonnak út közben, még az ingjétől is sikerült megszabadítania. Tiltakozásra azonban nem maradt ideje, ugyanis az ördög onnan folytatta, ahol abbahagyta. A vigyorából pedig, az angyal arra következtetett, hogy nagyon elégedett a sikerével.
Azért, nem adta meg magát olyan könnyen. Ellenkezett, bár, mindketten érezték a dolog komolytalanságát, így Deamon mosolyogva szabadította meg a többi ruhadarabjától is. Úgy érezte, mintha köd telepedett volna az agyára. Egy kellemes tompaság, ami kizárta a külvilágot, mindazt, ami miatt aggódnia kellene, és csak az ördögöt hagyta meg. Minden elhomályosult. S bármennyire is zavarba hozta a dolog, a teste készséggel válaszolt Deamon minden egyes cselekedetére. Beleremegett minden egyes csókba, érintésbe...
Egy idő után benne is felébredt a vágy. Elengedett minden egyes kapaszkodót. Nem keresett kiutat, nem akart magyarázatot találni arra, hogy miért vele történik ez. Átkarolta az ördög nyakát, és úgy döntött, ha többet nem is lehet, de akkor, azon az éjszakán, szeretni fogja...

Deamon Mallett nem egy olyan alak volt, aki sokáig időzött volna valakivel. Inkább az egyéjszakás kapcsolatairól volt ismert, mint hűségéről. Szép számmal akadtak már, akik megfordultak az ágyában, de mégis, úgy érezte, soha, senkivel nem volt még olyan figyelmes, mint az angyallal. Általában, ha valakit meg akart szerezni, a vágy hajtotta, de ami Mattet illeti... volt valami más is... Talán a kíváncsiság? Hiszen, ő egy angyal. Maga sem tudta, miért akarta megszerezni őt. Eszébe jutott, mikor azt mondta neki, nem az esete. Nem hazudott. De hiába is próbálta keresni az okát, nem lelte. Nem tudta megmagyarázni miért is vágyik rá ennyire.
Úgy bánt az angyallal, mintha porcukorból volna. Olyan óvatosan tette a magáévá, amennyire csak tudta. Mégis, tisztában volt vele, hogy fájdalmat okoz neki. Halotta, mikor felszisszent. Érezte, hogy az ölelése szorosabbá válik. Látta, a szemében összegyűlt könnyeket... De egyetlen hanggal sem kérte, hogy hagyja abba, így nem állt meg. Egy idő után már ő sem bírta teljesen visszafogni magát. Gyorsított a tempón, és bár az angyal először fájdalmasan szisszent fel, hamarosan már nem bírta visszatartani a hangját. S a fájdalom hamarosan élvezetté alakult...

Matt szinte azonnal elaludt az ördög karjaiban, aki tűnődve fürkészte az arcát. Jó pár dolog az eszébe jutott, de úgy döntött, később is ráér foglalkozni velük. A dolgok sokkal jobban alakultak, mint várta. Elmosolyodott, és közelebb húzódott az angyalhoz. Egy kis ideig még élvezni akarta a helyzetet...

Kutyaugatás. Ez volt az első dolog, ami Matt Valley tudatáig eljutott másnap reggel. Nem éppen a legkellemesebb ébresztő volt, de egy biztos: végleg kirángatta az álmok világából a fiút. A szemét azonban még pár percig nem nyitotta ki. Furcsállta, hogy az ébresztő óra nem csörgött még, de mivel semmi kedve nem volt felkelni, nem igazán törődött a dologgal. Inkább, csak hallgatta a csendet. Aztán, feltűnt neki, hogy talán túlságosan is nagy a csend...
Hirtelen ült fel, hogy körbenézzen a szobán, és nem tévedett. Deamon tényleg nem volt ott. Gyorsan az órára kapta a pillantását...
- Mi a...? –kezdte félig csodálkozva, félig pedig dühösen. Az óra ugyanis fél 11-et mutatott. – Fenébe... Miért nem ébresztett fel? –motyogta magának, de valahogy egyáltalán nem bánta, hogy nem kellett iskolába mennie.
Hátát az ágy támlájának döntötte, és úgy nézet körbe a szobában. Az ajtóban, a földön megpillantotta az ingét... Belepirult, ahogy eszébe jutottak az előző éjszaka eseményei...
De nem csak ezek tértek vissza, hanem az aggodalma is... Megrázta a fejét, hogy elhessegesse a gondoltatokat, majd úgy döntött, ideje felkelni.
Azonban csakhamar rájött, miután vett egy fürdőt, és evett is, hogy nem nagyon tud mihez kezdeni. Végül, miután céltalanul körbesétálta a lakást, letelepedett a kanapéra, és bekapcsolta a tv-t. Nem igazán figyelt az adásra, gondolatai minduntalan elkalandoztak, s bármennyire is próbálta kikerülni, újra és újra a lehetséges következményeknél lyukadt ki. Nem igazán akarta, hogy megtudják, mit tett... Pontosabban, mit tettek. Bár, ahogy belegondolt, nem igazán hitte, hogy az ördögnek ez bármilyen büntetést jelentene...
Ahogy Deamonra gondolt a gyomra görcsbe rándult. Ránézett az órára, ami szerint 2 óra múlva kell, hogy megérkezzen. Nem igazán értette, miért izgul emiatt. Bár, fogalma sem volt, mit mondhatna neki ezek után...
Nehéznek érezte a fejét, éppúgy, ahogy az egész testét. Bár sokáig aludt, még így is fáradt volt, úgyhogy ledőlt a kanapéra, és megpróbálta kiüríteni az agyát...

Kulcscsörgés, és ajtócsapódás hangjára ébredt. Észre sem vette, mikor aludt el. De még teljesen felébredni sem volt ideje, mikor belépett a nappaliba Deamon. Ahogy megpillantotta az angyalt, elmosolyodott.
- Szia. –köszönt, és elindult felé –Ennyire kifárasztottalak volna? –kérdezte felvont szemöldökkel.
Matt olyan gyorsan ült fel, ahogy csak tudott, majd a kanapé egyik végébe húzódott.
- Hülye... –vágta hozzá az ördöghöz köszönés helyett, aki ezen egyre csak vigyorgott. Az angyal érezte, hogy lángol az arca. – Miért nem ébresztettél fel reggel? –kérdezte hirtelen.
- Próbáltalak. Egyszer... De félálomban azt motyogtad, hogy hagyjalak békén. Úgyhogy, hagytalak is. –magyarázta Deamon, majd, miután a táskáját egy elegáns mozdulattal a kanapé mellé dobta, letelepedett az angyal mellé.
- Remélem, nem mondtál semmi hülyeséget... Mármint, hogy miért hiányzom... –Matt érezte, hogy egyre inkább zavarban van.
- Nem. –felelt az ördög. –Nem mondtam hülyeséget, csak elmeséltem mindent. A részleteket persze nem ecseteltem, de... –nem bírta befejezni, ugyanis, ahogy az angyal arcára nézett, elnevette magát. Az ugyanis egyszerre volt dühös, ijedt és hitetlenkedő.
- IDIÓTA! –fakadt ki Matt, és hozzávágta az ördöghöz az egyik díszpárnát. Deamon miután lenyugodott, folytatta:
- Na jó, igazából azt mondtam, hogy megfáztál... Bár, szerintem ez körülbelül annyira hihető, mintha azt mondanám, hogy a nagymamám megette a házi feladatomat... –fejtette ki a véleményét komolya arccal.
Matt elnevette magát, de egy pillanat alatt leolvadt az arcáról a mosoly, mikor az ördög hirtelen hozzá hajolt és megcsókolta. Miután elváltak egymástól, az angyal rémülten kapta a szája elé a kezét.
- Mégis mi...? –kérdezte, és érezte, hogy a szívverése legalább a háromszorosára gyorsult. Deamon azonban ismét elvigyorodott, mielőtt válaszolt.
- Ma még nem kaptam „üdv itthon puszit". –jelentette ki elégedett arccal.
- Mióta kellene kapnod? –kérdezte megjátszott dühvel, de felettébb zavarban a vörös hajú fiú. – És... ezt én nem igazán nevezném puszinak...
- Mostantól majd kapok minden nap. –Nevette el magát Deamon, majd ismét az angyal felé fordult, arca azonban már sokkal komolyabb volt. – Azért, örülök, hogy rendben vagy.
- Hm? –nézett rá értetlenül a másik.
- Tudod, eszembe jutott az a lehetőség is, hogy majd elküldesz a fenébe, vagy mély depresszióba zuhansz, esetleg örökre bezárkózol a szobádba... De sokkal jobb így. –felelt az ördög, majd halványan elmosolyodott, és felállt a kanapéról.
Egy végtelenül hosszú percig mindketten hallgattak, majd a csendet ismét a fekete hajú fiú törte meg.
- Azért... ha jól sejtem, nem dőlt össze a világod...
Matt összébb húzta magát ültében. Eltűnődött azon, amit az ördög mondott. Tényleg nem lett más semmi. Úgy érezte, minden rendben van. Tudta, hogy majd valamikor szembe kell nézni azzal, amit tett. Ami mások szerint talán bűn, de szerinte semmiképp. Tényleg nem történt semmi eget rengető, semmi rossz... Minden nyugodt volt abban a percben, és akkor nem érdekelte, hogy mi lesz később...
Felnézett Deamonra, aki komoly arccal állt előtte.
- Nem. –felelte – De azért... már nem teljesen olyan, mint volt...

Unmatched 07

2011-10-31T09:24:00.001-07:00

Túl közel

Matt Valley arra ébredt, hogy rettenetesen zsibbad a jobb karja. Álmosan pislogott körbe, a szinte vaksötét szobában. Megpróbált szabadulni kényelmetlen helyzetéből, de amint megmozdult, a mellette fekvő személy közelebb húzta magához. Azonban így csak még jobban ráfeküdt a karjára. Egy pár másodpercig csak bámult a sötétbe, majd hirtelen átfordult a másik oldalára.
Ahogy a szeme kezdte megszokni a sötétet, egyre jobban kirajzolódott előtte a fekete hajú fiú arca. Egy kis ideig nézte, de az alvó arc nem változott semmit. Ugyanolyan nyugodt maradt.
Lehunyta a szemét, de nem bírt elaludni. Ahogy a másikat nézte önkéntelenül is eszébe jutottak az elmúlt pár hét eseményei.
Két hét telt el azóta, hogy Deamon először megcsókolta, és már majdnem egy hete, minden nap együtt aludtak. De nem történt semmi. Noha eddig úgy érezte, hogy távol áll tőle a dolog, most mégis itt feküdt az ördög mellett, aki átkarolta a derekát, és békésen aludt. Bármennyire is gyötörték az aggályai, hiszen tudta, hogy ez rossz, és nekik, jóformán szóba állniuk sem lenne szabad, valahogy megnyugtatta, ha a fiúval volt.
Valahogy egyre jobban kezdte megszokni Deamont. Hozzá igazodott. Megszokta a csókokat is, amikből az ördög egyre többet követelt. Hozzászokott az öleléséhez, a kutató ujjakhoz a pólója alatt... Tudta, hogy az ördög többet akar, mégsem engedte neki...
Az utcán megszólalt egy autó riasztója. Deamon a fejéra húzta a takarót, és morgott valamit álmában.
Az angyal elmosolyodott. Nap közben sosem láthatta ilyen békésnek Deamont. A legjellemzőbb a mosolya volt, amit le sem lehetett olvasztani róla. A mosoly, amiért az osztály lány tagjainak a fele oda volt. De úgy tűnt, csak Matt tudta, hogy reménytelenül.
Furcsa módon az ördög nem verte nagydobra, hogy enyhén szólva is több van köztük az átlagos lakótársi viszonynál. Amiért Matt igen hálás is volt. Szilárd meggyőződése volt, ugyanis, hogy ha ez bekövetkezne, kivándorolna az országból...
Nem akarta, hogy bárki is tudjon az egészről. Még saját magának is nehezére esett beletörődni. Nem arról volt szó, hogy kényszerből ment volna bele a dologba... Inkább, csak saját magát is meglepte, hogy milyen hamar megváltozott minden. Hiszen, eleinte még csak a közelébe sem akarta engedni a fiút, most meg...
Matt sóhajtott egyet. Kezdte magát újra álmosnak érezni.
Még mindig voltak kételyei a dologgal kapcsolatban. Jó régen a tudatába égett már, hogy ez nem helyes, és hiába érezte, hogy ez nem igaz, valahol belül néha-néha megszólalt egy hang, és emlékeztette erre. El sem tudta képzelni, mi lesz, ha az Égiek megtudják mi történt vele, amíg nem volt kapcsolatban velük... Bizonytalan volt, még magát illetően is. Érzett valamit az ördög iránt, de nem nevezte volna szerelemnek. Valami kötődés... vagy valami, ami vonzza felé. Egy ismeretlen dolog. És éppen ez volt az, ami bizonytalanná tette...
Miért történik vele ez...?
Miért...pont vele...?
Hogy...ha...

