Unmatched 17

Keresztút


Deamon egy rövid ideig értetlenül meredt az érkezőre, majd végül, elengedte az angyalt.
- Mégis miről beszélsz? - kérdezte ellépve mellőle.
- Látom még mindig nem fogtad fel, mekkora bajban is vagytok... - felelte Diana. - Helyesbítek. Inkább ez a probléma csak Mattet érinti, de rajta keresztül téged is.
Az ördög felvonta a szemöldökét.
- Miért? Az nem lehet, hogy má...
- Tudják. - szakította félbe a nő. - Elhiheted, hogy tudnak róla. És jobb, ha felkészülsz Deamon, mert ez nem lesz egyszerű.
- Ez végül is nem is az én problémám, miért velem akartál beszélni akkor?
Diana egy dühös pillantást vetett rá.
- Értem. Szóval, itt hagynád őt, csak mert a helyzet rosszra fordult...? Jobb, ha az eszedbe vésed, ezért az egészért csakis te vagy a felelős. Képes lennél most faképnél hagyni őt, azok után amiket tettél vele?
- Én nem mondtam ilyet... - mentegetőzött az ördög.
- Deamon, neked fogalmad sincs, milyen kincs van a birtokodban... Matt szeret téged...
- Hű de költői lettél hirtelen... - morogta az ördög. Nagyon nem tetszett neki a dolog. Sejtette, hogy a halálangyal mire akar kilyukadni.
- Figyelj ide! Ő szeret téged! Neked adta mindenét, és ezt most szó szerint kell értened... Matt tudta, hogy ha ez egyszer kiderül, biztosan nem ússza meg szárazon. Mégis kitartott melletted. Nem lehetsz ennyire makacs! Te is kötődsz hozzá, vagy talán tévedek?
- Nem mondtam ilyet...
- Talán nem mondtad, de tudom, hogy így gondolod. - A nő sóhajtott egyet, majd csípőre tett kézzel megállt a fiú előtt. Mikor újra megszólalt, a hangja már sokkal nyugodtabban csengett... - Nézd, Deamon. Matt ezt nem fogja bírni nélküled...
- Mégis mit? Mivel büntethetik meg ezért? - kérdezte. Az ördög érezte, hogy valami ismeretlen félelemérzet bukkant fel benne. Félti az angyalt attól, ami jöhet...
- Sajnálom, de erről nem beszélhetek. Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. Sajnálom Deamon, de az így töltött napjaid a végéhez közelednek. Ez az egész... hamarosan kiderül minden, de kérlek, most az egyszer, figyelj másokra is. Ha Matt jelent neked valamit, akkor ne engedd el őt.
- Tudod, ez a szöveg eléggé lehangoló. Hogyhogy nem veszekedsz velem? Mindig azt teszed, ha találkozunk... - mosolyodott el keserűen az ördög. Nem akarta kimondani, hogy utoljára látják egymást... Bármennyire is tagadta volna, a halálangyalra úgy tekintett mint egy családtagra.
- Hát, most az egyszer nincs miért. Matt jó hatással volt rád. És, ha majd döntened kell... hát... remélem nem leszel olyan hülye, mint szoktál. - mosolyodott el a nő is. - Viszlát! - mondta, de még mielőtt Deamon bármit is reagálhatott volna, eltűnt.

- Mi a...? - hallotta az angyal hangját a háta mögül. Matt értetlen arccal fordult felé. - Te meg, hogy kerültél oda...?


Sokat gondolkodott azon, hogy elmondja-e az angyalnak, amit tud, de végül nem volt képes rá. Tudta, hogy Matt ettől csak idegesebb lenne, és ami azt illeti, úgy tűnt, már így is éppen eléggé az. Deamon sokszor látta, hogy aggodalmas arccal néz maga elé, és nem kellett sokat találgatnia, hogy vajon mire gondolhat az angyal... Ráadásul őt is aggasztotta a dolog. Fogalma sem volt, hogy mit tehetne...
Az sem igazán segített, hogy Matt gyakorlatilag bujkált Angela elől, mióta a lány megemlítette, hogy tud róluk. Ahányszor a lány felbukkant a közelükben a fiúnak valami sürgős tennivalója akadt, az ellenkező irányban...

- Matt, itt maradsz. - ragadta meg egy ilyen alkalommal az ördög a karját. Az iskolában voltak, és a lány a folyosó végén járt még. Észre sem vette őket.
- Engedj el! - próbált szabadulni.
- Figyelj, ez már nevetséges. Egyébként is, azt hiszed, nem tűnt még fel neki, hogy mostanában kerülöd? - intett a fejével az említett felé.
- Én... nézd, néha még magamnak is nehéz elhinnem, hogy... hogy veled... szóval, érted. - harapta el a mondatot el az angyal - De az, hogy más is tudja, az egy kicsit sok nekem...
- Egy emberről van szó. Ez nem a világ vége, Matt...
- Lehet, hogy ez téged nem zavar, de engem igen! Mi van, ha elmondja valakinek? Nem akarom, hogy mindenki azt gondolja, hogy... - a fiú elhallgatott, és oldalra pillantott. Angela egyenesen feléjük tartott. - Kérlek, engedj el... Én most nem... most nem tudok beszélni vele.
- Jó. - sóhajtott Deamon. - De hidd el, senkinek sem mondaná el. Mit vársz tőle, hogy kiírja a faliújságra? Tudod, hogy nem ilyen...
- Igen, de...
- Semmi de. Délután együtt megyünk haza. Hárman. És bocsánatot kellene kérned tőle, amiért nem bíztál benne.
- Rendben... - motyogta válasz gyanánt Matt. Az ördög közelebb hajolt hozzá.
- És nem ajánlom, hogy megszökj, mert büntetést kapsz érte. - suttogta, majd egy vigyor kíséretében elhúzódott.
- Mi...?! - fakadt ki az angyal, de nem adott hangot a döbbenetének, mert Angela már igen közel járt hozzájuk, úgyhogy sürgősen elindult az ellenkező irányba.