Az óra csörgése hirtelen rángatta ki az angyalt az álmok világágból. Deamon morogva kapcsolta ki a készüléket, majd visszahanyatlott a párnájára, és fejére húzta a takarót.
- Nem akarok felkelni... –panaszkodott. – Minek kell suliba menni?!
Miután átestek a szokásos reggeli rituálén, ami annyiból állt, hogy miután Matt nem tudta meggyőzni az ördögöt, hogy másszon ki az ágyból, közölte, hogy elmegy nélküle. Ezek után Deamon bosszúsan ugyan, de elkezdett készülődni. De mivel ezt szörnyen lassan tette, egyre gyakrabban történt, hogy éppen csak beértek órára, rosszabb esetben viszont el is késtek. A tanárok számon kérték már rajtuk ezt. Az angyal nem szívesen gondolt vissza erre... Az osztályfőnökük véleménye szerint, aki észrevette, hogy azóta vannak ezek, mióta együtt laknak, Deamon az, aki elrontja Mattet. Sajnos azt nem vette észre, hogy ezen a ponton a fekete hajú fiú milyen erősen próbálta visszatartani előtörő nevetését.
Angela pedig kifejezetten örült, hogy ilyen jó barátok lettek. Matt elég rosszul érezte magát a dolog miatt, hiszen utált hazudni, vagy akár titkolózni. Annak azonban örült, hogy a lány már nem aggódik miatta...
- Boldog vagyok, hogy ilyen jól kijössz vele. –jelentette ki aznap is a lány.
- Deamonra gondolsz? –kérdezett vissza az angyal, bár tudta a választ.
- Igen. Tudod, ti eléggé különböztök, de szerintem ezért lehettek olyan jó barátok. –mosolygott Angela. Matt pedig eléggé kínosan érezte magát. A lány rátapintott a lényegre. Ők ketten teljesen különböztek...
- Talán igazad van... –felelt az angyal, és elnézett a terem másik vége felé, ahol Deamon épp egy pár osztálytársukkal nevetett valamin.
- Egy kicsit aggódtam miattad... –folytatta a lány- Mert eddig nem igazán jöttél ki a többiekkel. Nem is igazán beszélgettél velük...
- Én ilyen vagyok. Jól megvagyok magamnak. –válaszolt a fiú. –Ráadásul, veled is beszélgetek, vagy nem?
Angela erre ismét elmosolyodott. Matt néha nem is értette, miért kellett pont miatta idejönnie. Hiszen a lány mással nem is nagyon tűnt ki a többiek közül, mint a kedvességével. Tényleg nagyon odafigyelt másokra. Ez lenne az, amiért szemmel kell tartania? Gyakran felmerült benne a kérdés, de végül mindig abban maradt, hogy vár. Ki tudja, mi történhet még...

A nap már lemenőben volt, mikor Matt benyitott a lakás ajtaján. Nem számított rá, hogy ilyen sokáig bent kell maradnia. Futár lévén, hozzászokott ahhoz, hogy rengeteget kell rohangálnia, egyik helyről a másikra, de aznap különösen fáradtnak érezte magát. És ennek az egyetlen oka az volt, hogy az egyik eset szépen elhúzódott, így két órán keresztül kellett várakoznia egy cukrászdában. A végén már alig bírta, kezdett rosszul lenni az édes illattól. De ami a legrosszabb volt, hogy a ruhájába és a hajába is teljesen beleívódott. Még, ahogy belépett a nappaliba is, érezte magán a sütemények szagát.
- Szia! Látom végeztél... – lépett ki a szobájából Deamon, majd megindult a konyha felé.
- Öh...igen, szia... –motyogta az angyal, és már indult is volna a saját szobája felé, mikor lakótársa megszólalt.
- Mi ez az édes illat? –kérdezte hirtelen.
- Hm... semmi... –felelt zavartan Matt, és hátat fordított a másiknak.
- Ez te vagy? –tudakolta az ördög, és próbálta elfojtani a nevetését. – Mégis mit csináltál? Cukorban fürödtél?
- Hagyjuk...! –sziszegte a vörös hajú fiú, és már nyúlt a kilincs felé, mikor a másik elkapta a kezét.
- Most dühös vagy? –kérdezte, s bár a hangja komolyan csengett, az arcán egy titokzatos félmosoly bujkált.
- Nem, nem vagyok. –felelt higgadtan.
- Akkor jó... –mondta Deamon, majd közelebb hajolt az egyre inkább elvörösödő angyalhoz, és beleszagolt a hajába. – Szeretem az édes dolgokat... –jelentette ki, és egy csókot nyomott a fiú arcára, majd az ajkait vette célba.
Matt eleinte próbált szabadulni, de hamar belefeledkezett az ördög ölelésébe, akinek kezei felfedezőútra indultak az angyal testén. A vörös hajú fiú igazán csak akkor eszmélt fel, mikor a kanapén találta magát, Deamon pedig épp az ingjét kezdte el gombolgatni.
És most következhetett volna a szokásos jelenet, amiben Matt melegebb éghajlatok felé küldi az ördögöt, aki dühösen, és egy kissé csalódottan, de felhagyott volna a próbálkozással... De most még csak tiltakozni sem volt ereje...
Éppen ezért az ördög folytatta, amit elkezdett. Egyre lejjebb haladt a fiú testén, apró csókokkal borítva minden egyes, az ing alól előbukkanó szabad területet...

Mattben azonban ismét felmerültek a kérdések... Vajon mi történik akkor, ha hagyja, hogy történjenek a dolgok? Tényleg olyan rossz lenne ez? Ha igen, akkor miért nem képes így érezni? Nem tudta, melyikre mi lenne a helyes válasz. Nem bírt dönteni. Nem tudta, engedjen-e az ördögnek...
Azonban gondolatai, Deamonnak köszönhetően, kezdtek egyre jobban elhomályosodni. A fiú ugyanis, éppen a nyakát harapdálta, ami az angyalból egyre sűrűbb sóhajokat csalt elő.
- Matt... –szólalt meg kissé rekedten Deamon, és megtámaszkodott a fiú fölött. – Ha... ha nem mondasz semmit... –szakította meg mondandóját egy futó csókkal -...folytatom...
Az angyal nem tudta mit feleljen. Hirtelen megtelt a feje mindennel. Nem tudott dönteni. Félt a következményektől. Ugyanakkor valahol ő is akarta ezt. Bár inkább leharapta volna a nyelvét, mintsem kimondja...
A szívverése legalább a háromszorosára gyorsult az átlagosnak. Talán Deamoné is. Túl sokat várt már így is...
Annyi kérdés és kétely volt benne, mégis úgy érezte, teljesen üres a feje...
Nem bírt dönteni...
Túl sok volt a „ha" és a „de"...

Nem...

- Matt... –suttogta az ördög.
DÖNTS! Ordította egy hang a belsejében.
Felnézett a fekete hajú fiúra, aki várakozva fürkészte az ő arcát. Matt sóhajtott egyet.
- Um...Én... – Vége. Döntött. Nem tudta, hogy az e a helyes lépés, de elszánta magát. Jóllehet, a pillanat szülte, spontán elhatározás volt, de abban a percen, azt érezte jónak.
- Én... – kezdte megint, de nem fejezte be a mondatot. Helyette inkább óvatosan megérintette az ördög arcát, és lehúzta magához egy csókra...

Unmatched 06

2011-10-31T09:23:00.000-07:00

Már nem számít...

Lassan kezdett el ébredezni. Az agyában már ott volt a biztos tudat, hogy reggel van, mégsem volt kedve kikelni az ágyból. Még csak a szemét sem akarta kinyitni. Vissza akart menni az álmok világába, csak még egy kicsit. Szeretett aludni. Nem azért, mert szüksége volt rá, hogy a teste feltöltődjön. Nem. Szeretett aludni, mert álmodott. Hiszen, az ember az egyetlen lény, aki képes álmodni. Így, mikor a Földre küldték, újra embernek érezhette magát. Igen, hiszen, ő is volt ember. Valamikor, talán nagyon régen, talán alig pár éve.
De hiába, csak a tudat volt meg, az emlékek nem. Pedig tudni akarta, mit követhetett el életében. Hogy miért érdemelte azt a sorsot. Hogy miért került oda lentre. Arra a helyre, aminek a nevét gyűlöli kiejteni a száján. Mégis, kiérdemelte, hogy elhagyhassa. Szánalmas. Már életében is az lehetett, ha oda került...
Ezek a gondolatok végképp elvették a reményeit az alvástól. Már teljesen éberen feküdt az ágyban. Nem a sajátjában, tudta. Fülelt, hátha hall valamit. De semmi nem utalt arra, hogy az angyal még ott lenne.
Számított erre...
Ez esetben, az angyal vagy a közelébe sem akar majd menni jó ideig, vagy...
Vagy mi?
Tegnap megindult valami... Hát igen, érzelmek terén, nem volt túl határozott. Egy éjszakás kalandjai voltak már, bőven, de ahhoz nem kellenek érzelmek. Nem. Épp ezért voltak jók.
De az angyal nem ilyen volt. Túl érzékeny. Vele nem lesz könnyű dolga...
Pár másodpercnyi csend után, úgy döntött kinyitja végre a szemét. Pislogott párat, és vett egy mély levegőt. Felült az ágyban, hogy körbenézzen. Mióta itt élt, nem járt még az angyal szobájában. De pont olyan volt, mint képzelte. Egyszerű. Bár, talán makulátlan rendet várt volna a fiútól, ennek ellenére hevertek szétdobálva dolgok a helyiségben. Erre elmosolyodott.
Hangot hallott a nappali felől, úgyhogy feltornázta magát, és az ajtóhoz sétált. De nem volt ideje még csak a kilincshez hozzáérni sem, mikor az ajtó óvatosan kinyílt. Még épp hátra tudott lépni, nehogy beleütközzön.
Lakótársa igen meglepett arcával találta szembe magát. Erre elmosolyodott, és megállapította, hogy olyan gyorsan, olyan mértékben senki sem képes elpirulni, mint az angyal.
Azt várta, hogy hátat fordít neki, vagy elküldi melegebb éghajlatok felé. Ilyesmit, és határozottan nem azt, ami történt. Nem azt, hogy a fiú egy halvány mosoly kíséretében, bár fülig vörösödve, köszön neki.
- Jó reggelt... –mondta lehajtott fejjel. Ez határozottan meglepte az ördögöt. De annyira azért mégsem, hogy ne viszonozza, egy vigyor kíséretében.
- Jó reggelt! Azt hittem, hogy szóba sem fogsz állni velem, a tegnapi után... –mondta.
Matt hirtelen felkapta a fejét. Arcáról eltűnt a mosoly.
- Én... –kezdte, de a hangja valahogy cserben akarta hagyni – Köszönöm...
- Tessék? –kérdezte zavartan Deamon.
- A tegnapit... –magyarázta az angyal lesütött szemmel.
Az ördög nem válaszolt. Nem tudott mit mondani. Inkább csak nézte az előtte álló fiút, akinek a figyelme a küszöb felé összpontosult. –Bemehetek? –kérdezte végül.
Deamon nem felelt, csak bólintott, és arrébb lépett. Figyelte, ahogy elsétál mellette, majd tanácstalanul megáll a szoba közepén.
Szent... Ez volt az első dolog, ami az ördögnek eszébe jutott. Jóllehet Matt elrejtette a szárnyait, így semmi sem utalt arra, hogy angyal, mégis, látszott rajta. Tudta azt is, hogy a fiú „csak" egy egyszerű angyal. A magasabb rendű lényeket nem küldenék ilyen feladatok elvégzésére. Mégis... valahogy csodálta azért, ami... hiszen, ha Matt valaha ember volt, valami nagyon nemes tettet kellett elkövetnie ahhoz, hogy angyallá legyen. Más dolog a mennybe jutni, és szintén más az, ha valaki kiérdemli azt a tiszteletet, hogy Isten küldötte legyen...
Deamon sóhajtott egyet. Neki egyik sem sikerült...
Nem szeretett sokat sajnálkozni ezen. Az idő múlásával puszta tényként kezelte. Az lett, ami... ördög... Soha nem gondolta úgy, hogy ez rossz lenne. Sőt, néha megvoltak a maga előnyei...
Két lépéssel eltüntette a köztük lévő távolságot, megragadta a vörös hajú fiú vállát, majd maga felé fordította, és, mielőtt az bármit is tehetett volna, megcsókolta. Meglepte, hogy az angyal mennyire engedelmes. Nem próbálta ellökni magától, inkább belesimult az ölelésébe.
Mikor aztán egy kis idő múlva elváltak egymástól, az ördög egy meglehetősen vörös, és zavart Mattel találta szembe magát, aki kerülte a tekintetét. A két keze közé fogta arcát, és úgy kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Lennél szíves elárulni, hogy mi ez a drasztikus változás? –kérdezte, és valamiért még magát is zavarta a cinikus hangneme...
- Miről beszélsz? –kérdezett vissza az angyal, bár mindketten érezték, hogy nem komolyan. Inkább, amolyan időhúzás képen.
- Esetleg arról, hogy két napja még igen hevesen tiltakoztál... –felelt Deamon.
Matt nem felelt rögtön... Lehunyta a szemét, és vett egy mély levegőt, mintha próbálná nyugtatni magát, lerázta magáról az ördög karjait, és hátrébb húzódott.
- Én... azt hiszem... –kezdte, de a hangja folyton elakadt- Már nem számít mi történik... Nem tudok beszélni velük... Az Égiekkel... Nem tudom, mit kellene tennem. Már nem érdekel, történjék bármi...
- Nem tetszik ez a depressziós hangnem... –szólalt meg Deamon, majd hirtelen magához rántotta az angyalt, és megcsókolta. A vörös fiú először meglepődött, majd kétségbeesetten próbált szabadulni. Nagy nehezen, sikerült eltolnia magától az ördögöt.
- Azt mondtad, nem számít, mi lesz... –jegyezte meg vigyorogva.
- Nem így gondoltam! –fakadt ki Matt, és, bár dühösnek kellett volna éreznie magát, nagyon is boldog volt.
- Hogy te milyen könnyen elpirulsz... –állapította meg még mindig mosolyogva Deamon. – Aranyos...
- Ne mondj ilyet! Idióta! Eressz! –követelte, és kiverekedte magát a másik szorításából, majd elindult a nappali felé.
- Akkor is az. És sokkal jobb, ha mosolyogsz... Őszintén szólva, nem nagyon értek a vigasztaláshoz, szóval, ha nem muszáj, ne sírj... nem bírom... –indult utána a fekete hajú fiú.
- Hidd el, nem állt szándékomban tegnap...! –fordult vissza Matt, de nem tudta befejezni.
- Nem azért... –vágott közbe az ördög, tőle szokatlanul lágyan –Csak, nem szeretem... Mert igaz, amit mondanak.
- Tessék?
- Szóval... amit mondanak, hogy a legszomorúbb dolog a világon... ha egy angyal sír. Ez igaz. –felelt Deamon.