A lány pont akkor ért oda Deamonhoz, mikor a másik fiú elérte a lépcsőt.
- Bocsi, Mattnek valami hihetetlenül halaszthatatlan dolga akadt minél messzebb tőled. - mondta mosolyogva a fiú.
- Szóval, még mindig nem akar találkozni velem... - sóhajtott a lány. - Nem tudtam, hogy ez lesz a vége. Sajnálom.
- Ugyan már. Csak még egy kis idő kell neki... - fordult felé az ördög. - Mit szólnál, ha ma együtt mennénk haza...?


Matt rémesen érezte magát. Egyrészt azért, mert nem mert Angela szemébe nézni, másrészt valami teljesen ismeretlen okból. A gyomra összeszorult és kissé émelygett is, amit leginkább annak tulajdonított be, hogy izgul, mivel pár perc múlva találkoznia kell a lánnyal. Nem merte megkockáztatni, hogy mit érthetett Deamon a „büntetés" alatt, de ahogy az ördögöt ismerte, semmi jót... úgyhogy nem maradt más választása, mint eljönni. A diákok többsége éppen hazafelé tartott, a pár perccel ezelőtt még zsúfolt előtér kezdett kiürülni. Mikor valaki megérintette a vállát az angyal szinte beleszédült, olyan gyorsan fordult meg.
- Csak én vagyok az, nyugi. - vonta fel a szemöldökét az ördög. - De Angela is mindjárt itt lesz, csak valami papírért ment vissza a szekrényéhez. Azt mondta, a felvételihez kell, vagy mi... Te most komolyan ennyire ideges vagy? - kérdezte a másik sápadt arcára pillantva.
- Eléggé...
- Gondolom, hogy nem csak emiatt... - jegyezte meg az ördög. Felcsendült a fejében Diana vészjósló hangja, ami meglehetősen rossz érzéssel töltötte el.
- Nem igazán. De végül is, ez talán nem is olyan rossz dolog... - eresztett meg egy szomorkás mosolyt Matt - Talán nem is kapok érte semmi... váh!
Már nem tudta befejezni, ugyanis hirtelen a földön találta magát. Két fiatalabb fiú rohant el mellette, a tanári felé, akik a nagy sietségben feldöntötték őt.
- Barmok, nincs szemetek!? - kiáltott utánuk az ördög, de addigra már becsapódott mögöttük a tanári ajtaja. - Jól vagy? - fordult a földön elterült angyal felé.
- Igen... semmi gond. - tápászkodott fel a másik segítségével - Hova a fenébe rohanhattak? - kérdezte kissé dühösen, ugyanis a térde eléggé megfájdult az eséstől.
- Gondolom buktak az egyik vizsgán, és javítaniuk kell... - csendült egy hang mögöttük.
Angela mosolyogva sétált közelebb.
- Minden rendben? - kérdezte aggodalmas arccal Mattet.
- P-persze... - mosolyodott el a fiú, de le sem tagadhatta volna, mennyire zavarban van.
- Remélem tudtok még egy kicsit várni... ezt le kellene adnom a tanáriban. - lengette meg a kezében tartott papírokat a lány. - Csak egy perc az egész.
- Menj csak. - felelte Deamon.
A lányt pár pillanat múlva már el is nyelte a helyiség ajtaja.
- Nem is olyan vészes, ugye? - fordult mosolyogva Matthez az ördög. - Látod, hogy semmi sem változott?
- Igaz... De azért még mindig furcsa.
- Ezt felejtsd csak el szépen. Hülyeség ilyeneken rágódni. - korholta Deamon. Az angyal erre csak bólintott.
Az iskola kezdett teljesen kiürülni. Az egész környezet nyugodt volt, Matt mégis egyre gyorsuló szívveréssel pillantott körül. Nem értette miért érzi magát ilyen idegesnek. Talán még mindig Angela miatt?
- Hol van már? - szakította félbe a gondolatait Deamon. Türelmetlenül pillantott a falon lévő órára, majd az ajtóra. - Már vagy 10 perce bent van. Lehet, hogy az a két barom tartja fel... Nézzük meg. - jelentette ki az ördög, és már el is indult.
Matt nem tudott mit tenni, követte.
Deamon kopogott, majd választ sem várva, belépett, és szinte azonnal megtorpant.
Az angyal a hátának ütközött, és csak ennyit hallott:
- Basszus...
Mikor átpillantott az ördög válla fölött, egy fegyver csövével találta szembe magát.