Matt döbbenten nézett az ördögre. Nem értette, miért mondta ezt, és azt sem értette, miért kezdett gyorsabban verni a szíve. De valahogy boldognak érezte magát, még ha ott is bujkált benne a kétely, most nem adott hangot magáról. Akkor, úgy érezte, tényleg nem számít, bármi is lesz. Talán megérné hagyni, hogy minden úgy legyen, ahogy a sors akarja. Talán nem lesz olyan rossz ez az egész, és talán ő is tévedhet. Remélte, hogy így van...
Mikor ismét megszólalt, már mosolygott.
- Ha zavar... akkor azt hiszem, megpróbálom mellőzni... Remélem, hogy nem lesz okom rá...

De ahogy kimondta, a kétely felmordult benne, helyet követelt magának az érzései közt. Nem tudta, meddig fog tartani az egész, de úgy érezte, most minden úgy jó, ahogy van. Egyelőre nem akart hallgatni az aggályaira.

Unmatched 05

2011-10-31T09:21:00.002-07:00

Jó és rossz

A falak leomlottak... Nem úgy, ahogy az angyal gondolta, szépen, lassan, fokozatosan, úgy hogy egyszerűen elhalványulnak. Nem. Az egész egy pillanat műve volt, és a falak, amik az angyalt védték, hatalmas robajjal, másodpercek alatt omlottak össze.
Matt mégsem volt ideges. Teljesen megnyugodott. Nem próbálta ellökni magától az ördögöt... lerázni magáról a karjait. Nem tett semmit. Hagyta, hagy történjenek maguktól a dolgok.
Csak akkor próbált szabadulni, mikor már alig kapott levegőt. Deamon hátrébb húzódott, de nem engedte el az angyalt.
Matt nem volt dühös. Nem volt zavarban. Valahogy, furcsán üresnek érezte magát. Egyszerűen nem érzett semmit.
- Az a kulcsos húzás, szemét dolog volt... –jelentette ki az angyal, és maga is meglepődött, miért hozta fel ezt.
- Ugyan már. Hiszen ördög vagyok, ez még bőven belefér. –felelt ismét vigyorogva Deamon, és ellépett lakótársától. Kivette a zárból a kulcscsomót, és Matt kezébe nyomta. – De lássd, milyen kedves vagyok, most vissza is kapod. –mondta, majd egyszerűen besétált a lakásba.
Az angyal tétován nézett a fiú után. Majd pár másodpercnyi csend után, lassan becsukta a bejárati ajtót, és elindult a szobája felé.
Lassan, szinte gépiesen mozgott. Próbált mindent úgy intézni, hogy még véletlenül se juthassanak eszébe a történtek. Megpróbálta kirekeszteni azt, ami történt. Azt, amit érzett.
Még az is megfordult a fejében, hogy voltaképpen jó is, hogy nem láthatják fentről.
Fogalma sem volt, hogy mászhatna ki ebből.
Egyáltalán miből is? Ezen el kellett gondolkodnia egy percre. Hiszen, nem történt semmi még. Na jó, nagyon is sok minden történt. Túlzottan is sok egy pár naphoz. De valójában semmi olyasmi, amiből „ki kellene mászni". Hiszen Deamon nem akar járni vele... Ó te jó ég... Valószínűleg csak azért csinálta, hogy bosszantsa. Talán. Vagy, ha...
A gondolatmenetet gyomra korgása szakította meg. Észre sem vette, mennyire elment már az idő. Odakint már sötétedett, nem csodálta hát, hogy éhes. Reggel óta egy falatot sem evett, hiszen az iskolában még az ebédlőbe sem ment le, annyira próbálta kerülni az ördögöt. De most muszáj volt valami ennivaló után néznie.
Remélte, hogy nem fut össze lakótársával, és úgy tűnt, a szerencse az ő oldalára állt. A ház teljesen kihaltnak tűnt. De az angyal tudta, hogy nincs egyedül, hiszen nem hallotta, hogy Deamon elment volna.
Próbált csendben maradni, nehogy felhívja magára az ördög figyelmét. Miközben evett, szemét a lakótársa ajtajára szegezte. Ettől azonban csak ideges lett, így alig ment le pár falat a torkán...
Pár perccel később, maga sem tudta pontosan miért, de az ördög szobájának ajtaja előtt állt, és mereven bámult a kilincsre. Az összes érzés, amit a nap folyamán megpróbált elfojtani, most ott bugyogott benne. Dühös volt, amiért Deamon így felforgatta az életét, de ugyanakkor bizonytalannak érezte magát. Nem igazán tudta, mit tegyen.
Mégis, ott állt az ajtó előtt, de képtelen volt megmozdulni. Pár percnyi néma erőgyűjtés után azonban úgy döntött, mégis bekopog, és szembenéz azzal, ami vár rá. Beszél az ördöggel. Ez volt a célja. Elmondani, amit kellett. Akár mindent.
Halkan kopogott, de abban biztos volt, hogy ha a fiú bent van, meghallhatta. Vett egy mély levegőt. Nyugalom.
De az ajtó nem nyílt.
Az angyal várt. Egyre szaporább lett a szívverése. De egy idő után úgy gondolta, talán tévedett, és nincs is ott a lakótársa. Hátat fordított hát az ajtónak, és lassan megindult a saját szobája felé. Valahogy, kicsit csalódottnak érezte magát. Úgy gondolta, biztos azért, mert végre összeszedte a bátorságát, erre senki sem fogadta. Ilyesmi nyílván csak vele történhet meg...
- Azt mondtam, szabad. –hangzott egy hang mögötte.
Az angyal olyan gyorsan pördült meg, hogy úgy érezte, menten rosszul lesz. Tévedett. Deamon ott volt. Az ajtóban állt, zsebre tett kézzel. Matt úgy érezte, minden bátorsága, amit jó ideig gyűjtögetett, és amire pár perce még olyan büszke volt, szépen cserbenhagyta. Egyszerűen szinte meg sem tudott szólalni. Összeszorult a torka.
- Mit akarsz? –kérdezte az ördög, felvont szemöldökkel. Aztán megjelent az arcán a szokásos magabiztos vigyor. Az angyal döntött.
- Beszélnünk kellene... – jelentette ki.
Deamon arcán átsuhant a meglepettség.
- Hát akkor, mondd. –felelte. Matt azonban nem válaszolt. Agyában ezernyi gondolat cikázott. Szinte égette a tehetetlenség. –Nos? –kérdezte egy kis idő múlva az ördög.
- Fejezd ezt be! –kiáltotta válaszul az angyal. Nem bírt a fekete hajú fiú felé nézni, aki még ez után is mosolygott.
- Mit? –kérdezett ismét. – Mi zavar annyira, hogy így kihoztalak a sodrodból?
- Ne! – sziszegte Matt, mikor az ördög tett egy lépést felé. Egy pillanatra megtorpant, de nem állt meg.
- Talán félsz tőlem? –kérdezte mosolyogva. A szemében furcsa fény égett. Az angyal felettébb rémisztőnek találta ezt a tekintetet, de ha megzsarolták volna, sem vallotta volna be soha. Nem hátrált meg. Valahogy ólomsúlyúnak érezte az egész testét.
Az ördög kinyújtotta felé a karját.
- NE! –csapta el a kezét Matt. –Hagyj békén! –mondta, még mindig fennhangon, de bármennyire is küzdött ellene, hangja könyörgőnek hatott...
Deamon arcáról eltűnt a mosoly. Kezével óvatosan megérintette az angyal karját, aki azonnal összerezzent, majd villámgyorsan megragadta a másik fiú kezét.
- Tényleg... félsz? –a hangja halkan szólt. Tekintetével az angyalt fürkészte, aki azonban lehajtotta a fejét. – Matt? –lépett közelebb hozzá. – Mégis mi... –kezdte volna, de nem tudta befejezni.
- HAGYJ! –kiáltotta magából kikelve a vörös hajú fiú. Aztán, mintha minden ereje elhagyta volna, leejtette a karját, és remegni kezdett. Az ördög meglepetten bámult az előtte állóra, aki félő volt, hogy mindjárt összeesik. Hiába kiabált, mégsem tűnt dühösnek. Inkább olyan volt, mint akit elkapott egy pánikroham.
- Mi a... baj? –kérdezte végül Deamon, hogy megtörje a csendet.
Matt nem válaszolt, csak egy csuklásszerű hangot hallatott. Próbálta visszatartani könnyeit, de nem járt sikerrel. Pár másodperc múlva végigfolytak arcán az első cseppek. És velük együtt előtörtek belőle a szavak is. Azok, amiket próbált elrejteni, maga elől is, talán. Azok, amik bántották, és belülről marták őt. Amik elvették az erejét, és nem adtak semmit, csak kételyeket. Félelmet, és homályt. És egy cseppnyi jót...Vagy rosszat...
- Én... –kezdte, de a hangja folyton elcsuklott. – Én, tényleg... nem értem ezt az egészet... Minden annyira... én annyira összezavarodtam... Már azt sem... azt sem tudom, mi a jó, vagy mi a rossz... Már azt sem tudom, miben higgyek! –az utolsó mondatot már kiáltotta.

Deamon szinte meg sem várta, hogy befejezze. Átkarolta az angyalt, aki azonnal próbált kiszabadulni.
- Eressz! –kérte, de nem engedelmeskedett. Erősen tartotta a fiút, s hiába vergődött az, nem menekült.
- Nyugodj meg! –suttogta. Érezte, hogy az angyal könnyei benedvesítik a pólóját.
- Miért történik ez velem? –kérdezte. Deamon érezte, ahogy belemarkol a felsőjébe. Erősen szorította, mintha csak kapaszkodna.
- Csss... –nyugtatta. –Gyere. –mondta, és elindult az angyal szobája felé. – Jobb lesz, ha most pihensz. –jelentette ki, és az ágya felé kormányozta a fiút. –Engedj el. –kérte szelíden, de Matt nem mozdult.
- Nem! –erősködött. –Ne menj el... –kérte, és közelebb húzta magához az ördögöt. – Te okoztad ezt az egészet... –mondta halkan.
Deamon sóhajtott egyet.
- Jól van... Maradok. – felelte.
Percekig ültek néma csendben. Az ördög és az angyal, egymást ölelve. Egyikük sem szólalt meg. Már nem volt mit mondaniuk.
Matt légzése lassan kezdett elmélyülni. Deamon végigfektette az ágyon, de mivel az angyal még mindig a pólóját szorongatta, kénytelen volt vele maradni.

Percekkel később, mikor a vörös hajú fiú már aludt, az ördög még mindig ott feküdt mellette. Nézte a másik békés arcát, ami még mindig vörös volt a könnyektől.
Már elmehetett volna, ha akar, de nem tette.
Az agyában ezernyi gondolat merült fel.
A délután eseményei kimerítették. Kezdett elálmosodni. Nem tudta, megteheti-e, de mégis úgy döntött, hogy ott marad. Elsöpört egy vörös tincset Matt arcából, majd olyan halkan, hogy csak az éjszaka halhassa, megszólalt.
- Lehet, hogy most valami rosszba tenyereltem bele... –mondta, majd egy sóhaj kíséretében magához húzta az angyalt.

Unmatched 04

2011-10-31T09:21:00.000-07:00

Megtörni

Százszor megfogadta, hogy többet a közelébe sem engedi. Ezerszer megfogadta, hogy többet nem hagyja, hogy ez történjen. Megszámlálhatatlanul határozta el magát, hogy ezt semmiképp nem engedi többször...
Matt egész éjjel nem tudott aludni a történtek után, így bőven volt ideje rágódni a dolgon. Megrémült. De korántsem attól, amit az ördög tett. Felkészült rá, hogy ilyesmi történhet. Vagyis, azt hitte, felkészült. Az rémisztette meg, hogy annyira tehetetlen volt. Nem tudta ellökni magától Deamont.

Vagy nem is akarta...?

Nem, az nem lehet! Matt még a gondolatát is elvetette annak, hogy ő is akarta volna. Dühös volt magára, már csak azért is, hogy ilyen az eszébe jutott. De tényleg... Volt egy perc, mikor teljesen nyugodtnak érezte magát... Mikor Deamon átölelte... NEM! Elég ebből...

A bejárati ajtó kinyílt. Az angyal tisztán hallotta Deamon lépteit. Ismét remegni kezdett. Nem akart találkozni a fiúval... Nem tudott a szemébe nézni. Elviselhetetlennek érezte a gondolatot, hogy hozzáérhet. Feszülten hallgatta a lépteket. Ám, mikor ismét ajtózáródásra lett figyelmes, és a léptek is elhaltak, megnyugodott. Azt sem bánta volna, ha soha többet nem látja az ördögöt...

Észre sem vette, mikor aludt el... Másnap, az óra csörgésére még a szokottnál is nehezebben ébredt. Bosszúsan állapította meg, hogy farmerben aludni nagyon kényelmetlen... Gyorsan kisietett zuhanyozni, majd magára kapta az iskolai egyenruháját... ami jelen esetben csak egy ingből állt. Az évszakhoz megfelelően kétféle ing volt. Egy hosszú és egy rövid ujjú. A galléron és a szegélyeken az iskola színében, azaz kékben pompázó kockás minta. Nem volt túl vészes, hiszen azt vett fel hozzá az ember, amit akart...

Matt feltett szándéka volt, hogy hamarabb elkészüljön, mint a lakótársa. Így nem kell vele együtt mennie. Az iskolában pedig, nem kell tartania Deamontól. Legalábbis remélte. Igaz, hogy az ördög könnyen mondta ki, hogy a saját neméhez vonzódik, de Matt az osztály előtt még egyszer sem hallotta, hogy mondta volna. Hatásos fegyver is lehetne ez egy zsaroláshoz... De az angyal nem érezte képesnek magát erre. Nem, ez nem az ő stílusa... Mellesleg, nem tartotta valószínűnek, hogy lakótársát különösebben zavarná, ha az osztálya tudná az igazat... Matt pedig arra is gondolt, hogy ha az osztály tudná, akkor valószínűleg az egész iskola... Vagyis, elég nagy esélye lenne rá, hogy mindenki azt gondolja, ők nem csak lakótársak...
Az angyal viszont szerette volna megtartani ezt a határt... A határt, amit az ördög nagyon is igyekezett átlépni...

Matt próbálta összeszedni a gondolatait iskolába menet. Egy autó majdnem el is gázolta mikor nem figyelt eléggé. A sofőr pedig válogatott jelzőkkel minősítette szegény angyalt, aki majdnem szívrohamot kapott az út közepén... Ez is Deamon hibája...

A diákok még alig szállingóztak az iskola felé, mikor Matt megérkezett. Azonnal a termükbe sietett, és levetette magát a helyére, majd a padra borult, és próbált kigondolni egy tervet arra, hogyan akadályozza meg... mit is?
Az igaz, hogy Deamon megcsókolta, de egyáltalán nem jelezte, hogy szándékában áll még egyszer megtenni... Talán csak idegesíteni akarta őt. Vagy összezavarni. Akárhogy is, sikerült neki... Büszke lehet magára. De ha mégis... ha mégis megpróbálná meg egyszer, akkor mit tegyen? Nem lökheti el magától, hiszen erősebb nála. Pedig magasabb az ördögnél... Bár, az is igaz, hogy gyengébb... Fizikailag, legalábbis. Lehetetlen helyzet.

Valaki megérintette a vállát. Összerezzent, de megkönnyebbülésére csak Angelaval találta szembe magát.
- Szia! –köszönt a lány. –Hogy-hogy nem Deamonnal jöttél?
- Áh... ő még aludt, mikor indultam... – motyogta az angyal.
- Rosszul nézel ki... –állapította meg a lány. –Valami baj van? Összevesztetek?
- Nem, semmi baj. – legyintett Matt.
- Ugyan, nekem elmondhatod. –mosolygott Angela. – Barátok vagyunk.
- Tényleg semmi baj. De azért kösz... – erőltetett meg egy mosolyt az angyal. Ezt tényleg nem mondhatta el. Bár, az igaz volt, hogy az osztályból igazán csak a lánnyal volt jóban. Ez van. Matt nem volt az a tipikus társasági ember. Pláne, hogy nem is volt ember...
- Akkor rendben. Csak azt hittem történt valami. Deamon kicsit furcsán viselkedett tegnap. –mondta Angela, miközben leült egy székre.
- Hogy érted ezt? –kapta fel a fejét Matt.
- Elég lehangoltnak tűnt. Mintha bántotta volna valami. De nem mondott semmit. –felelte a lány.
- Értem... –motyogta az angyal. Vajon a csók miatt...? Nem, az nem lehet. Deamon sokkal magabiztosabb. Nem, biztos nem a csókkal volt baja.
- Oh, emlegetett szamár. –mosolygott Angela, és az ajtó felé mutatott. Matt arra fordította fejét, és megpillantotta lakótársát, aki meglehetősen rossz állapotban támolygott be az ajtón, és azonnal a helye felé vette az irányt.
- Szia Deamon! –köszönt neki a lány, ezzel elérve, hogy az ördög észrevegye őket.
- Hello! –válaszolt Deamon, pillantása találkozott az angyaléval. Elmosolyodott, Matt pedig elfordította a fejét. Érezte, hogy kezd elpirulni.
De az ördög nem szólt hozzá. Ahogy a nap folyamán egyszer sem. Az angyal igazából ezt pozitívumként élte meg. Egészen addig, amíg ki nem csengettek az utolsó óráról...
Deamon az ajtóban várt lakótársára, aki inkább úgy döntött, bevárja Angelát.
- Oh, bocsi, de ma nem megyek veletek... Nem kell megvárnotok. Sajnálom, de Lucy beteg, és neki viszem el a házi feladatot... –szabadkozott a lány.
- Semmi baj...- motyogta Matt, és megpróbált nem figyelni a szorongató érzésre a gyomra tájékán. – Akkor, szia... –mondta, és elsietett, egyenesen ki az ajtón, Deamonra nem is figyelve.
Az ördög csak lassan követte az angyalt. Nem sietett. Magában mosolygott, hiszen, ahogy gondolta, egy igen jó délutánnak nézett elébe...

- Francba! – rúgott egy kisebbet az ajtóba az angyal. – Ilyen nincs! Hol a fenében van a kulcsom?! –kérdezte magától kétségbeesetten. Olyan gyorsan rohant haza, amennyire csak bírt... Azt tervezte, hogy addig ki sem dugja az orrát a szobájából, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az ördög vagy alszik, vagy elment... Ezt találta a legbiztosabb megoldásnak arra, hogy elkerülje a fiút. De a terve füstbe ment, mikor rájött, hogy eltűnt a kulcsa... Pedig biztosan emlékezett arra, hogy eltette. Hiszen reggel bezárta az ajtót, mikor elindult...

Végül aztán feladta a keresést, és hátát az ajtó lapjának vetve leült a földre. Kifárasztotta a futás. Ráadásul hiába strapálta magát, nem kerülhette el a találkozást az ördöggel... Matt Valley szerint, a Világ új szórakozása az ő kínzása lett... Remélte, legalább jól szórakozik a műsoron...
Már majdnem elmosolyodott a megjegyzésén, mikor lépteket hallott a folyosó végéről. Felkapta a fejét, de próbált nyugodt maradni. Deamon lépdelt felé, az arcán a szokásos mosolyával.
- Nincs kulcsod? –kérdezte, és megeresztett egy szélesebb mosolyt. Mattnek eszébe jutott, hogy ha ilyen szélesen mosolyog, még a végén körbeszaladja a szája a fejét... Morgott valamit válasz képen, ami akárminek beillett volna. –Legközelebb vigyázz jobban a dolgaidra... –lengette meg az angyal kulcsait a fekete hajú fiú.
- Te voltál? –ugrott fel Matt. –Mégis mire volt jó ez az egész? –kérdezte dühösen. Biztos volt benne, hogy a lakók fele hallotta.
- Először is, - kezdte az ördög, és arrébb tessékelte az angyalt, hogy hozzáférjen a zárhoz – a kulcsodat az asztalodról vettem el, még a suliban. Másodszor. Sejtettem, hogy kerülni akarsz, és nekem ez nem tetszik. Harmadszor pedig... mármint, mi mire volt jó? –kérdezte gonoszul vigyorogva Deamon, ahogy kinyitotta az ajtót.
Matt dühösen meredt az előtte álló fiúra. Érezte, hogy fülig vörösödik, amitől csak még mérgesebb lett, ám ezért inkább magára...
- Hagyj engem békén... –kérte, de a hangja inkább könyörgőnek tűnt, mint fenyegetőnek.
- Miért? –hajolt közel hozzá az ördög. – Úgysem tudsz ellökni magadtól... hiszen nem is akarod igazán. – Matt úgy érezte, menten szívrohamot kap, annyira felgyorsult a pulzusa... de nem hátrált meg. A lábai földbe gyökereztek. A hátát az ajtókeretnek vetette, mert úgy érezte, menten összecsuklik... De Deamon folytatta. – Miért hagyjalak akkor, Matt? –kérdezte. Ajkai szinte már súrolták a másikét.
- Ez... ezt nem lenne szabad... – mondta, bár hangja suttogássá gyengült.
- Nem? Nos, nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én nem szeretek szabályok közt élni... – jelentette ki az ördög, miközben közelebb húzódott az angyalhoz. – Főleg, az ilyen hülye szabályokat nem szeretem... amiknek nincs semmi értelmük. Úgyhogy, akárhogy is legyen, de én most, meg foglak csókolni, Matt... –mondta az ördög, és azonnal be is váltotta az ígéretét...

Unmatched 03

2011-10-31T09:20:00.001-07:00

Ördögi kör...

Igazából még maga Matt is meglepődött, milyen könnyen hozzá tud szokni az ördög jelenlétéhez. Eleinte kerülték egymást, még a lakáson belül is, az angyal rájött, hogy Deamonnak igaza volt, és nem élhetnek úgy, hogy csak akkor szólnak a másikhoz, ha az már elkerülhetetlen...
Két hét telt el azóta, hogy Deamon odaköltözött, és az angyal, akarva-akaratlan, de egyre gyengítette azt a falat, amit maguk közé emelt. Így történt az, hogy az eleinte egyszavas mondatokra szűkült kommunikációt fokozatosan felváltotta közük egy közvetlenebb beszéd... és Matt két hét múlva azt vette észre, hogy lakótársa egyik megjegyzésén mosolyog...

De nem bánta. Mert az ördög tényleg nem úgy viselkedett, mint ahogy azt képzelte. Igaz, hogy elég vad volt... az iskolában pedig mindenben benne volt. Az osztály hamar befogadta. Angela is megkedvelte a fiút. Ez talán kissé bosszantotta az angyalt.
Vagy például az is, mikor Deamon félreérthetetlenül vigyorgott rá. Matt tudta, hogy csak idegesíteni akarja vele, de mégis, elérte a célját, ugyanis az angyal, legtöbbször sietve hagyta el a helyiséget, amiben tartózkodtak.
Elég gyakran történt ilyen, például, mikor az ördög egy almával a kezében, vészesen vigyorogva megkérdezte Mattet, hogy kér-e... Vagy, amikor egy liftben annyian voltak, hogy kénytelen volt egészen a másikhoz préselődve megvárni, míg felérnek a 8. emeletre. Persze, mivel ez éppen egy tanulmányi kiránduláson esett meg, az osztálytársaik nem értették, miért olyan vörös Matt, és minek örül annyira Deamon... Igazából, elég volt a fiúnak kartávolságon belül kerülnie az angyalhoz, hogy az máris kényelmetlenül érezze magát...
De nem túl gyakran történt ilyen. Matt ugyanis, ha csak tehette, tartotta a 2 lépés távolságot. Deamon viszont, úgy látszott, ügyet sem vet rá. Az angyal próbálta kikerülni, de rá kellett jönnie, hogy ha egy lakásban lakik azzal, aki elől menekül, nem tud mit tenni. Az ördög mindenhol ott volt... fullasztó volt a közelsége Matt számára.
De ezt azért mégsem mondhatta meg csak úgy...

Szabadulni pedig, csak akkor szabadult a másiktól, ha az elment otthonról. Ez pedig azt jelentette, hogy jó eséllyel épp Angelaval találkozik... Akkor pedig, bosszankodhatott ezen... Bárhogy is nézte, Deamon ottléte csak kellemetlenséget okozott neki...

- Áruld el –állt egyik délután az ördög Matt elé- mi bajod van velem? –vonta fel a szemöldökét.
Matt épp a konyhából tartott kifelé, és, mivel már jó ideje hozzá sem szólt a fiúhoz, nem értette, miért vallatja Deamon. Ezért egy kérdő tekintettel az arcán válaszolt.
- Miért? Mi lenne, hiszen nem mondtam semmit...
- Pontosan emiatt gondolom, hogy valami nem tetszik... Szóval, ki vele, mi a bajod? –nem kérdésnek hangzott, inkább parancsnak.
- Deamon... mondtam, semmi bajom veled... már megszoktam, hogy itt vagy. –válaszolt szelíden az angyal.
- Akkor, nézz a szemembe, és úgy mondd! –adta a parancsot az ördög. Matt vonakodott. Nem szerette Deamon szemeit. Az aranyszínű szempár mintha mindenen átlátott volna. Tökéletesen illett egy ördöghöz. Az angyal legalábbis így gondolta.
Mégis, szembefordult a fiúval, és úgy mondta.
- Semmi bajom veled.
- Remek. Akkor, azt áruldd el, mi bajod van a melegekkel? – a kérdés villámcsapásként érte az angyalt. Deamon tökéletesen rátapintott a lényegre. Nem vele volt baja... nem is azzal, hogy ördög. Ezt puszta tényként kezelte... De azt, hogy a lakótársa meleg, valahogy nem tudta ilyen könnyen megemészteni.
- Mégis mi lenne? –kérdezett vissza Matt, de maga is hallotta, hogy a hangja korántsem cseng meggyőzően.
- Az zavar, hogy meleg vagyok. Tudom. – jelentette ki Deamon. – De azt elárulhatnád, hogy mégis miért...
- Semmi bajom. Tényleg. –győzködte Matt, de valójában, még magát sem sikerült.
- Akkor... –váltott más hangnemre az ördög. – most a városba megyek. Találkozom Angelaval. De... az is lehet, hogy útközben, felszedek valakit... gondolom nem zavar...
Matt úgy érezte, mintha az ördög az imént egy karddal hasította volna ketté. Nyert. El tudta érni amit akart... Jelen esetben az igazat.
- De... zavar... –mondta az angyal, bár nehezére esett. De ha már elkezdte, nem tudta befejezni. –Nagyon is zavar. Figyelj, engem egyáltalán nem zavar, ha a pasik jönnek be neked, nem érdekel, hogy mit csinálsz! De engem hagyj békén! Mert az egy dolog, ha rámászol valakire, nem érdekel, csak ne én legyek az a valaki... vagy ne az orrom előtt csináld! Mert ez bűn, és... –nem fejezte be. Deamon szeme felcsillant, aztán elmosolyodott. Közelebb lépett Matthez, aki már egészen a konyhapultig hátrált. (Ennyit a 2 lépés távolságról...)
- Bűn? –kérdezte gúnyosan. – Ha az lenne, nem lenne rá lehetőség...
- Az embereknek mindig megvolt a lehetőségük a rosszra... –darálta az angyal, és elfordította a fejét. Nem akart az arany szempárba nézni. Hallotta hogy Deamon halkan felnevet.
- Ugyan már... mégis, honnan tudod, hogy annyira rossz? –hajolt egészen közel hozzá a fekete hajú fiú.
- Hagyj... –kérte elfúló hangon az angyal. Érezte, hogy az arca lángol.
- Szóval? Honnan tudod, hogy olyan rossz, ha nem is próbáltad? –kérdezte az ördög. Matt érezte a leheletét az arcán. Próbált hátrálni, de nem tudott. Csupán annyit ért el, hogy a konyhapult széle fájdalmasan beleállt a hátába. Csapda.
- Deamon... – próbálkozott, de a fiú belé fojtotta a szót...
- Szerintem... –kezdte- Még soha nem voltál senkivel... Sőt, talán még nem is csókolóztál. A mennyben talán ezt rendelettel tiltják? –kérdezte. Az angyal elkerekedett szemmel meredt a fekete hajú fiúra, akinek széles mosolya arról árulkodott, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
- Hagyj! –próbálkozott immár erőteljesebben Matt, de az ördög megragadta a kezét, amivel próbálta eltolni magától.
- Nocsak, igazam van... –nyugtázta Deamon, az angyal összeszorította a szemét. Nem tudta elhinni, hogy ez valójában megtörténik.
De történt valami, ami visszarángatta a valóságba. Deamon ugyanis, nemes egyszerűséggel megcsókolta, nem hagyva egy másodpercnyi időt sem az angyalnak. Matt próbálta eltolni magától a fiút, de nem volt rá képes. Az ördög sokkal erősebbnek bizonyult nála.
- Ne! –próbálkozott ismét az angyal, mikor egy lélegzetvételnyi szünethez jutott... De aztán rájött, hogy ezt nem jól tette... Deamon ugyanis, képes volt kihasználni azt az egy másodpercet arra, hogy megmutassa Mattnak, milyen is egy igazi csók...
Az angyal nem bírt tovább ellenkezni. Úgy érezte, elhagyja minden ereje. A szabadulásra már esélyt sem látott... mintha az egész világ összeesküdött volna ellene...
Azt sem vette észre, mikor Deamon keze a hátára csúszott, és magához szorította. Fel sem tűnt neki, hogy már nem szorítja olyan erősen az ördög pólóját... sőt, amit most csinált, az akár egy ölelésnek is beillett volna...
Pontosan ez volt az, amitől ismét magához tért, és megpróbálta eltolni magától az ördögöt. Ezúttal sikerrel. Deamon mosolyogva húzódott hátrébb.
- Most mennem kell... –mondta, majd elindult a bejárat felé. Útközben felkapta a kabátját, és kisétált az ajtón.

Matt döbbenten meredt a csukott ajtóra. A keze még mindig remegett, ahogy visszagondolt az előbbiekre. Érezte, hogy lángol az arca. Percekig meredt maga elé, és próbált valami értelmes magyarázatot találni arra, hogy miért történik vele mindez.
Nagy nehezen elindult a szobája felé. A konyhapult éle egy csíkot hagyott a hátában. Észre sem vette, hogy ennyire megnyomta...
Levetette magát az ágyára, és próbált nem gondolni arra, hogy mi lehetett Deamon célja az előbbivel. Gyengének érezte magát. Elbukott az ördöggel szemben.
Teljesen összezavarodott...

De a legjobban az bántotta, hogy az ördögnek igaza lett.

Tényleg nem találta annyira rossznak a dolgot....

Unmatched 02

2011-10-31T09:19:00.003-07:00

Elviselni

Csupán néhány másodperc néma döbbenet. Csak ennyi telt Mattől. Mikor megtudta, hogy a lakását ezentúl egy ördöggel, magával a gonosszal kell megosztania, úgy gondolta, rosszabb nem lehet a dolog. Tévedett.
Így hát, alig néhány másodperc alatt rájött, hogy most már tényleg nem lehet rosszabb. Ugyanis egy meleg ördöggel lakik együtt ezentúl még 2 hónapig... Magyarázat pedig nincs arra, hogy mivel érdemelte ki mindezt.
De inkább nem szólt semmit. Pedig úgy érezte, tudna bőven mit mondani. De hallgatott. És vele együtt hallgatott Deamon is... Bár, az angyal úgy érezte, ez felettébb bosszantó. De nem beszélt. Inkább lehajolt, hogy felszedje a pohár darabjait.
Dühös volt, nagyon is... De inkább magára, amiért nem vette észre, milyen csapdába sétált... nem, nem sétált, rohant bele önként.
- Meglepett a dolog? –hallotta Deamon hangját a pult mögül. Zavarta, hogy ilyen közel van hozzá. – Hülye kérdés. Látszott. –tette hozzá a fekete hajú fiú, de inkább csak magának.
Matt nem felelt. Inkább, csak lassan felállt, kezében az üvegszilánkokkal, és hátat fordított az ördögnek.
- Inkább, nem fejtem ki a véleményemet most erről... –mondta, de a hangja üresen csengett.
- Nem kell megijedned... –válaszolt Deamon, és az arcára kiült egy fölényes mosoly – Nem vagy az esetem.
Valahogy ez a hír nem keltett jobb közérzetet az angyalban.
- Na ide figyelj! –kezdte dühösen Matt, és az sem zavarta, hogy egy nagyobb üvegdarab a tenyerébe fúródik, miközben beszél. Eddig tartott a kimért beszéd... – Engem nagyon nem tud érdekelni, hogy bejövök-e neked, vagy sem! De ha csak a közelembe is mersz jönni... Esküszöm, nagyon megbánod! –sziszegte, majd egy finomnak nem nevezhető mozdulattal belevágta a véres üvegdarabokat a szemetesbe, és beviharzott a szobájába.

Ez egy remek nap lesz... –gondolta mindkét fiú... Csak talán a hangsúly volt eltérő...

Miután sikerült eljutni az iskolába, és miután legalább a fél osztálynak elmagyarázta, hogy mi történt a kezével –bizonyos részleteket mellőzve- Matt végre kezdett kicsit megnyugodni. Megszabadult eszelősen vigyorgó lakótársától... ha csak egy kicsit is. Ez valahogy megnyugtatta.
De akkor sem tudta megmásítani a véleményét arról, hogy ez hivatalosan mondható élete legrosszabb napjának. Ez a tény azonban teljes mértékben igazolódni látszott, mikor egy hatalmas vigyorral a képén, megjelent Deamon is a teremben...
Miután túlestek a bemutatkozáson, amelyben a fiú természetesen nem felejtette el közölni, hogy véletlenül pont ebbe az osztályba jár a lakótársa is, az ördög helyet is foglalt, kicsivel Matt előtt. A tanár pedig, gondolván, biztos jóban van a két fiú, az angyalt kérte meg, hogy ha akad ideje, vezesse körbe a fiút, az iskolában.

Igen. Matt Valley egészen biztos olt benne, hogy ez élete legrosszabb napja...

- Nos, körbevezetnél? –kérdezte sokadszorra Deamon az előtte ülő, vörös hajú fiút. A kérdezett azonban inkább az előtte heverő könyvre figyelt, mintsem a fiúra. – Unom magam. Ráadásul a tanár sincs bent...
- Figyelj. Ha annyira körbe akarsz nézni, menj valaki mással, vagy egyedül. Fogadok, sokan örömmel vezetnének körbe. –felelt az angyal, fel sem nézve olvasmányából.
- De te pont nem. – morogta a fekete hajú – Nem érdekes. Akkor várok. –Jelentette ki.
Így, hűen ígéretéhez, egy tapodtat sem mozdult. Szemét pedig az angyalra szegezte. Matt egy ideig állta a sarat, de pár perc múlva megadta magát. Nagyon is kényelmetlenül érezte magát, attól, hogy az ördög így nézte... Különösen, hogy tudta, amit az osztálytársaik nem...
- Rendben, körbevezetlek... De aztán, hagyj békén! –parancsolt rá Deamonra, aki egy vigyor kíséretében állt fel az asztal mellől.
Pár perccel később, a kihalt folyosón, Matt igyekezett nyugodtságot erőltetni magára, miközben a fekete hajú fiú unott arccal baktatott mögötte.
- Lemerném fogadni, hogy egyáltalán nem érdekelt az iskola. –jelentette ki az angyal.
- Nem. Valójában már láttam, szóval, tudom, mi merre van. –vonta meg a vállát Deamon. –Viszont az érdekelne, hogy mi a franc bajod van velem...?
Matt megtorpant, majd szembe fordult társával.
- Nincs veled semmi bajom. –mondta, de a szavak üresen csengtek.
- Naná. Akkor valószínűleg ennek köszönhetem ezt a hűvös viselkedést, és azt, hogy nem szólsz hozzám. –felelt gúnyosan az ördög. –De emlékeztetlek, hogy két hónapig együtt fogunk élni. Azt pedig elég nehéz lesz megoldani, ha hozzám sem szólsz...
- Most is beszélünk.
- Igen. Mert muszáj...
- Mégis mit vársz tőlem?! –vágott vissza az angyal- Azt is nehéz lett volna megszoknom, hogy lakótársam van... Erre még az is kiderül, hogy egy meleg ördög! Így is elég nehéz lett most az életem, nem hiányoztál még te is!
- Szóval, ha jól értem, az a bajod, hogy egy kissé felforgattam, az amúgy is épp kisiklott életedet... –foglalta össze Deamon. – Ha jól sejtem, akkor igazából nem is én zavarlak, hanem az a kis nehézség, amit okoztam neked. Ezért, hogy elfogadsz végre... vagy legalább elviselsz...
Matt nem tudott mit válaszolni. Ráadásul, ahogy a fekete hajú fiú őszinte arcát nézte, még kellemetlenül is érezte magát. El kellett ismernie, hogy igaza van... De nem válaszolt semmit. Inkább csak hátat fordított az ördögnek, és elsietett...
Tudta, hogy a hallgatás nem éppen a legjobb taktika, de nem volt képes megszólalni...

Az osztály hamar befogadta Deamont. Így, mikor véget ért a tanítás, Matt egyáltalán nem csodálta, hogy egy kicsit még ott marasztalták. Annak viszont meglehetősen örült, hogy nem a fiúval kell hazamennie. Megpróbálta minél jobban kerülni. El sem tudta képzelni, hogy fog így két hosszú hónapot kibírni.

- Matt!
- Szia Angela! –fordult meg a fiú.
- Valami baj van?
- Nem. Semmi különös. – mondta Matt, és közben próbálta elfelejteni, hogy a hazugság bűnnek számít...
- Ugyan... Talán bánt valami? –kérdezte a lány.
- Tényleg semmi bajom! –győzködte az angyal, de látta, hogy nem győzi meg a lányt. – Csak fáradt vagyok. –tette hozzá, remélve, hogy így hihetőbb lesz.
- Értem... Nem valami sokat beszéltél Deamonnal. Azt hittem, jól kijöttök egymással. Együtt laktok, ugye?
- Igen... Otthon beszélek vele eleget... –mondta fásultan Matt, egy fáradt mosoly kíséretében.
- Oh, értem. Azt hittem, összevesztetek, vagy ilyesmi. –mosolygott Angela – Egyébként, Deamon megkért, hogy majd vezessem körbe a városban. Nem akarsz jönni te is? Még nem tudom mikor, de...
- Nem, kösz... –utasította el az ajánlatot Matt. Úgy érezte, mintha egy jégcsap akadt volna meg a torkán. – Nem hiszem, hogy ráérek mostanában... –tette hozzá, a látszat kedvéért.
- Kár. Pedig biztos jó lett volna.
- Sajnálom. –motyogta Matt, és elkönyvelte magában, hogy ennyit, egy nap alatt, még soha nem volt kénytelen hazudni. Általában őszinte volt, de volt, amikor nem mondhatta meg az igazat. Az emberi élet, bonyolult...
- Szia! –köszönt el Angela, mikor lefordult az egyik kereszteződésnél.
- Viszlát! – válaszolt Matt, de nem volt benne biztos, hogy a lány hallotta.

Már jócskán délután volt, mikor Deamon hazaérkezett. Matt hallotta, ahogy nyílik és csukódik a bejárati ajtó, hallotta az ördög lépteit, és a zörejeket. De nem ment ki a szobájából... Úgy döntött, megpróbálja elviselni Deamont, még, ha ez nehezére is esik. Élete legrosszabb napját pedig nem akarta, egy bocsánatkéréssel megkoronázni...

Unmatched 01

2011-10-31T09:15:00.001-07:00

Hirdetés

Megérkezni, lakást találni, és végezni a feladatot, amivel megbízták. Ez igazán egyszerű. Legalábbis Matt Valley így gondolta. És teljes mértékig biztos is volt benne, hogy egyáltalán nem vágyik semmi bonyodalomra. Teljes mértékben meg volt elégedve a jelenlegi egyszerű feladatával. Talán még egy kicsit szórakoztatónak is találta, hiszen nem mindig jöhetett az emberek közé. Élvezte, hogy eljátszhatja, ő is az.
Minden nyugodt volt. A lány, akinek a megfigyelésével megbízták Az Égiek, igen csak kedves volt, valóban, kivételesen jószívű és segítőkész. Okkal érezhette magát teljesen elégedettnek. Egy kis változatosság egy angyal számára.
Egy egészen kis változás.
Nagyon kevés.
Ugyanis Matt nem különösebben szívlelte a meglepetéseket. Ezért is érezte magát különösen kellemetlenül, mikor rájött, hogy Az Égiek elfordultak tőle. Rá kellett ébrednie, hogy teljesen egyedül maradt. Se pénz, se segítség. Még csak értesíteni sem tudta Őket szorult helyzetéről. Valami nagyon is elromlott. És az angyalt ez az érzés bizonytalansággal töltötte el.

Egy rövid ideig még tudott gazdálkodni a megmaradt pénzéből... Az emberi világ egyik hátránya, hogy rettenetesen anyagias. Erre Mattnek is hamar rá kellett jönnie. Ugyanis a pénze vészesen fogyott. A segítség pedig még mindig váratott magára.
Az addig nyugodt élet kezdett felborulni...

Már egy hónapja semmi híre nem jött A Fentiektől. Úgy döntött hát, hogy a saját lábára áll. Munkát vállal, hiszen az emberek között kell maradnia. Végül is... A feladat mindennél fontosabb... Ugye?
Az rendben lett volna, hogy csak munkát kell találnia. De, hogy ne legyen feltűnő, mikor Angelát figyeli, diáknak kellett állnia. A lány iskolájában. Ez némiképp megnehezítette a dolgokat. Egy középiskolás diák nehezen kap állást...
Így több hét keresgélés után, miközben egyre csak csökkent a pénze, végre talált egy helyet, ahol kisegítőt kerestek. Egy irodaházban. Így hát övé lett, a kevésbé megtisztelő futári állás.
De be kellett látnia, a fizetése nem elég. A lakbért nem tudta fizetni belőle... Másik lakást találni azon a környéken pedig lehetetlen. Így hát nem maradt más választása... Lakótársat kellett keresnie...

- Ez... ez most komoly? –kérdezte kissé zavartan Matt az előtte álló fiútól, aki kényelmesen az ajtófélfának dőlt. Már épp menni készült, csak visszafordult egy szóra.
- Komoly. –bólintott.
- Nincs semmilyen állatod? Vagy, hogy is mondjam... különös hobbyd? –kérdezősködött ismét az angyal, a korábbi esetekre gondolva, amik között néhány igen érdekes is fellelhető volt. Elég volt, ha csak a krokodilos lányra, vagy a babagyűjtő srácra gondolt, és kezdte feladni a reményt.
De az előtte álló fiú teljesen átlagosnak tűnt. Egyáltalán nem viselkedett gyanúsan, és nem voltak különös szokásai. És ami a legfontosabb volt, volt pénze. Ami jelen esetben igencsak fontos tényezőnek számított Matt számára, ha nem akarta, hogy kidobják.
És ez a fiú most igen jót mosolygott az angyal kérdésén.
- Mondtam már. Nincs háziállatom, és nem gyűjtök semmit sem... és nem is dohányzom, ha érdekel... –vonta meg a vállát. –Szóval, akkor, ha nem gond, nekem elég sürgős lenne a költözés.
- Öhm... persze. Értem. Minden rendben van, ha ki tudod fizetni a lakbért. Két hónapra előre kell. Ha ez nem okoz gondot, felőlem akár már a héten költözhetsz. –felelt Matt, és úgy érezte A Fentiek ismét a segítségére siettek. Bár azt be kellett látnia, hogy még mindig nem tud kapcsolatba lépni velük.
- Rendben. Akkor... itt a számom, nekem most mennem kell. –mondta a srác, és egy cetlit nyújtott át Mattnek. –Majd hívj, ha már tudsz valamit mondani. Ja, és a vezetéknevem Mallett. Deamon Mallett. Viszlát! –mondta, azzal hátat fordított az angyalnak.
Matt behajtotta az ajtót, és odatámolygott a kanapához, majd körülbelül olyan kecsesen, mint egy darab fa, levágta magát. Alig várta már, hogy vége legyen... végre talált valakit, akinek nincs semmilyen kiborító, vagy ijesztő szokása, vagy hobbyja. Éljen. Hiába, az emberek tényleg nagyon furcsák...
Körülbelül két óra múlva, miután sikerült felébrednie, /hiába, sok dolga volt délután/ Matt megkereste a házmestert, és közölte vele, hogy talált magának egy lakótársat. A házmester csak megvonta a vállát, és közölte, hogy amennyiben nem háziállat, és fizeti a lakbért, nyugodtan jöhet akárki.
Telefon. Miután sikerült Mattnek fél órát azzal töltenie, hogy megkeresse a cetlit, amire a srác a számát írta, úgy döntött, hogy már ma felhívja. Végül is, azt mondta sürgős neki. Üzenetrögzítő. Az angyal úgy döntött, nem próbálkozik később, így felmondta, amit akart, és meghagyta, hogy holnapután már akár költözhet is.

Két nappal később, miután semmilyen visszajelzést nem kapott Deamontól, az angyal kezdte úgy gondolni, hogy inkább keres valaki mást. Talán ez volt az oka, hogy annyira meglepődött, mikor délután csengettek, és leendő lakótársa állt ott, a holmijával együtt.
Matt nyugtázta, hogy így legalább nem kell újra jó pár furcsa alakkal találkoznia.
- Meglepődtél? –kérdezte még mindig az ajtóban állva Deamon.
- Hát... azt hittem legalább hívsz majd, hogy mikor akarsz jönni... Nem igazán tettem rendbe a másik szobát... –szabadkozott az angyal.
- Te mondtad, hogy akár ma is költözhetek. Egyébként, bocsi, de már nem tudtalak hívni. Kikapcsolták a telefont a régi lakásomban. Remélem nem gond, hogy csak úgy berontottam... –felelt a fekete hajú fiú.
- Értem... Nem gond. –mondta Matt. –Segítek bepakolni. –tette még hozzá.
Körülbelül két óra múlva, mikor végeztek, és sikerült nagyjából lakható állapotba hozni a szobát és behordták Deamon dolgait, az angyal szeme megakadt valamin. Egy dobozon, amiben ruhák voltak. A tetején pedig egy ismerős ing...
- Nem is tudtam, hogy te is a Szt. Cornel-ba jársz? Még nem láttalak. Igaz, én is csak egy kis ideje vagyok ott... –kezdte.
- Nem láthattál, csak jövő héttől járok oda. –vonta meg a vállát a másik.
- Értem.
- De így legalább lesz ott, akit ismerek. –mondta egy vigyor kíséretében Deamon.
- Segítsek még valamiben? –kérdezte Matt, szintén mosolyogva.
- Nem kell, kösz. Boldogulok. Elég fáradt vagyok, azt hiszem, már csak pihenni fogok.
- Rendben... Akkor...akkor a szobámban leszek, ha kell valami... –mondta az angyal, egy kicsit zavartan. Furcsa volt ezt mondania.

Mikor Matt beért a szobájába, csak levetette magát az ágyra. Már a munka is kifárasztotta, nem hogy a pakolás. Egyáltalán csodálkozott azon, hogy képes volt összefüggően beszélni... Mást sem akart már, csak aludni...

Reggel, mikor nagy nehezen magához tért az ébresztőóra csörgésére, és kikászálódott az ágyból, Matt Valley szembesült azzal a ténnyel, hogy most már tényleg nem egyedül lakik. Kicsit furcsán is érezte magát. Még meg kell szoknia az új lakótársat. De a legfontosabb feladatának mégis azt érezte, hogy Deamon meg ne tudja az igazat róla. Nem lenne szerencsés, ha kiderülne, hogy a srác, akihez beköltözött, nem is ember. Valószínűleg nem fogadná túl megértően. Az emberek már csak ilyenek...
És azzal Matt kilépett az előszobába. Körülnézett, de látta, hogy lakótársa ajtaja még csukva van.
Az angyal egy ásítás kíséretében megindult a konyha felé. A helyiség egybe volt nyitva a nappalival. Épp a szekrényben kutatott egy pohár után, mikor hallotta, hogy Deamon is előbújt a szobájából.
- Jóóreggelt... –motyogta álmosan. Matt nem nézett ki a szekrényből, csak vissza köszönt. Próbálta minél egyszerűbben kezelni a dolgot. Gondolta, hogy úgy egyszerűbb lesz megszoknia.
De mikor a pohárral a kezében felbukkant a szekrényajtó mögül, rá kellett döbbennie, hogy ezt a helyzetet, valószínűleg soha nem fogja megszokni....
- Mi a...?! –hallatszott az angyal döbbent hangja.
Ugyanis ahogy pillantása újdonsült lakótársára esett, elakadt a lélegzete. Deamon ugyanis némi változáson ment keresztül... már ha a szarvak és a villás farok annak számít... És Matt számára igenis annak számított.
- Ez meg mégis mi a fene?! –kérdezte meglepetten.
Deamon csak pislogott párat, majd elvigyorodott.
- Kíváncsi voltam mikor veszed észre... Pedig tegnap nem is igazán rejtettem el őket. –mondta.
- TE...TE...ÖRDÖG VAGY?!? –kérdezte sápadtan a vörös hajú fiú. –Hogy a fenébe nem vettem észre? –kérdezte magától.
- Az vagyok. – Vonta meg a vállát Deamon. – Te pedig angyal. Elég feltűnő volt. Gondolom nem számítottál rá, hogy egy magamfajta kószál erre... gondolom ezért nem rejtetted el jobban a szárnyaidat. De, csak hogy tudd... egyáltalán nem miattad vagyok itt...
- Akkor meg mégis... –kezdte volna az angyal, de a mondat közepén maga is rájött a válaszra. – Na ne! Te is Angela miatt vagy itt?
- Persze. –bólintott Deamon. –Ide is emiatt költöztem. Így a közelében lehetek. –vallotta be egyszerűen, és ezt az egyszerűséget Matt egy kicsit szemtelennek érezte. Bár, lehet, hogy ennek köze volt ahhoz, hogy az ördög mindeközben szélesen vigyorgott. Az angyal nem volt képes beletörődni abba, hogy egy ilyen alakkal kell együtt laknia. Szépen félrevezették, és ez nagyon is zavarta. Zavarta a figyelmetlensége.
- Menj innen! –adta ki a parancsot a fekete hajú fiúnak.
- Az még minimum 2 hónapig nem lehetséges. –felelte az. –Ugyanis addig van kifizetve a lakbérem. Esetleg utána... de addig is, maradok. –mondta, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Mégis mi a célod Angelaval? –kérdezte dühösen Matt. Olyan erősen szorította a poharat a kezében, hogy az bármikor összeroppanhatott volna.
- Hm... az titok. –válaszolta Deamon vigyorogva- Minden esetre aranyos lánynak tűnik... –tette még hozzá.
- Jobban jársz, ha egy ujjal sem érsz hozzá! –figyelmeztette az angyal. Deamon erre csak felvonta a szemöldökét.
- Nem áll szándékomban. –mondta, és megvonta a vállát – Nem igazán az esetem... –Matt valahogy megkönnyebbülten érezte magát, hogy legalább a lányt, ilyen felől, biztonságban tudhatja. De az ördög folytatta. – Meleg vagyok...

Az üvegpohár apró darabokra tört, ahogy a padlónak ütközött...

Listing

2011-09-25T06:34:00.000-07:00

A következő bejegyzésben szépen felsorolgatom itt, hogy milyen történetek várhatók /illetve találhatók, amint feltettem őket/ itt. Van amelyik kész, van, amelyik folyamatban van, van, amelyik csak tervezett. No akkor lássuk:

Novella, egyfejezetes írás:

Három nap élet (kész) - egy borzasztóan régen írt, egyfejezetes romantikus dráma szerűség, borzalmasan rossz (legalábbis mai szemmel) fogalmazással.
October 31. - egy romantikus BL történet, halloween alkalmából (nem mintha én azt ünnepelném, de a sztori akkor játszódik) - felkerül október 31-én.

Több fejezetes írások:

Unmatched (folyamatban, 2007 -) - a legrégebbi folytatásos (és egyben első BL) történetem. Az első fejezetek fogalmazásáért felelősséget nem vállalok. (17/19)
Mondd... (folyamatban) - szintén BL történet, kicsit földhözragadottabb mint az Unmatched (7/10)
ATWE (átirat)(tervben) - egyszer elkezdett de aztán teljesen átdolgozott történet picit szokatlan fogalmazásmódban. Bl, félig-meddig, de nem a középpontban.
Journey to... (tervben) - folytatásos light BL történet, inkább lelki, mintsem testi folyamatokról. ;)

Tökéletesen

2011-08-01T06:29:00.000-07:00

Tökéletesen alkalmatlan vagyok a blogolásra, erre rájöttem. (Igazából már sokadjára... de valamiért mindig újra kezdtem.) Még tumblrön sem vagyok valami aktív. Pedig sketchblognak szántam, de eddig max 2 képet tettem fel... Ez azért mégiscsak elárul valamit.

Azt hiszem, itt is átalakítások lesznek hamarosan. Mert ötletem az van, hogy mit kedzjek vele, ha már arra alkalmatlan vagyok, hogy a mindennapokról, vagy bármi értelmesről írogassak ide.

Valószínűleg felpakoászom ide majd az írásaimat... devin úgyis szortírozni szeretnék. És nem akarok ezért még egy honlapot összehozni. (pedig imádok dizit csinálni XD)

Namiahelyzet?

2011-05-07T01:40:00.000-07:00

Szóval, kicsinosítottam már ezt a kócerájt. Sokat gondolkodtam, hogy milyen képet tgeyek a fejlécre, de mivel nem tudtam döneni, meg elég hamar el is megy egy-egy rajzomtól a kedvem inkább csak ilyne összevisszaságot készítettem random ikonokból. Persze azért van értelme, olyan dolgok amiket szeretek ;)
Ha valaki meg tudja mondani minek milyen filmhez, könyvhöz, sorozathoz, animéhez van köze, az szóljon ;) Aki a legtöbbet eltalálja kap egy... valamit. Mondjuk egy rajzot :D
(na, nem mintha olyan nagy tömeg tolongana itt...)

Végre túl vagyok az érettségi írásbeli részén... ami azt jelenti, hogy a ballagáson is. Hát, valahogy nagyon megkönnyebbültem ezek után... Persze ez nem olyan, mintha vége lenne, mert maradok még egy évet... de az már teljesen ás lesz. :)

Tegnap untam magam és csináltam egy tumblrt, mert az most úgyis olyan nagy divat... Vagyis már régebben csináltam, de most foglalkoztam vel először.
Valaki magyarázza már meg mi olyan jó benne? :D Ha foglalkozom is vele majd egy ilyen sketch blog lesz, angolul, mert hát miért ne?
http://getapedia.tumblr.com

Jövőhéten cooon :D Jaj, nagyonjólesz :3

I can has a blog, yo

2011-05-06T11:08:00.000-07:00

Most már blogolni fogok, de úgy, de úgy, de olyan istenesen ám.

Majd holnaptól.

Olyna jó lenne normálisan blogot írni...

2011-03-14T10:24:00.001-07:00

Na húzok is vissza csinálni a mangát...

Arita

Liebster blog thingie :D

2011-02-26T09:58:00.000-08:00

Na, ezen is meglepődtem, hogy ilyet kaptam. Mert hát amennyit én írok ide. Folyton úgy érzem, jó lenne kiönteni ide az agyam helyén lévő kavargó maszlagopt, de aztán valami elvonja a figyelmemet... mindig. Most is már mennék át a notebookhoz kockulni, ahelyett, hogy halasdnék a dolgaimmal, borzasztó egy alak vagyok...
Szóval, kaptam egy ilyen nagyon aranyos Liebset Blog díjat, vagy nem is tudom minek nevezzem Nakitól. :D
Köszönet érte ez úton is :)
És íme a dolog részletei:

Nos, a díjjal kapcsolatban vannak szabályok is. Íme:1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Hm, nos őszintén megmondom, körülbelül az összes embernek adhatnám, akiket követek is bloggeren :D És valószínűleg ez is lesz. :D Íme, remek kis blogok listája, csak nektek, csak most, csak norris :D

• Zsofia1 {Antigané}
• NekoLula {Firkatyblog}
• Minmu {Minmu mégnagyobb hülyeségei}
• EeNii-ChAn {DayDreamer}

Na jó, bevallom, ez nem az összes, inkább csak azok, akik a közelmúltban frissítettek valamit :D

Majd hamarosan asszem nyavajgok egy kicsit egy újabb bejegyzésben... XD

FUCK YOU MÁV

2011-01-29T06:19:00.000-08:00

Igen, baszd meg, MÁV. Még, hogy rendszeresen, hetente takarítják a vonatokat, mi?!

Még októberben, mikor felutaztam pestre volt szerencsétlenségem elhagyni az összes iratomat a vonaton. (személyi, lakcímkártya, adókártya, taj, diák- meg amúgy egy köteg pesti jegy...) Tudom, hogy a vonaton hagytam el, ez 100%. Még aznap este, mikor visszaértem Miskolcra (mert sajnos csak a Keletinél vettem észre, ott is kérdezősködtem, de csak egy telefonszámot kaptam...) kérdeztem az ügyeletes tisztet, leadta-e valaki, mondták, hogy nem. Még egy héten keresztül, minden nap érdeklődtünk telefonon, hogy valahol az országban, bárhol, megtalálta-e valaki. Nem. Mondtuk is, hogy nem valószínű, hogy észrevette valaki, hiszen az ülés és a fal közé esett be, ráadásul a tok olyasmi zöld, mint az a randa bőrülés a vonatokon. Erre azt mondták, hogy ha így is van, minden héten úgy kell takarítani a vonatokat, hogy felszedik az üléseket is, és satöbbi...
Mivel nem lett meg, újra kellett cisnáltatni az adataimat.
Diákigazolvány: 4000 Ft
Személyi: 1500 Ft
Lakcímkártya: 1000Ft
Eddig enynibe fájt, a többi még nem lett megcsináltatva. (megjegyzem, a diákomat még akkor elkezdtük csináltatni és még most sem kaptam meg az újat... gyors, mi?)

Erre tegnap előtt, három hónap után kaptam egy levelet a MÁVtól, hogy megtalálták az irataimat. De várjunk csak... hát nem hiányzik a diákigazolványom és a TAJkártyám? Miskolcon találták meg, elvileg (WTF).
És mi a legjobb?
Még azért, hogy kiküldék nekem ezeket is fizetnin kell 400 Ftot.
Elmehetnek oda, ahova gondolom... ha tehetném többet vonatra sem szállnék.
Persze, hogy takarítják a vagonokat, évente kétszer... max. Úgyhogy erre csak azt tudom mondani? BASZD MEG MÁV.

Ha viszont, valaki megtalálta, és kilopta ami hiányzik, akkor remélem, hogy lecsuknak a zsaruk mikor észreveszik, hogy hamis iratokat használsz, te sunyi f*sz! (Ja és csak a rend kedvéért: baszd meg te is...)

Kicsit szar érzés, hogy van valaki, aki az én nevemmel flangálhat és csinálhat dolgokat... idegesít, nagyon. Borzasztóan rossz...

Na, ezt ki kellett adnom magamból, majd írok egy normális postot is.

Cilinder, cilinder~

2011-01-15T01:55:00.000-08:00

Még mindig nem nőttem ki ezt a mániámat, reméltem, hogy elmúlik majd, de a fényképésznél megesett találkozás a cilinderrel végzetesnek bizonyult...
Szóval, feltett szándékom, hogy ha beledeglek is, de szerzek egy cilindert magamnak...
Keresgéltem a neten, de őrült drágának bizonyul mindenhol... még használtan is. Sajnos...
Múlt héten felcsillant a remény, mivel anya mondta, hogy mesélt a hülyeségeimről (ő persze nem ezt a szót használta, meg hát na... :D) a munkahelyén az egyik kollégájának, és ő meg mondta, hogy de hát neki van cilindere, és nekem is adná, csak nem tudja hová tette... jó is lenne, bár anya közölte, hogy az a nő elég szétszórt, meg feledékeny, úgyhogy annyira ne éljem bele magam.
Hát nem is éltem, elkezdtem keresgélni a neten... ha nem tudok szeretni, hát majd csinálok, ejj. :D Találtam is pár tutorialt, amik hasznosak lehetnek.

Ez elég egyszerű, kartonból van, és még az ívelést is meg lehet oldani vele, ami nekem elég fontos, mert nem szívlelem az egyenes vonalú cilindereket... egy igazi cilinder ívelt. :D Az anyaggal beonós dolog is jó ötlet, de félek, a ragasztás nagyon meglátszódhat, és nem valami tartós a dolog. A karton előnye, hogy könnyű, de lehet éppen ez a baja is... túl könnyű, bármikor leesik az ember fejéről. Én pedig nem egy pici, masnis cilinder akarok, hanem egy rendeset... És kicsit tartok attól, hogy könnyel endeformálódhat... nem tudom miből lehetne még így kivitelezni...

A másik cilinder a steampunk cilinderek netovábbja... gyönyörű, és van hozzá tutorial is, csak hát, nem hiszem, hogy nekem túl jül menne... egyrészt, a bőrt beszerezni irgalmatlanul drága lenne, másodszor, elég ügyetlen vagyok én ehhez... De azért jó lenne...

De ettől függetlenül nagyon úgy tűnik, magamnak kell majd készíteni. Neten is a legolcsóbb 5000 ft volt, és eléggé...khm, randa. A városban a régiségvásáron is láttam egyszer (azóta se láttam azt a pasast aki árulta...) kettőt is, az egyik 8000 a másik 15000 volt... khm, a nyolcast lehet le tudtam volna alkudni, és az jó állapotban is volt, megérte volna, de akkor nem volt úgy pénzem...(nem mintha most lenne..........)
És, hogy miért is szeretnék annyira cilindert? A most tetőzni tűvő steampunk szerelmem miatt. Tavaszi conra egy ilyne ruha összeállítását tervezem... :D Már alig várom! :) A cilinder lenne a hab a tortán. De kellene még szereznem hozzá egy pár apróságot...
Ilyenkor jön jól a a havonta egyszer megrendezett régiségvásár. ♥ Persze az is vicces, hogy legalább hatvanszor elmentem már az óraművel mellett, mikor egyszercsak rájöttem, hogy nekem bizony az kell... rögtön az egyik régiségvásár után. Tipikus...

Azt írtam, nem fogok, de...

2010-12-30T03:12:00.000-08:00

Az előző postban azt írtam, nem fogok írni a Kuroshitsujis (egészen pontosan a 2. évead) véleményemről, de egyszerűen nem bírom magamban tartani, mert az, hogy egy olyna animének, amitől nem vártam sokat, egy olyna karaktere, akit eléggé lenéztem foglalkoztat mióta csak végignéztem, egészen furcsa...
Úgyhogy, ki kell adnom magamból.
Úgyis terveztem majd könyv meg film "kritikákat" ide, akkor már anime miért nem lehet?

Azt javaslom, aki nem látta a Kuroshitsujit, vagy legalábbis a 2. évadot, de meg szeretné nézni, akkor az ne olvassa... vagy olvashatja, csak akkor lelövöm a poént. XD

Nos, emlékszem, mikor vége lett az első évadnak. akkor mindenki azt gondolta, hogy hű, na vége. Hű. Aztán erre nem sokkal később, felröppent a hír: lesz második szezon. Err mindenki ezt mondta: Hű! De hamarosan elterjedt a hír, hogy nem azok lesznek a főszereplők, akiket megszokhattunk, hanem egy új kölyök meg a komornyikja. Erre persze, a felháborodott fangirl tömeg egyből elkezdte csapkodni a falat, hogy de hát kérem, ez milyen már, Sebastian és Ciel kell a népnek! Így aztán, még el sem kezdődött az évad, az új karaktereket már mindenki utálta. Én akkor arra gondoltam: meg sem nézem, minek?
Aztán persze kiderült, hogy ebben is épp úgy benne lesz Sebastian és Ciel is. Sőt, továbbra is ők a főszereplők, csak kaptak egy párost, akikkel ellehetnek az évad alatt: Alois és komornyikja Claude személyében.

És, hogy egy kicsit letisztázzam a dolgokat, röviden az alaptörténet: Ciel szülei halála után alkut kötött egy démonnal Sebastiannal, hogy megbosszulhassa a szüleit és őt ért sérelmeket. Amíg ez be nem teljesedik, Sebastian mint komornyikja mellette marad. Az első évad végére persze beteljesül a bosszú, az utolsó részben pedig egy igen félreértelmezhető jelenetsorral kísérve Sebastien felfalja Ciel lelkét... gondoltuk mi, egészen a második évadig.
Itt ugyanis, a történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Claude ugyanis, ellopja Ciel lekét, ami egy gyűrűben van, Aloisék birtokán. És hát mit tenne sebastian, ha nem indulna gazdája "megmentésére". Ebbből persze adódnak a bonyodalmak, lessz itt árulás, gyötrelem, harc, hazudság... kb mint egy szappanoperában, csak itt jobb külsőben tálalják.

Az, ami engem igazán megfogott a másidik évadban, az Alois volt. Persze őt már akkor sem kedvelte senki, mikor még el sem indult az évad, de a készítők gyorsan még ellenszenvesebbé tették az első pár rész alatt. Alois önző volt, gyerekes, kihívóan viselkedett mindenkivel, kegyetlenül és brutálisan bánt a szolgáival... Szóval, aki közömbös is volt iránta, még az is megutálta az első részek alatt.
Nekem sem volt szimpatikus.
De ahogy kiderült a múltja, magyarázatot nyert minden...
A legmegdöbbentőbb nekem mégis az volt, Alois mennyire ragaszkodott Claudehoz. Persze, ha egy pszichológus szemével nézném a dolgokat, teljesen érthető lenn, hogy miért pont ő volt az, akit ennyire nagyra tartott... sőt, még így is értem, azt hiszem.
Csak sajnos Alois rossz emberre, akarom mondani, démonra vetítette ki a szeetetét... Mert ez tiszta sor: Alois tényleg szerette a komornyikját.
~~(azért picit furcsa ez így, ha belegondol az ember, ez mégioscsak tiszta shota... de ha megint megnézem Alois múltját... hát, túl van ő már mindenen, ez már simán belefér...)~~
Még azuán is, hogy Claude megölte őt csak azt akarta hallani, hogy szereti őt. Akár hazugsággal is beérte volna...
Itt kezdtem el rettenetesen sajnálni a karakterét. Ugyanakkor megkedvelni is. (azt hiszem, ez volt a készítők célja, és el is érték)
Alois csak szeretetre vágyott, és úgy tűnt, a végén meg is kapta, az öccsétől és Hannahtól. Boldog is volt, mégis, mikor Claude meghalt, és Ciel megkérdezte Aloist, elégedett-e, ő azt felelte, nem is tudja...

Ettől a ponttól kicsit úgy kezdtem érezni, Alois jobban sikerült, mint gondoltam volna. Egyszerűen számomra összetettebb lett a karaktere mint Cielé... Cielt a bosszú hajtotta, Aloist pedig... hát, ha őszinte akarok lenni, úgy gondolnám, semmi: egyszerűen csak azt akarta, hogy valaki szeresse, és ne legyen egyedül.

És így visszagondolva... azt, hogy pontosan mit kért Claudetól, nem tudni...

Ami pedig Claudot illeti, már az elején úgy gondoltam, hogy egy... seggfej... És a végére sem igazán változott meg a véleményem, de ez nem is baj. Ő az volt, aminek lennie kellett: egy démon, érzések és kegyelem nélkül.
(ami, azt kell mondanom Sebastianról nem mondható éppen el... de azért még így is remek karakter...:P)

És tényleg furcsa, hogy ennyire nem vártam sokat, és mégis valami olyat kaptam, amióta csak megnéztem, foglalkoztat... Hamarabb meg kellett volna már néznem azt a második évadot...

Noshát

2010-12-29T09:56:00.000-08:00

Egy nagy lusta dög vagyok, bezonyám.
Felsorolom, mi az, amit kellene csinálnom:
- BLush manga
- Porté Kittiről
- A vendégkönyvbe rajzok
- A kipakolásra rajzok
- Tételeket kidolgozni
- Törire megtanulni az első 2 tankönyv anyagát
- Asszem irodalomra is kell tanulni
- Vagy legalább olvasni már, ha már itt ez a csomó jó könyv
- Vagy legalább valami elfogadhatót rajzolni
- Vagy legalább befejezni azt a 20 képet amit elkezdtem

Ehelyett mit csináltam?
Végignéztem már végre a Kuroshitsujit. A 2 évadot.
Höh, nem hiszem, hogy ezzel előrehaladtam. XD De legalább már végignéztem... Elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban... Amit nem fogok kifejteni. XD
Istenem, az a pedofil bagázs...cöh.
De azért jó volt... khm... XD

Najó, tényleg kezdek már magammal valmi, ha más nem, befejezem a Mondd... fejezetet, amit tegnap cak úgy elkezdtem. Így megy ez... egyszer csak rámjön az írhatnék, és akkor... bumm, írok. :D

Ja, és nem szoktam ömlengeni a saját dolgaimról, de ez most nagyon tetszik, büszek vagyok magamra, hogy kipattant a fejemből ez a rész:

Úgy érzem magam, mint egy idétlen romantikus filmben, amikor a pár olyan zavarban van, hogy nem tud mit kezdeni egymással és az időjárásról kezdenek beszélgetni. Ó te jó ég, hiszen ez éppen egy olyan helyzet…

Höh. XD

Murphy

2010-12-18T02:53:00.000-08:00

Nem volt netem. Lejárt végre a szerződés a fostaliscka panonnal, úghogy gondoltuk, menjünk vissza a UPChez. Mentünk is be, megkérdezni pár dolgot, aztán megrendeltem a netről...
Nem kellett volna...
Utána asszem 3 napra hívoptt egy csávó, hogy nem tudják csak úgy behozni, hanem kijönnének megnézni, hogy mi van, mert ugye a miénk egy osztatlan közös telek, szóval társasház, összesen 3 család lakik itt. De ez nekik nem volt benne a rendszerben, és ez bökte a csőrüket és így nem hozták be... mondta, hogy majd kijönnének, ez egy olyan 1-2 hét.
Aztán megrendelhetem újra.

Mondom köszi, addira már nem lesz netem. Akkor meg mivel...?
(ugyanis, ha személyesen rendelem meg náluk, akkor a tv pl drágább, meg kiszállási díjat is kell fizetni... szóval szivatás...)

Erre, suliban kértem a grafikatanárt, hogy had használjam már a netet, szólni a fontosabb dolgok ügyében h nem leszek...
Metettem. és mire hazaértem, várt egy levél, hogy elég bevinnünk egy papírt, és akkor mehet a bekötés.

És tadaa, másnap már be is kötötték....
Murhpy törvény...

Különben mindjárt itt a karácsony. Eeeeaah... jaaahj.
Én már megkaptam az ajándékom XD Egy usánka+sál+táska combo :D Anya csinálta, és remek lett :D
De, hogy én mit adok majd nekik... haaajaj. XD

Ördögi kör

2010-11-13T12:58:00.000-08:00

Összedobtam egy kinézetet, mert már zavart, hjogy olyan pofátlan...

Kellene csinálnom a dizit a BLush honlaphoz, ugyanis már megvan a borító :) És ehhez igazítjuk a dizit, mert miért ne...
De kellene csinálnom a tablótervet is... de azt meg akkor lenne jó, ha mér megvan a tablókép, ami hétfőn jön meg elvileg...
Ezeket valószínűleg csak holnap kezdem el, mert aludnom is kellene, mert eléggé alváshiányosan érzem magam mostanság...
Viszont holnap tanulnom kellene törire, mert hétfőn doga, és különben is, angolból is kell levelet írni meg feladatot csinálni...

Micsoda ördögi kör... :|

Azt hiszem, már csak abból is látszik milyen sivár és unalmas mostanság az életem, h erről írtam blogot.
Ez van, itt sosem tudok érdekes lenni...

Rájöttem...

2010-10-09T03:44:00.000-07:00

Rájöttem miért nem szoktam blogolni... mert rohadt sok dolgom van.
Pedig lenne mit írnom ám.
De most is... a tabló tervet kellene csinálnom. FUCK 12. osztály és FUCK KISTÓF, egy gyerekes kis pöcs vagy...
Hogy képes egy 18 éves ember hisztizni ha másodszorra sem az ő szalagtervét választják...? b_b
Na mindegy, a tabló sem a te terved szerint lesz úgysem, nyenyenyeeeeeeee.... XD

Írni is kellene.
Meg rajzolni.
Meg csinálni a BLush amngát. 30 oldal lett, huuuh, azt hittem kebvesebbe is kijön... ^^"
Hm, ma összeírtam az előjelentkezéseket. Egész jó, kevesebbet vártam, de azért rmélem küldenek még~

ÚGYSE OLVASSA SENKI, HÖ. :D